Skip to main content

Ki kit gyűlöl?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az Európai Közösségnek sürgősen lépéseket kell tennie, hogy legyőzhesse a fajok és etnikumok közti gyűlöletet, amely a kontinens szociális és politikai egyensúlyát fenyegeti. Az Európa Parlament októberi ülésszakán készül kinevezni egy biztost, aki a kisebbségek ellen irányuló fajgyűlölet körülményeit vizsgálja. A decemberi Európa-csúcson a 12 tagállam egyik fő feladata lesz, hogy kiegészítsék a Római Egyezményt egy, a kisebbségek, bevándorlók és menekültek jogait biztosító passzussal.

Hogy milyen súlyos a helyzet? A Times Mirror Centre, egy amerikai médiacsoport 12 országban, 13 000 kérdőívre alapozott felmérése szerint Európa legtöbbek által utált népessége a cigányság. A csehek 91, a magyarok 79, a bolgárok 71, a németek 59 és a spanyolok 50 százaléka vállalja nyíltan ellenérzését velük szemben. De jelentős az antiszemitizmus és a szomszédos kis népek közötti kölcsönös ellenségeskedés is.


Lengyelország<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

 

Csehszlovákia

 

Oroszország

 

az ázsiai

 

románok

44

németek

45

cigányok

91

azerbajdzsánok

47

köztársaságiak

29

szovjetek

31

ukránok

41

magyarok

49

grúzok

46

zsidók

22

zsidók

24

zsidók

34

zsidók

20

örmények

46

Litvánia

 

Spanyolország

 

beloruszok

19

szlovákok

23

az ázsiai

 

lengyelek

30

cigányok

50

litvánok

18

németek

20

köztársaságiak

37

oroszok

21

baszkok

26

Magyarország

 

Bulgária

 

litvánok

27

belorusszok

14

katalánok

22

cigányok

79

cigányok

71

zsidók

26

zsidók

10

Franciaország

 

Romániából ér-

 

törökök

39

Ukrajna

 

Németország

 

észak-

 

kező magyarok

40

arabok

36

azerbajdzsánok

42

cigányok

59

afrikaiak

42

románok

30

muzulmán

 

örmények

39

lengyelek

50

baszkok

15

zsidók

11

bolgárok

21

grúzok

31

törökök

46

zsidók

14


A kisebbségek gyűlölete valójában a nacionalizmusban és a durván meghúzott határokban gyökeredzik. A nyugat-európai államokban a legsúlyosabb gond a menekültek és a vendégmunkások helyzete, akiket a jólét vonz oda a volt szocialista országokból és Észak-Afrikából. Arany helyett azonban csak iszonyú ellenállást találnak. A sajtó naponta tudósít menekülttáborok megtámadásáról, s pl. a franciák 77 százaléka azonnal kiutasítaná az illegális bevándorlókat. Major brit és Cresson francia miniszterelnök attól való félelmében, hogy a növekvő illegális gazdasági menekültáradat egy jobboldali reakció előretöréséhez vezethet, sürgeti egységes bevándorlási törvények bevezetését az Európa Közösség államaiban.

Eközben a csatlakozni kívánó kelet-európai államok népeinek hagyományos egymás iránti gyűlölete egyre inkább veszélyezteti a térség békéjét. Politikai szakértők szerint a szocializmus bukása, a szovjet ellenőrzés megszűnése olyan ingataggá tette a helyzetet, hogy akár egy véres, zűrzavaros időszak elé is nézhetünk, amelyben mindent szabad, s csak Isten segítségében reménykedhetünk.

(Forrás: The European, szept. 27.)











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon