[Kiss Ilona]

Nyomtatóbarát változat

Előjelek – utólag

Az augusztus 19-i puccs híre az egész világot váratlanul érte – kivéve a mi Torgyán doktorunkat, aki már két héttel előtte tudta, hogy be fog következni. Minden bizonnyal alaposan figyelemmel kísérte a hivatalos szovjet sajtót, azon belül is a „nyolcak” által képviselt új jobboldal sajátos válságkezelő ideológiáját tükröző megnyilatkozásokat. Bizonyára mindenekelőtt kollégájának, Sztarodubcevnek a szavaira kapta föl a fejét, melyeket a szovjet parasztszövetség elnöke a júniusi alakuló kongresszuson mondott:

„Vessétek be a hadsereget, akkor majd mi is adunk enni az országnak!” Az új lózung nem aratott sikert, ezért az elnök nyíltan kimondta, mire is gondol:

„Mit akarunk? Kitől követelünk? Az elnöktől? A miniszterelnöktől? Hisz azoknak semmi hatalma nincs. Központi szállítási rendszerről beszélünk, miközben a központ nincs sehol. Egyetlen kiút van. Követelnünk kell, hogy haladéktalanul vezessék be a rendkívüli állapotot.” (Komszomolszkaja Pravda, 1991. június 20.)

Alábbi válogatásunkban a puccsot megelőző hetek legárulkodóbb előjeleiből adunk közre néhányat, amelyekre mi persze csak utólag bukkantunk rá, a Postfactum nevű moszkvai hírszolgálat közvetítésével. Nem küldtük időben fotósunkat sem: Horváth Ernő már csak a három moszkvai fiatalember temetésére érkezett.

1990. december 12.

Pugo belügyminiszter: „A rendőrség, a belbiztonsági alakulatok mindent megtesznek azért, hogy alkotmányos és törvényes rendet teremtsenek az országban, hogy biztosítsák az állampolgárok védelméhez, a peresztrojka folyamataihoz szükséges feltételeket.” (Pravda, TASZSZ-közlemény)

1991. január 10.

Alksznisz ezredes: „Az egyetlen kiút a válságból: a rendkívüli állapot bevezetése az egész országban. Nem azért, hogy leszámoljunk a máskéntgondolkodókkal, hogy elnyomjuk a demokráciát, hanem hogy megmentsük a gazdaságot. (A januárban vagy februárban bevezetendő rendkívüli állapotot irányító) új kormányba a legkülönfélébb embereket be lehetne választani, két ember kivételével: ez pedig nem más, mint Gorbacsov és Jelcin. Sok tehetséges katonatiszt is van, akiket be lehetne választani. Csak egyelőre még olyan személyt nem látok, akit az új kormány élére ki lehetne nevezni.” (Komszomolszkaja Pravda, interjú)

1991. február 19.

Janajev: „Nagy munka áll előttünk. Ez a kuznyecki terület minden dolgozójától erőfeszítéseket követel. Ugyanakkor rendkívüli intézkedéseket kell hoznia az ország vezetésének, a kormánynak is.” (TASZSZ)

1991. március 4.

Petrusenko: „Gorbacsovnak felelnie kell a történelem ítélőszéke előtt. Neki is, de különösképp tanácsadóinak, akik most egymás után pártolnak át Jelcinhez. (Kérdés: Tehát meg kellene szabadulni Gorbacsovtól? Válasz: Realista vagyok. Jelenleg nincs olyan alkotmányos mechanizmus, amelynek alapján Gorbacsovot el lehetne távolítani a politikai színtérről. Úgyhogy egy darabig türelemmel kell viselnünk a ránk mért rosszat.” (Izvesztyija, interjú)

1991. április 24.

„Ha a hatalmon lévő kormány nem képes arra, hogy a közelgő válságot elhárítsa, akkor a »Szojuz« mint vezető képviselőcsoport az őt támogató mozgalmakkal együtt kész arra, hogy teljes egészében magára vállalja a rendkívüli állapot megvalósításával járó felelősséget.” (Komszomolszkaja Pravda, beszámoló a képviselőcsoport kongresszusáról)

1991. május 23.

Jazov marsall: „Az általános gazdasági válság, a politikai konfrontáció hátterében az országunkban aktivizálódnak a nacionálszeparatista erők… Tömeges támadások készülnek a szocializmus, a párt, a hadsereg ellen. Egyfajta ideológiai vákuum van kialakulóban, amely egyik pillanatról a másikra megtöltődik idegen eredetű egoista »értékekkel«… Ilyen körülmények között akár a levegőre, oly nagy szükség van a társadalmat összekovácsoló, konszolidáló eszmékre, amelyek az embereket önzetlen munkára, a haza odaadó szolgálatára ösztönzi. Ezt a szerepet csak a patriotizmus és az internacionalizmus eszméje töltheti be, s kell is hogy betöltse.” (Krasznaja Zvezda, részlet a Szovjet Fegyveres Erők internacionalista katonáinak első konferenciáján mondott beszédből)

1991. június 29.

Oleg Baklanov: „Nézetem szerint a társadalmunk demokratizálása, a jogállam megteremtése érdekében foganatosított politikai intézkedések hátterében most két fékező tényező jelentkezik. Először is a gazdasági helyzet. És az, amit én a minden megengedett elvének neveznék. A minden megengedett elve ugyanis a demokratizálódás fonákja, ami egyetlen civilizált ország számára sem fogadható el.” (Pravda, interjú)

1991. július 16.

Jazov marsall: „Ami a diktatúra veszélyének emlegetését illeti, úgy vélem, itt olyan próbálkozásokról van szó, hogy a közvéleményt a peresztrojka feladataival ellentétes irányba tereljék. A diktatúra veszélyének kiáltják ki az olyan törvényes intézkedéseket is, amelyek pedig elengedhetetlenek ahhoz, hogy országunkban helyreállítsuk és megszilárdítsuk az alkotmányos rendet, hogy stabilizáljuk a helyzetet, hogy kikerüljünk a válságból s hogy támogassuk a közrendet. Hisz enélkül demokrácia nem lehetséges.” (Krasznaja Zvezda, interjú)

Milyen lett volna a másnap?

Máig nem tudni, pontosan milyen körülmények között ért véget a puccs. A nyolcak mindenesetre folytatásra készültek: rendeleteiket és határozataikat szerdán eljuttatták a Honvédelmi Minisztérium „Krasznaja Zvezda” nyomdájába, ám ezek már nem láthattak napvilágot. A nyomdászok által kicsempészett levonatokat a Kommerszant című moszkvai hetilap közli. Janajev láthatóan defenzívába vonul: rendeletében csupán arra szorítkozik, hogy törvénytelennek nyilvánítja Jelcin ama elnöki rendeleteit, melyek törvénytelennek nyilvánítják a puccsisták rendeleteit. A kör bezárult. Kulinyin, a moszkvai városparancsnok sokkal konstruktívabb: rendkívüli közigazgatási egységekre osztja a fővárost, új kerületi parancsnokokat nevez ki, kijárási tilalmat rendel el, betilt minden demonstrációt, elkoboztatja a fegyvereket, korlátozza a városba való beutazást, a renitensekre ezerrubeles bírságot szab ki. Különösen figyelemre méltó az a közleménye, melyben a puccsisták verzióját ismerteti a Fehér Ház éjszakai ostromáról: „Szélsőséges elemek tragikus kimenetelű provokációt hajtottak végre. A huligánok többsége ittas állapotban volt. A randalírozó elemek trolibuszokat gyújtogattak… robbanóanyaggal töltött palackot alkalmaztak. A pogromot elkövetők viselkedéséből arra lehetett következtetni, hogy az előre kitervelt akció volt.” A negyedik dokumentum, a GKPCS 3. számú rendelete a tömegkommunikáció cenzúrájáról rendelkezik: közvetlen ellenőrzése alá vonja a tévét, rádiót, lapokat, ugyanakkor fennhatóságát kiterjeszti az összes területi tartalékállomásra és közvetítőcsatornára. Felhatalmazza a KGB- és a belügyi alakulatokat, hogy a föntiek végrehajtatása érdekében a helyszínen további intézkedéseket foganatosítsanak…

• Külföld