Skip to main content

Tengeröböl

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
(Szilágyi Lenke-motívum)

Gy. L.-nek, érkezésére
Csomózd ki a sótól ragacsos kötelet,
A ragyogó kristályszemcsék karod
Finom pihéire szitálnak, nézd, itt így
Mozog, így süllyed és emelkedik
Minden, ami él, a testek mögött távoli
Fény remeg, mint a fároszok az éjjeli
Égbolt peremén, sziklafalba
Vájt moszatos lépcsőkön jönnek
Ők, akiket eloldoztak odaát, hogy
Mint a gazdátlan bárkák, végre
A helyes irányba fordulhassanak,
Mert te nem, az áramlat tudja csak,
Honnan hová, oldozd el magad,
Végy egy mély lélegzetet, emeld
Fel a fejed, a víztükör tekintet,
Annak a tekintete, aki a tér
Titokzatos hangszerét húrozta fel,
Igen, az ott az árnyékod a csónak
Padlóján, oldozd el magad,
Ha erősen figyelsz, hallhatod,
Ahogy pendülnek a húrok,
Ha odakint jársz majd,
A szirtfokon túl, már csak erre
Az egy hangra figyelj.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon