Skip to main content

Kit igazol az ÁSZ?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Magyar Televízió gazdálkodása


Mindenesetre az ÁSZ nem ismételte meg, sőt – ha gondosan kerülte is a vádlók megnevezését – a leglényegesebb pontokon cáfolta a visszaélés, hűtlen kezelés és a „gazdálkodás körében fennálló kötelezettség megszegése” gyanúját a televízió három volt vezetőjével szemben. November–decemberben ugyanis, mint ismert, két szakértő, a Pénzügyminisztérium megbízásából vizsgálódva, rábukkant négy szerződésre, s ezekre alapozta Balsai vizsgálóbiztos az intézmény megkárosításának vádját a kormány által indított fegyelmi eljárás keretében. Az egyik szerződés miatt pedig – mert az MTV nem tudta beszedni partnerétől, a Penta-Coop Kft.-től a pápalátogatás kapcsán ígért 1 milliárd forintot – folyik a büntetőeljárás Nagy László volt gazdasági főigazgató ellen (ennek során a hatóságok 800-1000 televíziós kollegát hallgattak ki, példás korrektségről téve tanúbizonyságot).

A számvevőszék jelentéséből kiviláglik, hogy a négy közül egyetlen esetben sem károsult a közmédium a vezetőknek fölróható okból, sőt: az MTV és az ARBO Internationale közös vállalkozása, az IP Budapest Kft. révén „az MTV megtöbbszörözte reklámbevételeit, és főképpen ez tette lehetővé az 1 milliárd forint állami támogatás zárolása ellenére a pénzügyi egyensúly fenntartását”. Igaz, az MTV nem kért kormányengedélyt ’91 decemberében, amikor a társasági szerződést megkötötték, de a ’92 eleji cégbejegyzés időpontjában már nem is írták elő a jogszabályok az engedélyezési kötelezettséget.

A számvevőszék éppen az említett két szakértővel egy időben vizsgálódott, és ez rávilágít egy különös összefüggésre. Az ÁSZ ugyanis utóellenőrzést folytatott, azt véve górcső alá, mennnyiben teljesítette az MTV intézkedési tervét. Az intézkedési tervet a korábbi, ’91 eleji ÁSZ-ellenőrzés nyomán az MTV vezetése alkotta meg és hagyatta jóvá az ÁSZ elnökével. Formailag – a hivatalos megokolás szerint – az intézkedési terv megvalósításától (azaz az utóellenőrzés megállapításaitól) függött az is, hogy felszabadítja-e a kormány és koalíciója az 1 milliárdos tartalékot, amelyet Csurka kezdeményezésére zároltak a ’92-es költségvetésben. Mármost – vagy mert az ÁSZ eljárása hosszadalmasnak ígérkezett, vagy mert úgy festett, hogy az ÁSZ sehogy sem talál főbenjáró hibát – kellettek az ÁSZ-tól független kormányszakértők, akik még a múlt év végi–ez év eleji médiabalhé előtt rálelnek a négy szerződésre. Így aztán akként lehetett föloldani a letiltott tartalék döntő részét (889,6 milliót) december végén, hogy immár az MTV vezetésével frissiben megbízott Nahlik Gábor alelnök bontakozott ki a zárolásból.

Az intézkedési terv, amelynek végrehajtását vizsgálta az ÁSZ, három részből állott: I. azonnali intézkedésekből; II. a működés eredményességét célzó intézkedésekből és III. a médiatörvény elfogadása utáni intézkedések lehetséges változataiból. „A teljesítésből írja az ÁSZ jelentése – az állapitható meg, hogy az I. csoportba tartozó feladatokat nagyobb arányban hajtották végre, mint a II. csoportba sorolt feladatokat, amelyek egy része kormányzati jóváhagyás hiányában nem valósult meg. Kevés érdemi lépés történt a III. csoportba tartozó feladatoknál. Ennek fő oka a médiatörvény hiánya…” A kormány nem adta ismert módon áldását az szmsz-re (szervezési és működési szabályzat), aminek következtében „felemás struktúra” jött létre, olyan szisztéma, amelyben a belső verseny elemei keverednek az elnöki utasítások kényszerével. A kormányzat nem járult hozzá többek között a pécsi és a szegedi körzeti stúdió önálló költségvetési címmé alakításához és a gyártási igazgatóság leányvállalattá alakításához sem.

A vállalások másik részét azért nem, vagy csak többé-kevésbé tudták teljesíteni Hankissék, mert a szervezeti átalakítások, amelyek, igaz, egy teljesítményorientáltabb működést céloztak meg, még bonyolultabbá tették az MTV viszonyait, s ezt még kevésbé tudták áttekinthető információs és nyilvántartási rendszerekkel, vagyonszámbavétellel, hatékonyabb létszám- és bérpolitikával követni. „Az intézkedési terv maradéktalan végrehajtásától – olvashatjuk – nem volt több reálisan elvárható, mint a legsúlyosabb hiányosságok gyors megszüntetése és azoknak a folyamatoknak az elindítása, amelyek – figyelemmel a meghozandó médiatörvény adta lehetőségekre – távlatosan megalapozhattak volna egy racionálisabban, gazdaságosabban működő televíziós szervezetet… Elmaradt a számviteli, a gazdasági és pénzügyi szervezet átalakítása, személyi összetételének és színvonalának a feladatokhoz mért fejlesztése. A gazdasági apparátus még nincs abban a helyzetben, hogy megbízható és operatívan áttekinthető nyilvántartásokra alapozza a vezetői döntéseket.” A számvevőszék tehát méltányolja a gazdaságossági elvű átalakulás igényét, bár lassúnak találja a végrehajtást.

A Hankiss-féle vezetés legnagyobb sikere az volt, hogy a költségvetési támogatások 1 milliárdjának zárolása ellenére növekedtek az MTV bevételei, fedezve a növekvő kiadásokat. ’91-ben a 11,4 milliárdos bevétellel szemben 10 millárd kiadás állott, ’92-ben pedig a bevételek 15,3 milliárdra, a kiadások 13,6 milliárdra nőttek. Az MTV tehát „eleget tett az állammal szembeni (pénzügyi) kötelezettségeinek, és fenntartotta működőképességét”, ami igen jelentős változás a korábbi évekhez képest, amikor „működőképessége fenntartása érdekében rendszeresen kért és kapott költségvetési támogatást”. Felbuzdulva e fejleményen, az ÁSZ azt találja javasolni a kormánynak, hogy a műszaki fejlesztést preferálja költségvetési támogatással, a többi területen viszont kösse a támogatást normatív követelményekhez, nehogy „adományként” kezelje azt a – személyileg megújult – televízió.

Ám ezt nem hagyja az új elnök, Nahlik Gábor. Szerinte 1,1 milliárd fedezetlen tartozás halmozódott föl ’92 szilveszterére, s ezért többlet-költségvetési támogatást kért az új fejezetgazdától, a miniszterelnökségtől február 1-jén, „a magyarországi és a határokon túli nézők millióinak érdekében”. Amint a számvevőszéki bizottság ülésén megtudtuk, májusban folyósították is ezt az összeget (1,2 milliárdra egészítve ki), a költségvetés általános tartaléka terhére. Eddig az idén Nahlik televíziója 2,7 milliárdos állami támogatást kapott, épp 9-szer annyit, mint Hankiss televíziója tavaly az első félévben.

A számvevőszék „a megbízhatóan át nem tekinthető helyzetre” panaszkodva nem vállalta a vitát Nahlikkal. Mindenesetre – írja jelentésében – az MTV gazdálkodó szervezete éves kiadásainak 26 százaléka november–decemberben folyt ki. És mennyit költöttek december utolsó két hetében? Nem tudjuk. Nagy László volt gazdasági főigazgató szerint csak a 13. havi fizetés 100 milliót emésztett föl (a 13. fizetést ők ellenezték a maguk idejében, mert a teljesítményt kevésbé öszönző közalkalmazotti törvény tartozékának tekintették). „December 10-én, amikor fölálltam – állítja Nagy László –, plusz 700 millió volt a pénzügyi mérleg.”
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon