Skip to main content

Győrffy Ákos

Győrffy Ákos: Bekezdések a völgyből

Megeredtek a vizek, némelyiknek annyira megnőtt az ereje, hogy a kibelezett hűtőszekrényt is képes száz méterekkel lejjebb görgetni. A tavalyi áradások után maradt szemétgátakon aztán a hűtőszekrény is fennakad, ömlik bele az olvadékvíz, kavarog a gyomrában, csillog rajta az éjszaka rákérgesedett jégmáz.

Győrffy Ákos: Gólem

A minap hallottam egy vasúti restiben, hogy mi az a három dolog, ami a nyugodt élet elengedhetetlen tartozéka: a környéken ne legyen cigány, legyen olcsó a sör, és a kocsmai zenegépben legyen Deák Bill Gyula. Ellenvetés nem volt, a javaslatot egyöntetűen támogatta a közönség. Legyen ez a jelenet a kályha, ahonnan elindulhatunk.

Győrffy Ákos: Tengeröböl

(Szilágyi Lenke-motívum)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon