Skip to main content

Apa és fiú, éjszaka

Balla Zsófia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Tatárszentgyörgy, 2009. február 22.

A test: kinőtt folt.
Fehér mezőn piros.
A testből a sötét
most minden fényt kimos.                  

Minden világos.
Mint torkolattűz, dől a nap.
Mit tudunk a földről, a fűről,
a sötétség alvadt és leszakadt
tömbjeiről. És mi marad
a lélegzet roppant íveiből.

Van még golyóálló világ felfogni
ezt a fekete ellenanyagot?

Nem magától világlik a fehér.
A jég az ég széléig szivárog az éjben.
Minden bánat a Nap fogyatkozása.

A tűz rohan,
oktalan és mégis célja van.
Mert most a préda
egy vadkacsa ember
és az ember fia.

Aki megfordul, elveszett.
Kapál és sarkon fordul négy kerék.
Pokol forró a vas.
A föld lágy közepébe lóg
az éjszaka bele.

Valaki lassan mindenkit megolvas.
Bár minden végleges,
Istennek többé nincs neve.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2011. március, Évfolyam 16, Szám 3


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon