Skip to main content

Rendkívüli ÉT-mérleg

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az első csomagban a szakszervezetek azt kívánták, ismertesse a kormány az 1992-es gazdasági folyamatokra vonatkozó elképzeléseit, prognózisait. Itt szerepel az a két javaslat is, hogy ne csak a kormány adatait használhassák az ÉT tárgyalásain, és hogy évenként kétszer a mostani tárgyaláshoz hasonlóan átfogó kérdésekről folyjék az érdekegyeztetés, „mintegy gazdaságpolitikai fórumként”. E két követelésben született a legnagyobb egyetértés. Egyelőre azonban a szociális felek a kormány adataira voltak utalva, a szakszervezetek kénytelenek voltak leszögezni, hogy a kormányprognózisok „túlságosan optimisták”. A munkáltatók is csatlakoztak e pesszimizmushoz, mert sokallják az adót. A kincstári prognózis szerint 20-25 százalékra mérséklődik az infláció (az idei 35-36 százalékról), így még aránylag optimista színben tűnhetnek föl a kormány költségvetési és szociális előirányzatai. Például, hogy az oktatási kiadások 20 százalékkal, a kulturális és sporttámogatás 31,5 százalékkal emelkednek ’92-ben, a költségvetési tervezet szerint. E ponton a SZEF és az ÉSZT nevű szakszervezeti tömörülések pedagógus és tudós vezetése jutott szóhoz, s talán ezért nem vették észre, hogy az egészségügyi előirányzatok nominálértékben is csökkennek.

Privatizációügyben a kormány megerősítette korábbi döntését: hogy a szakszervezetek óhajával összhangban, munkahelyteremtésre fordítják a privatizációs bevételek 15 százalékát.

A második csomag többféle kérdéskört ölel föl. A kormány nem teljesíti azt a munkavállaló-oldali követelést, hogy 100 000 forintról 120 000-re kéne emelni az adómentes személyi jövedelem felső határát (ez „a vívmány az MSZOSZ számításai szerint a költségvetés 16 milliárd forintjába kerülne). A szakszervezet javasolta, hogy az SZJA-tervezetben szereplő gyermekenkénti 1000 forint kedvezményt 1500-ra emeljék. Kupa pénzügyminiszter ajánlatára végül 1300-ban egyeztek meg, ami, tekintve, hogy nem adólevonásról, hanem csupán adóalap-csökkentésről van szó, gyermekenként egy pofa sörre való vívmányt jelent a kormánytervezethez képest. Az adókedvezmények témakörében beleegyezett a kormányoldal, hogy az 1988. előtt megállapított természetbeni juttatások, a GYES továbbra is adómentes lesz, és hogy a költségelszámolás követelményének fenntartása mellett ugyan, de elnézőbb lesz a szerzői jog védelme alá eső tevékenységek megadóztatásakor. Viszont más szakszervezeti óhajoknak (pl. az étkezési hozzájárulás adómentességének és a mezőgazdasági kistermelők 1991-os kedvezményeinek fenntartása) nem tesz eleget.

A három fél egyöntetűen úgy vélte, hogy jövőre mód lesz a reálbér értékének megőrzésére. Ez a vélekedés egyben a kormány optimista prognózisának része is; viszont ha az előrejelzés nem teljesül, akkor sincs módja a közvetlen korrekcióra, hiszen jövőre jön a bérlibero, megszüntetik a vállalatok bérszabályozását. A szakszervezetek (az érdekelt SZEF-tömörülés unszolására) nehezményezték, hogy a költségvetési dolgozók átlagbér-növekedése elmarad a gazdasági szféráétól. A minimálbér dolgában nem született megállapodás a múlt héten (erről e héten fognak tárgyalni). A szakszervezetiek szorgalmazták, hogy a jövő év elejétől 9700 forintra emeljék a minimálbért (a jelenlegi 7000 forint, illetve az idei átlagos 6700 forint helyett). E követeléshez a munkaadóknak lesz egy-két szavuk; egyelőre arra hivatkoztak, hogy nem volt alkalmuk felkészülni minimálbérügyben.

A szociális csomagban a kormány nem vállalta, hogy a családi pótlékot átlagosan mintegy 3900 forintra (a létminimum 40 százalékára) emelje gyermekenként, mint ahogy azt a munkavállalói oldal javasolta. Kitart tervezete mellett, amely szerint az ez évi, átlag 2608 forintos családi pótlék 300 forinttal növekedik az év elején; ígéri viszont, hogy év közben olyan javaslatot terjeszt az ÉT gazdaságpolitikai fóruma elé, hogy a családipótlék-emelkedés legalább 20 százalék legyen. Megígérte a kormány azt is, hogy új típusú szociális ellátást vezet be januárban a munkanélküli ellátásból kiszorultak számára. (Számuk jelenleg legföljebb 24 ezer lehet, de később minden bizonnyal gyorsan emelkedik; kérdés, milyen „belső átcsoportosítási” lehetőségei vannak még a költségvetésnek, amiből ez az újfajta juttatás megvalósítható). Nem engedett a kormány annak a szakszervezeti követelésnek, hogy 14,7 milliárdról 17,9-re növelje a helyi szociális támogatások normatív – önkormányzatoknak folyósítandó – előirányzatát. Megígérte viszont, hogy záros határidőn belül a parlament – illetve, előbb az ÉT – elé terjeszti a szociális törvény koncepcióját, majd végleges változatát. A nyugdíjak az átlagkereseteknek megfelelően növekednek a jövő évben.

A legszerényebb eredmények a negyedik csomagot alkotó szakszervezeti jogok és munkavállalói beleszólás kérdéseiben születettek. E kérdésekben a munkáltatói oldal fejtett ki ellenállást, a kormány pedig vállat vont: ha nincs konszenzus, ő sem ért egyet. A legmarkánsabb szakszervezeti követelések: szankcionálják következetesebben a szakszervezeti jogok megsértését; munkaviszony létesítésekor, megszűnésekor kérjék ki a szakszervezet (illetve 50 százalék alatti szervezettség esetén) az üzemi tanács véleményét; erősítsék meg a munkavállalók jogosítványait az átalakulás és a privatizáció kérdéseiben; vállalják a munkáltatók – gentleman’s agreement-szerűen –, hogy a kollektív szerződéseket egyoldalúan nem mondják föl. A munkáltatói oldal elutasította e követeléseket a tulajdonosi autonómia szellemében, továbbá azzal érvelve, hogy korábban már kialakította álláspontját az ÉT munkatörvénykönyv-ügyben. A szakszervezetek csupán annyi eredményt értek el, hogy megígérték: egyszerre fog hatályba lépni a munkatörvénykönyv, a közszolgálati és a közalkalmazotti törvény, továbbá a munkavédelemről is törvényt alkotnak valamikor.

Az ülésen született egy nyilatkozat is. A munkáltatói és a kormányzati oldal szükségesnek látta megjegyezni, hogy nem indokolt sztrájkot kilátásba helyezni és ekképpen alkalmazni nyomást, amíg az ÉT-ben érdemi tárgyalások folynak. De reagálnak erre a következő bekezdésben a szakszervezetek: komolyan veszik a tárgyalásokat, de nem fogadják el a másik két fél nyilatkozatát. Tehát csak taktikai a nézetkülönbség közöttük a végső fegyver használatát illetőleg. Nem stratégiai.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon