Skip to main content

Az eszemvesztés balladája

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Strófaváltozatok

Nem emlékszem ma semmire, eszembe
nem jut se kép, se hang, se cím, se könyv –,
erőlködöm, s ép ésszel nem veszem be,
hogy az, ki él, beszárad, mint az enyv.
Az idő tombol, nem jön semmi enyh –,
szétszed, mi összetart, a vágy is elbitangol,
a szív apad, a test híg, mint a könny:
apály sodor, kihátrálok magamból.

Min nevettünk Macsettel, míg leültem,
s bőgött a korrupt főigazgató?
Hol az orosz pick-up, az aputól való?
A Kabalevszkij-lemez, melyből, felserdülten,
régen-halott apámnak hegedültem?
Mennyi kihullt kirándulás, kórházi emlék!
S fejemből úgy folyik el a cselekmény –
a könyveké –, mint tört kazettadobból
kifolyt szalag…Valaki veszve tombol:
töröl! Delete...! Kihátrálok magamból.

Azt vesztem el, akár szemem világát,
múltam egészét: nyűgöm s vízjelem.
Bár míg fakul, fényem szilánkja ágál.
Majd törlöm – ha már magam meg nem védhetem.
Emlék után kapok: hogy tűrjem el
maró savát? vagy azt, hogy szertefoszlik?
Ünőkő, Vlegyásza – kivel másztuk? S ha klappol:
mikor?…A múlt csak sár s víz, összeromlik.
Fellök az ár. Kihátrálok magamból.

Ahány történet, mind dohos; sok ügyre
emlékszem én, csak épp hiányosan.
Vettem hatalmi tébolyt jól szemügyre;
szerelmi düh evett – nincs alattomosabb,
se jobb! – nincs semmi perzselőbb, mi hűtne.
Hisz eszem vesztem attól, hogy eszem vész!
Mi elveszett, az is keresni hangol…
Mert így, ha élek is, nem én vagyok, csak szem,
                                                        kéz…!
Hová legyek?! Kihez szökjek magamból?

Ajánlás:

Herceg!
Ha tudnám, mit felejtek el – édeskevés
okom volna panaszra, már megbocsáss.
Eszed, ügyed elfogy, akár haragszol,
akár derülsz: elönt az idült nevetés.

Adj vissza, ég, magamnak!
Szárnyat bokámra, Hermész!
Isten velem. Kihátrálok magamból.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon