Skip to main content

Beszélő folyóirat, 9. szám, Évfolyam 9, Szám 7

Kukorelly Endre: Versek
Gács Anna: No risk, just fun
Révész Sándor: Ámítás és számítás
Mink András: „The Divide”
A kudarc fala
Karácsony Tamás: Új barázdát szánt
SAPARD: életképek a magyar közigazgatás hétköznapjaiból
Részlet egy szociográfiából
Mázsa Péter: Irak mint alkalom
Janky Béla - Kemény István: Késésben és lemaradóban
A cigányok és az iskola 2003-ban
Jéki László: Kvarkok
Galántai Zoltán: Ozymandiás és az eszkimók
Sonnevend Júlia: A megrendezett büntetőper
A televíziós bírósági show esztétikája és kommunikációelméleti kérdései
Papp András: Saját élet III.
Microport
Borgos Anna - Kádár Judit: Török Sophie utolsó évei
Koháry Saroltával Borgos Anna és Kádár Judit beszélget

Aktuális lapszám

Beszélő

Kedves Olvasók!

Szomorú bejelentéssel tartozunk: a Beszélő 2012. decemberi nyomtatott száma lesz egyelőre az utolsó a sorban. Ezzel 31 éves korszak zárul le a lap történetében, talán nem véglegesen. Az elmúlt két év egyre növekvő bizonytalansága, a pénzhiány, a finanszírozás ellehetetlenülése, a csökkenő példányszám láttán úgy éreztük, felelőtlenség volna belevágni úgy a következő évbe, hogy még a mostaninál is kevésbé tudjuk garantálni a lap rendszeres megjelenését.

E-kikötő

1. Bevezetés1

Az 1990. évi választások működésbe hozták a harmadik köztársaság alkotmányos gépezetét. A 2010. évi választások szabad kezet adtak a gépezet szétveréséhez.

Hogyan kerülhetett sor a köztársaság lerombolására húsz évvel a létrehozása után? Önként kínálkozik, s a baloldalon sokakat vonz egy egyszerű válasz. Ami 2010 májusa után történt, csupán betetőzte a jobboldal két évtizedes törekvéseit. Amikor kormányon volt, a jobboldal mindig az ellenzék marginalizálására, amikor ellenzékbe szorult, mindig a kormány megbénítására törekedett. Önmagát mindig is az ország természetes vezetőjének, a baloldalt mindig is hatalombitorlók gyülekezetének tekintette; az 1989-es alkotmánnyal soha nem azonosult.

Blogok

Egyetemista koromban, a hatvanas évek első felében otthon laktam. Anyámmal az volt a megállapodásom, hogy a címemre érkező hivatalos leveleket kibontja, a magánleveleket beteszi a szobámba, az íróasztalomra. Ne feledjük, akkor még nem volt internet, a telefon is ritka volt, a kommunikáció személyesen vagy levélben zajlott.