Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2011. március, Évfolyam 16, Szám 3

Vers

Balla Zsófia: Apa és fiú, éjszaka

Tatárszentgyörgy, 2009. február 22.

Folyamatos jelen

Révész Sándor - Zolnay János: Ez életem két legrohadtabb éve volt

Gábor György filozófussal, vallástörténésszel beszélget Révész Sándor és Zolnay János

Vajda Mihály: Borsika emlékkönyvébe

Játéktér

Ablaka Gergely: Forrongások Észak-Afrikában és a Közel-Keleten

Demokratizálódó arab és iszlám világ?

Durst Judit: A Látogató

Feljegyzések egy kutatói pozícióról

Vajda Mihály: Kisebbségben…

Balázs Péter: Megjegyzések a konzervatív zászlóbontáshoz

Eörsi László: A Hársfa utcai csoport, 1956

Kultúra

Bíró-Balogh Tamás: Regény helyett novella

Világ vége, kétszer: Kosztolányi Dezső és Milkó Izidor „ikernovellái”

Egressy Zoltán: A halhatatlan

Tóth Krisztina: A mi országunk

Lázár Bence András: Versek

Ádám Zoltán: Konvergencia­jelentések

Urfi Péter: Címkék és gyengék

Bodor Ádám Az utolsó szénégetők című kötetéről

Dékei Kriszta: Idézetgyűjtemény és szinesztézia

A Petőfi Irodalmi Múzeum Ködlovagok – irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón című kiállításáról

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon