Skip to main content

Rongyokból vagyunk

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Tárca


A felirat friss volt, lendületes és figyelemfelkeltő.

NYUGATI KILÓS RUHAVÁSÁR. CONDRA, CEIG ÉS KANAVÁSZ. KAMÁSLI, FUSZEKLI, TOPÁNKA. TURKÁLÓ A KÖRÖNDÖN. JÖJJÖN, TURKÁLJUNK EGYÜTT. NE FELEDJE, RONGYOKBÓL VAGYUNK MINDANNYIAN!

A szembejövők elégedett mosolyából láttam, jólesően kiturkálták magukat. Kopott felöltők, kitérdelt macskanadrágok, kikandikáló nagylábujjak.

A Kodály körönd felett egy hatalmas, katonai helikopter lebegett, és csövekből omlott a condra a népre, akik ily módon, hogy úgy mondjam, fölfelé turkáltak. Sokan meg se várták, hogy odaérjenek, megtépték ruháikat, összeborzolták hajukat, és rekedt hangon éljeneztek. A Vak Bottyán-szobor előtt rögtönzött dalárda alakult, és megállás nélkül a „Te rongyos élet”-et fújták. A taxidrosztnál a feslettek és riherongyok gyülekeztek „A MEZTELENSÉG IS RONGYOSSÁG!” tábla alatt, a rongylábúak dekaversenyt és rongyrázó-bajnokságot rendeztek a megállóban, rongybiciklit árultak favázzal, rongyszőnyegen táncoltak a rongyszedők, és a vadgesztenyefát átkeresztelték „rezgő rongyfára”. A rongyőrület futótűzként terjedt a városban, rongyövezeteket hoztak létre, ahol a szegények látványosan rongyosra rágták a küszöböt, bevezették az iskolában a kötelező szamárfület és tintapacát, valamint az „Egyetemes rongytant”, mellette fakultatíve oktatták a „Kis magyar rongytörténetet”, olyan témákkal, mint „A három részre szakadt ország élete” vagy „Megtépázott nemzettudat a Göncz-érában”, rádióbeszélgetést sugároztak „Történelmünk vörös fonaláról – kötetlenül”, rongypárti politikusok frakciót hoztak létre a parlamentben, de kiváltak belőlük a „fiatal rongyokraták”, és összetörték az ülésterem berendezését.

Ott álltam a körönd szélén, és felkiabáltam: a Világ rongyos! A világban rongyosbál van! De közben azért figyelemmel kísértem a szakadár népi mozgalmakat is. A „foltos” rongyosok és a „lyukas” rongyosok harcából az utóbbiak kerültek ki győztesen, egyszerűen letépték a foltokat a foltosokról, aki foltot rejtegetett, felkoncolták. A ruhák leginkább már csak lyukakból álltak, a piperkőcök mindössze egy rojtos szövetcsíkot hordtak a csuklójukon, és anyaszült meztelenül flangáltak a városban. A ruharongyot az ember- vagy homorongytól lassan már semmi se különböztette meg. Homogenizálódott a világ, a töméntelen lafanc, toprongy, cafat, foszlány, condra egyetlen egységes és színtelen masszává kezdett összeállni. Az emberiség csontvelőig rongyolódott.

Csak néztem-néztem a szürke forgatagot, és észrevétlen repültek az órák, annak bizonyítékaként, hogy az idő is kihagyásos szerkezetű, vagyis rongyos, likes-lukas, toldozott-foldozott, nyúlós és szakadós. Álltam a Köröndpresszó előtt egy irdatlan téridőrongyba burkoltan.

Vízióm támadt: egy megtört fényű, lestrapált galaktikus felöltőt, egy kozmoszlódent láttam lógni az űrben. Ahogy a fekete lyukak molyrágásain beljebb jutottam, egy zsörtölődő hang ütötte meg fülemet: „teringette, fékomadta.” Ekkor aztán mély levegőt vettem, és beszüntettem minden élettevékenységemet, mert eszembe jutott atyai jó barátom tanácsa: „Aki megáll az előtt, ami megismerhetetlen, az elérte.”














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon