Nyomtatóbarát változat
Beszélő: Tudomásunk szerint a figyelmeztetősztrájk lefújása előtti, keddi napon volt egy MDF-frakcióülés, aminek az volt a végkicsengése, hogy legyen inkább sztrájk; Kupa Mihály ott Franciaország példáját emlegette, mondván, hogy ott is vannak sztrájkok, mégse jön a kormány zavarba. Miért engedtek mégis az MSZOSZ sztrájkfenyegetésének?
Schamschula György, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára: Azon a frakcióülésen én nem vettem részt, csak az előző napon. Tartottam akkor egy beszámolót az akkori helyzetről. Ezt a frakció tudomásul vette, de nem hozott döntést sem általában, sem arról, miben mennyit szabad engedni. Hogy a kormány végül is tárgyalt az MSZOSZ-szel, az egy politikai magatartás. Lehetőleg kerüljük a konfliktusokat, az ország nincs olyan helyzetben, hogy különösebb konfliktustűrő képessége lenne. Amíg józan kompromisszumokat lehet kötni, addig kössünk, ez a politika művészete. Nem jó szakszervezeti erődemonstrációra presztízsből kormány-erődemonstrációval válaszolni.
Beszélő: Ez attól függ, teljesíthetők-e a követelések…
S. Gy.: A követelések nagy része semmi problémát nem okozott a kormánynak. Például a jelenleginél jobban bevonni a dolgozókat a privatizációba, hogy bizonyos kompenzációt kell adni az energiaár-emelés ellentételezésére: mindez egybevágott a kormány törekvéseivel. Mi sose mondtuk, hogy az általunk előterjesztett 2,1 milliárd forint egy végleges határ, persze, mivel ilyenkor mindig van egy licitálás, számítottunk is arra, hogy nem fogják elfogadni; ha 10-ből indulunk ki, az se lett volna elég, ezt tudni kell.
Beszélő: Az ötmilliárd forint kompenzációt az MSZOSZ-szel kötött megállapodásban rögzítették először, ugye?
S. Gy.: Igen. De mint reális tárgyalási alapot, nem úgy, hogy a kormány kötelezi erre magát.
Beszélő: Miből fizetik a kompenzációt?
S. Gy.: A kormánynak az Országgyűlés elé kell vinnie a költségvetés módosítását.
Beszélő: A szakszervezetekkel kapcsolatos kormányzati politika szemszögéből hogyan értékeli az MSZOSZ-szel kötött megállapodást? SZOT-utód szervezetről van szó; még ugyanaznap reggel ilyen politikai értelmű bírálatot hangoztatott a rádióban az MSZOSZ elnökhelyetteséről.
S. Gy.: Kérem szépen, az én politikai felfogásom nagyon távol áll a Sándor László úrétól. De egy kormánytagnak el kell ismernie a politikai realitásokat. Az MSZOSZ tagszervezeteibe több mint kétmillióan fizetnek tagdíjat. Én nem tehetek diszkriminációt a szakszervezetek között politikai irányultság szempontjából. A tényeket az álmoktól el kell határolni. Bár lehet olyan álmunk, hogy legyen minden dolgozó munkástanács tagja, nem így alakultak a dolgok.
Beszélő: Palkovics Imre MDF-es képviselő, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnöke e tisztségéről való lemondás gondolatával foglalkozik. Úgy véli: önök cserbenhagyták a munkástanács-mozgalmat.
S. Gy.: Hát, ezt tőle kellene megkérdezni. Én nagyon méltányolom Palkovics Imre MDF-es elkötelezettségét, és én nagyra becsülöm őt. De tény és való, hogy a munkástanácsok mögött nincs olyan tömeg, amilyet szerettek volna fölsorakoztatni.
Beszélő: Nemrég elvi megegyezés született a hat párt között a szakszervezeti vagyonról és választásokról. Nem keresztezi-e ezt a politikát az a politika, amit az MSZOSZ-szel való megállapodás jelent?
S. Gy.: Nem. A szakszervezeti vagyont és az üdülővagyont mindenképpen rendezni kell, mégpedig ha a szakszervezetek nem tudnak megegyezni egymás között, akkor törvényi úton.
Beszélő: Ki döntött végül is abban, hogy megtörténjék valamilyen megegyezés a kormány és az MSZOSZ között?
S. Gy.: A kormány fölhatalmazta Herczog László államtitkár-helyettest a tárgyalás lefolytatására. Engem pedig, mint a felügyeletet gyakorló felettest köteleztek arra, hogy bizonyos iránypontokat tartsak be.
Beszélő: Melyek voltak ezek?
S. Gy.: Hát, mondjuk több oldalról kaptam behatárolást, mint amiben megegyeztünk, hiszen nem tudhattuk előre, milyen irányban folynak a tárgyalások… De erről inkább nem nyilatkoznék, ne játsszuk ki az összes adunkat…
Beszélő: Kitől kapta az instrukciókat?
S. Gy.: A miniszterelnök úrtól.
Beszélő: Ennyire veszélyesnek ítélték meg a helyzetet?
S. Gy.: Nem veszélyesnek. Egyszerűen nem akartunk nagyobb konfliktust csinálni, mint amekkorát az ügy megér. Mindenáron nem egyeztünk volna meg, félreértés ne essék. Azt mondtuk: ha a racionalitás határán belül mozgunk, akkor megéri.
Beszélő: Úgy látják, most, így megérte?
S. Gy.: Igen, úgy látjuk.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét