Skip to main content

Rácz Péter

Rácz Péter: A parkon keresztül


a csendet a szélein
a visszhangot a háta mögé
a forrásvízben türelmesen
távolból egy vajúdó asszonyt
fején lámpással
   a világ egyik végétől a másikig
tegnapi táncának elragadtatásával
a csodákat a padlóról
a tekercset pedig kisvártatva
amikor széleskarimájú

és böjtöléstól szédelegve

már nem bírta tovább elviselni
a részvétlensége miatt ránehezedő szégyent,
könnyei áradásának hirtelen utat engedve
Pinhász rabbi a fák között az igékhez sietett,
hogy megkönnyebbült szívvel marokszám szórja őket
tanítványai


















Rácz Péter: Rendőrségi híreim

Poloskák és ablakok


167/93 Ált. ügyiratszámon egy ablaklopás ügyében tett feljelentésem szerepel 1993. január 25. óta a IX. Kerületi Rendőrkapitányságon. Nem könnyen szántam rá magam a feljelentésre. Azokban a dermesztő januári napokban tízszer is elvesztettem a rendőrség telefonszámát és az előadó nevét tartalmazó kis cetlit. Még hogy én feljelentsek valakit?! Legfeljebb be-, és valamit. Aztán az ember mégiscsak megkeményszik (mint mondtam, fagyott).

Rácz Péter: Kilenchatvan – mondja a baba

Könyvek négyszemközt


„Álomittas fejem lódulásait követve kimegyek az erkélyre és látom, hogy… be akar ugrani egy ablakon a Sátán Kutyája. Aztán az autóberregés, kukapüffögés, a reggelivásárlásból alagsori műhelyeikbe visszatérő, az utcán egymásnak átkiabáló mesteremberek hangja figyelmeztet, hogy éppen melyik földön tartózkodom, és a látványcérna befűzetik a gyakorlatias magyarázat tűfokába: csak egy fekete porrongyot zárnak ki a harmadik emeleten.

Rácz Péter: Ó, drága reakció!


Hát megérkeztél! Nem mondom, hogy váratlanul (voltak előhírnökeid), viszont gyorsan és lihegve. Nagy felfújt tested itt piheg Budapest forró utcáin, a kulik elégedetten törlik meg homlokukat: célba értek. A sajtó is hírt ad rólad, emígyen: a Fővárosi Főügyészség felfüggesztette az Új Hölgyfutár márciusi számának „nyilvános közlését, mert a címlapon közölt műalkotás sérti a közerkölcsöt. Egyidejűleg indítványt nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a sajtótermék nyilvános közlésének megtiltására.”

A közlemény tökéletes. Ha a stílust nézem például.


Petri György, Rácz Péter: A dolgok csak megtörténnek velünk

Beszélgetés Raj Tamással


Beszélő: Egy beszélgetésben egyszer azt mondtad, hogy tulajdonképpen soha nem készültél közéleti pályára.

Raj Tamás: A kelet-európai sorsra azt jellemző, hogy a dolgokat nem mi intézzük, hanem megtörténnek velünk. Ez fájdalmas, de időnként megvan a maga szépsége. Én például, amikor leérettségiztem, egyetemre jelentkeztem, mert tanítani szerettem volna. Ez akkor ritka kivételnek számított, mert általában akik tanári szakra jelentkeztek, azok sem akartak tanítani. Tehát tanári szakra jelentkeztem, magyar–német szakra.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon