Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2009. március, Évfolyam 14, Szám 3

Vers

Aczél Géza: (kontra)galopp

javított utószinkron

Kistotál

Győrffy Ákos: Gólem

Beszélő-beszélgetés

Tardos Károly: „Mindenki ragaszkodott a maga gumicsontjához”

Lengyel Lászlóval, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatójával Tardos Károly beszélgetett a gazdasági reformok magyar­országi történetéről

Folyamatos jelen

Vendégkönyv

Vári György: Bál után

Roma-dosszié

Szűgyi Jerne: Labirintuspróba

A fogyatékossá nyilvánítás útvesztői1

Kultúra

Beck András: N. E., mint Neményi Erzsébet

I. rész

Neményi Erzsébet: Francis Patrick

Centauri: 365

Kiss Noémi: Geográfiai ficam

Zomborból Szabadkára - I. rész

Pollágh Péter: A Cigarettás

Dékei Kriszta: Kinn is vagyunk, benn is vagyunk

Kis Varsó: Két darab

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon