Réti Tamás

Nyomtatóbarát változat

A román kormány a tavaly májusi választásokat nem piaci ideológiát hirdető kampánnyal nyerte meg. Miközben a ellenzéki pártok a piacgazdaság elveit tűzték zászlajukra, a Nemzeti Megmentési Front a lassú, fokozatos átmenet mellett foglalt állást, elvetette az inflációt és a magas munkanélküliséget, és a külföldi tőke korlátozását ígérte. E programjával szerezte meg a kétharmados többséget. A gazdaság helyzetének gyors romlása azonban minden eddiginél egyértelműbbé tette a hagyományos módszerek tarthatatlanságát. Nyilvánvalóvá vált, hogy ahhoz, hogy a román gazdaság valamilyen szinten még egyáltalán működjék, szükség van a Nyugat bizonyos fokú támogatására, amire csak érdemi reformlépések mellett – illetve azok függvényében és mértékében – lehet számítani. A Front a júniusi bukaresti bányászinvázióval a hatalom megtartásának totalisztikus módját alkalmazta, amikor azonban csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire könnyű visszaesni a Ceausescu-rendszer utolsó éveinek nemzetközi elszigeteltségébe, az új kormány technokrata vezetői gazdaságpolitikai fordulatot készítettek elő. A második Petre Roman-kormánynak az új irányvonalat saját politikai közegével is szembekerülve, az alacsony teljesítményekhez szokott, az egalitariánizmus talaján álló széles néprétegek ellenében kellene érvényesítenie.

Reformok – takarékon

A kormány a múlt év második felében sorozatban fogadtatta el a parlamenttel a reformtörvényeket, többek között az állami vállalatok gazdasági társaságokká, úgynevezett kereskedelmi társaságokká átalakítását szabályozó törvénytervezetet, amely a tervgazdálkodás, a központi keretgazdálkodás és a kiutalási rendszer megszüntetését célozza. Az állami vállalatok első lépésben állami tulajdonú részvénytársaságokká alakulnak át, amelyek gazdálkodásukban függetlenné válnak. A kereskedelmi társaságok alapításáról rendelkező törvény a magánvállalkozás jogi lehetőségét teremti meg. A tulajdonviszonyok átalakításának sorában a legjelentősebb az 1991 januárjában elfogadott földtörvény, amely a föld részleges reprivatizációjának elve alapján mondja ki, hogy a termelőszövetkezeti földeket az eredeti tulajdonos családonként maximálisan 10 hektár nagyságban visszakapja. A törvény radikális hatással lesz a mezőgazdaságra: visszaáll a magántulajdon, a termelőszövetkezetek korábban már elindult felbomlási folyamata véglegessé válik. Az állami gazdaságok esetében a törvény nem teszi lehetővé a korábbi tulajdonviszonyok még részleges visszaállítását sem, a volt tulajdonosok csak részvénytulajdonosokká válhatnak, ami azt jelenti, hogy az állami szektor szilárd pozíciókat őriz meg. A kiosztott föld méreteinek alacsony szinten történő maximálása és részleges elidegenítései tilalma, a gépellátás megoldatlansága, a parasztság pénzszűke korlátozza az árutermelő gazdaságok kialakulását.

A kormánynak az a szándéka, hogy felhagyjon tulajdonosi és menedzseri funkcióival, idáig nem úgy valósult meg, ahogyan azt a májusi választásokat követően a radikális gazdasági program ígérte. Mindenekelőtt nem szűnt meg, csak korlátozódott a központi tervutasítás. Az ipari és erőforrás-minisztérium jelenleg is 250 fontosabb termék anyagmérlegét készíti el. Ezek termelőjét és vevőjét is ő jelöli ki. Így a központi termékelosztási rendszernek csak a mindent átfogó jellegét számolták fel. Más kérdés persze, hogy a termékfelelős vállalatok gyakran nem a minisztérium előírásai szerint, hanem profitérdekeiket követően járnak el. A központi iparirányítást gyakran maguk a vállalatok követelik az általános hiányérzet feloldására. Az új ipari miniszter, Victor Stanculescu annak a vonalnak a híve, hogy a régi struktúrát nem szabad meggondolatlanul, túlságosan gyorsan lebontani. A kormány a súlyos válságban levő gazdaság irányításának lehetetlen terhétől úgy szeretne szabadulni, hogy közben azért hatalmának gazdasági alapját se veszítse el. Ez az ellentmondás végigkíséri a Petre Roman-kormány minden intézkedését.

„Drága” forradalom

A kormány idáig több ízben is visszautasította, hogy – politikai tömegnyomásra – az ellenzéknek hatalmat adjon át, helyette viszont a termelés alakulásától függetlenül engedte el előbb a bérek, majd később a szociális juttatások növekedését. 1990-ben a lakosság összes pénzjövedelme egynegyeddel emelkedett, miközben az iparban a munkatermelékenység egyötöddel csökkent. A dolog részben érthető, hiszen a társadalom fogyasztása a Ceausescu-korszak alatt rettenetes szintre süllyedt. Az azonban már baj volt, hogy a könnyűipar termelésében is csak néhány százalékos javulást sikerült elérni, a recesszió az egész gazdaságot sújtotta. Az elmúlt évek erőltetett exportja és az import irracionális visszafogása minden erőt kisajtolt a gazdaságból. Az Utolsó modernizációs időszak pedig a hetvenes évek végére esett, azóta viszont nemcsak a szükséges felújítások, hanem a karbantartások is elmaradtak. A gazdaság a teljesítményéhez képest a túlfogyasztás állapotába került, a konvertibilis külkereskedelmi mérleg 1,7 milliárd dollár, a klíringmérleg pedig 1,7 milliárd rubel hiánnyal zárult. A korábbi rendszerben felhalmozott valutatartalék az utóbbi egy év alatt egymilliárd dollárral csökkent.

A kormány 1990 második felétől a pénzügyi stabilizációt szorgalmazta, átmenetileg befagyasztották a béreket, novemberben és 1991 áprilisában a fontosabb ipari termelői és fogyasztói árakat úgynevezett árliberalizáció keretében központilag felemelték. Az elmúlt fél évben a fogyasztói árak 128 százalékkal, ezen belül az élelmiszerárak 156 százalékkal növekedtek. A második áremelési hullámmal egyidejűleg a kormány – tanulva a decemberi általános sztrájkokból – liberalizálta a bérszabályozást, pontosabban bevezette a decentralizált kollektív béralkut, amelynek azonban a béralap maximumának megállapításával megszabta a határait. Az ilyenfajta bérmegállapodás ismeretesen magasabb munkanélküliséghez vezethet, mint a centralizált béralku. Áprilisban a bérek gyors ütemben nőttek, és a dolgozóknak az áremelkedés egy részét sikerült kompenzálniuk. Ezenközben a munkanélküliség a hivatalos adatok szerint 67 ezer főt ért el, viszont nem számították ebbe azt a 300-400 ezer dolgozót, akiket az energia- és nyersanyaghiány, valamint az értékesítési nehézségek miatt rendelkezési állományba helyeztek. A kapacitások kihasználatlanságának szintje egyes fontosabb termékek esetében már katasztrofális méreteket ért el. Például az Oltcit termelésében alig 16 százalékos, a dízelmozdony-gyártásban 11 százalékos volt. Az ipar az idei első negyedévben folytatta mélyrepülését, bár meg kell jegyezni, hogy a visszaesés üteme némileg lelassult. Mindez azonban a külkereskedelmi mérleg újabb nagyon súlyos deficitjével járt együtt.

Kettős valutarendszer

Az első negyedévben a konvertibilis mérleg 750 millió dollár hiánnyal zárt, amit a román gazdaság jelenlegi állapotában egyszerűen nem engedhet meg magának. A tartozások kifizetése a második félévben válik esedékessé, amely időszak a gazdaságot nagyon keserű megpróbáltatások elé fogja állítani. A külkereskedelmi hiány annak ellenére következett be, hogy a lejt az 1989 végi szinthez képest többszörösen leértékelték, és ez év februárban beindították a feketepiaci árfolyammal megegyező szinten a bankközi valutapiacot. A kormány a 60 lej/dolláros árfolyamot csak a stratégiai fontosságú nyersanyagok és élelmiszerek importjánál kívánja fenntartani, és ezzel megszüntette az importálók központi valutaellátását. A vállalatok többsége és a magánszemélyek ezentúl vételi és eladási igényeiket a kereskedelmi bankok közvetítése révén a valutapiacon kell hogy kielégítsék. A kettős árfolyamrendszerhez kapcsolódik, hogy az exportáló vállalatoknak a valutabevételeik felét az alacsonyabb árfolyamon kell beszolgáltatniuk. Ez a rendszer arra ösztönzi őket, hogy bartermegállapodások keretében fogyasztási cikkeket importáljanak, vagy pedig, hogy bevételeiket ne hozzák be az országba. A dollár 180 és 200 lej között mozgó árfolyama erősen túlértékelt, a lej vásárlóereje ennél magasabb. A fogyasztói piacon jelenleg kettős valutarendszer működik, amelyet a kormány rövidesen adminisztratív úton korlátozni kíván. A szándék sikere erősen kétséges, hiszen a tartós fogyasztási cikkek és az ingatlanok forgalmában a dollár a fő fizetési eszköz. A fogyasztási cikkek piacán a lejnek kell júliustól az egyetlen törvényes fizetési eszköznek maradni. Amíg azonban ilyen mértékű a valutahiány, és még az alapvető fogyasztási cikkekből sem biztosított a rendszeres és kiegyensúlyozott ellátás, a kormány képtelen lesz intézkedésének érvényt szerezni.

A román gazdaság a túlfogyasztás állapotából csak valódi piaci reformokkal és nagyarányú külföldi támogatással tudna a modernizációs szakaszba átjutni. Jelenleg azonban sem a kormány egyértelmű reformszándéka, sem a nyugati tőke hajlandósága nem látszik biztosítottnak. A közeledő parlamenti választások hivatottak lennének arra, hogy az ország külföldi megítélése megváltozzon, másrészről viszont várható, hogy a választások a gazdaságra újabb terhet fognak rakni.

• gazdaság