Skip to main content

Nazarbajev – a szovjet (?) politika új csillaga

Vissza a főcikkhez →


Nurszultan Nazarbajev, Kazahsztán államfője mindössze ötvenegy éves, s ezzel máris kilóg a matuzsálemekhez szokott korábbi szovjet politika arcképcsarnokából. Nazarbajevnek legfelsőbb pártiskolai végzettsége mellett magas „polgári” szakképzettsége is van: kohómérnök (még ha nem is túlságosan hosszú ideig gyakorolhatta szakmáját).

Politikai pályafutása a megszokott pártkarrierrel kezdődött: munkahelyi, majd területi (karagandai) pártfunkcionáriusból emelkedett előbb a helyi, majd a szövetségi csúcsig – szovjet viszonyok között rövid idő alatt. Állami politikai ázsiója is viharos sebességgel nőtt: 1984-ben már a kazah kormány elnöke, közben 1986-ban bekerült az SZKP Központi Bizottságba, sőt 1990-re az akkor még mindenható Politikai Bizottságba is. („Természetesen” 1989-ben a Kazah Kommunista Párt első titkárává is megválasztották.)

Nazarbajev 1990 áprilisa óta Kazahsztán elnöke. Már kormányfőként hozzálátott a helyi gazdasági önelszámolás gyakorlati megvalósításához. Élénk nemzetközi visszhangot váltott ki, hogy a köztársaság területén lévő Szemipalatyinszkban betiltotta az atomrobbantási kísérleteket. Az általa vezetett köztársaság 1990 októberében kinyilvánította ugyan függetlenségét, de Nazarbajev nem titkolja, hogy a Szovjetunió egybentartásának híve.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon