Skip to main content

Gólem

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

A minap hallottam egy vasúti restiben, hogy mi az a három dolog, ami a nyugodt élet elengedhetetlen tartozéka: a környéken ne legyen cigány, legyen olcsó a sör, és a kocsmai zenegépben legyen Deák Bill Gyula. Ellenvetés nem volt, a javaslatot egyöntetűen támogatta a közönség. Legyen ez a jelenet a kályha, ahonnan elindulhatunk.

Cigányozni jó. Cigányozni mi magyarok azért szeretünk olyan nagyon, mert a cigányozásban nem lehet mértéket tartani, és mindent szeretünk, ami mértéktelen. A visszafogott, konszolidált cigányozásnak semmi értelme. Cigányozni azért jó, mert úgy gondoljuk, jól áll nekünk. Ezért jó a futball is, meg mert nagyon értünk hozzá. Ennyire nem jól, de azért még mindig nagyon magas színvonalon értünk az aktuális gazdasági folyamatok elemzéséhez és a népszavazáshoz. A népszavazás intézményét a Jóisten is nekünk teremtette, a művelt világ később átvette tőlünk, használja is több-kevesebb sikerrel, de olyan tökélyre egyik nemzet sem volt képes fejleszteni, mint a magyar. Nem vitás, hogy az egyetlen igazi hungarikumnak a népszavazás tekinthető, de ha lágyszívűek vagyunk, akkor hungarikumként megemlítendőek még a fentebb említett tevékenységek is. És hát tegyük még hozzá gyorsan, és nem is szerénytelenül, a zsidózást is. Ez az öt attribútum elég ahhoz, hogy a magyart a világon bárhol azonnal megismerjék. Szavakkal nehezen leírható, mennyire undorodom azoktól, akik cigányoznak és zsidóznak. Mivel magam is cigányoztam és zsidóztam már életemben, tudom, milyen az, és épp ezért magamtól is undorodom.

Nádas Péter írja valahol, hogy amikor egy kőművessel dolgozott házának építésén, az egyszer csak bejelentette neki, hogy utálja a zsidókat. Majd másnap azt, hogy a cigányokat. Végül harmadnap pedig azt, hogy a buzikat. Nádas ekkor kezdett el ordítani vele, hogy az ilyen szavakból és mondatokból lesz az, amikor már vér folyik az utcákon. Az idézet nem pontos, de nagyjából ezt mondta. A sok kis cigányozásból és zsidózásból és buzizásból lesz aztán valami, ami messze meghalad minden képzeletet, és ez az a pillanat, amikor a buzizók, zsidózók és cigányozók mossák kezeiket, vagy sunyin meglapulnak valahol, majd kijelentik, hogy az egészhez semmi közük. Ha van ebben az országban morális válság, márpedig van, akkor ehhez a válsághoz nagyban hozzájárult az az ipari mennyiségű cigányozás és zsidózás és buzizás, ami az utóbbi húsz évben itt elhangzott. A gyümölcs lassan beérik, már folyt vér, és folyni is fog. A sok mocskos és gyáva szöveg összetorlódott, gólemmé sűrűsödött, és most megindult a maga borzalmas útjain. Amerre jár, agyonlőtt apa és kisfiú, agyonvert tanár és öregasszony marad utána. Ez a gólem a mi szavainkból épült. Ahhoz, hogy életképessé váljon, szüksége volt ránk, és mi készségesen segítettünk neki. Most itt van. Ha döngő lépteit legközelebb meghalljuk valahol, gondoljunk arra, hogy ez a mocsokból épült, önjáró kolosszus mi magunk vagyunk. Mi hizlaltuk ekkorára, és most minden esélyünk megvan arra, hogy ő lesz a gyilkosunk is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon