A test: kinőtt folt.
Fehér mezőn piros.
A testből a sötét
most minden fényt kimos.
Minden világos.
Mint torkolattűz, dől a nap.
Mit tudunk a földről, a fűről,
a sötétség alvadt és leszakadt
tömbjeiről. És mi marad
a lélegzet roppant íveiből.
Van még golyóálló világ felfogni
ezt a fekete ellenanyagot?
Nem magától világlik a fehér.
A jég az ég széléig szivárog az éjben.
Minden bánat a Nap fogyatkozása.
A tűz rohan,
oktalan és mégis célja van.
Mert most a préda
egy vadkacsa ember
és az ember fia.
Aki megfordul, elveszett.
Kapál és sarkon fordul négy kerék.
Pokol forró a vas.
A föld lágy közepébe lóg
az éjszaka bele.
Valaki lassan mindenkit megolvas.
Bár minden végleges,
Istennek többé nincs neve.
- Vers [5]