Skip to main content

Egy törvény (g)átfutása

Vissza a főcikkhez →


1991. február 18. A szejm Bronislaw Geremek vezette alkotmányügyi bizottsága közzéteszi választási törvényjavaslatát. A 460 fős egykamarás parlamentbe 115 képviselő egyjelöltes választási körzetből relatív többséggel, 345 képviselő pedig a kb. 19-20 többjelöltes listás választói kerületből jut be. A javaslat – megakadályozandó egy újabb Tyminski-sokkot – viszonylag szigorú feltételeket szab a jelöltek számára: csak az utóbbi 5 évben Lengyelországban lakó állampolgárokra terjeszti ki a választhatóságot; a jelöltség elnyeréséhez az egyéni körzetekben 3000, a listán 5000 aláírás szükséges; kaució lefizetését is javasolja, melyet a jelölt egyéni körzetekben 2 százalék, listán 1 százalék fölötti szavazatarány esetén kap vissza. A listás szavazat számítási módja a kis pártokat preferálja. A javaslat szabályozza a választási kampányt is, melynek keretében megtiltja a templomokban való agitációt.

1991. február 22. Lech Walesa elnök választási törvénytervezetet juttat el a szejmhez, és május 26-át jelöli meg mint kívánatos választási időpontot. A 460 képviselő felét többségi alapon egyéni körzetekből, felét pedig országos listákról választanák meg. Minden választási bizottság 1-1 jelöltet állíthat az egyéni választási körzetben és az országos listán. A választási körzetekként a jelenlegi vajdaságokat javasolja. A Lengyel Köztársaság területén választhatnak a külföldön élő lengyelek is. A jelöltség elnyeréséhez egységesen 5000 aláírás szükséges. A listán a pártok neve vagy jele szerepel, nem pedig a jelölteké; a számítási mód a nagy pártoknak kedvez.

1991. március 4. Walesa javasolja a szenátus intézményének megtartását.

1991. március 20. Az alkotmányügyi bizottság visszavonja korábban kidolgozott tervezetét, és új törvénytervezet kidolgozásához fog az elnöki tervezet figyelembevételével. A Lech Walesa által javasolt május 26-i választási időpontot a szejm elveti.

1991. április 8. Lezárul a kompromisszumos választási törvénytervezet szejmbeli vitája. A kétkamarás parlament 460 fős szejmjébe 276 képviselő a 37 többjelöltes listás, 115 az egyjelöltes választási körzetekből, 69 pedig az országos listáról kerülne be. Minden szavazónak két voksa van: egy az egyéni jelöltre, egy pedig a kerületi listára.

1991. április 9. Az Állampolgári Bizottság a Szabad Választásokért nevű szervezet javasolja Bronislaw Geremek elmozdítását a szejm alkotmányügyi bizottságának éléről.

1991. május 10. A szejm elfogadja az alkotmányügyi bizottság által kidolgozott kompromisszumos választási törvénytervezetet. A szenátus nem emel kifogást a törvénnyel szemben.

1991. június 7. Lech Walesa a szejmhez írott levélben jelzi kifogásait a választási törvénytervezettel kapcsolatban: 1. a törvény túl bonyolult, a választó számára nehezen érthető; 2. a törvény túlságosan „személyiségpárti” (személyeket és nem pártokat preferál), ami akadályozza egy stabil többségen alapuló parlamenti rendszer kiépülését; 3. a törvényjavaslat diszkriminálja az egyházakat és a külföldön élő lengyeleket (így pl. Zdislaw Najdert, Walesa egyik legközelebbi tanácsadóját is). A szejm határozott döntést kér az államfőtől.

1991. június 10. Walesa elnök vétót emel a szejm által május 10-én megszavazott törvénnyel szemben.

1991. június 13. A szejm 7 szavazatkülönbséggel elfogadja az elnöki vétót.

1991. június 15. A szejm megszavazza az elnöki vétó alapján módosított választási törvényjavaslatot. Nincs egyjelöltes lista, a preferált pártokat és képviselőket egyaránt megjelölik, engedélyezik a templomokban való agitációt.

1991. június 20. A szenátus 5 kisebb módosító indítványt javasol a választási törvénytervezethez, ám másnap a szejm ezeket elveti. Walesa Gdanskban élesen támadja a szejmet, és feloszlatásával fenyegetőzik.

1991. június 26. Walesa elnök megvétózza a június 15-i választási törvényjavaslatot.

1991. június 28. A szejm kétharmados többséggel elveti az elnöki vétót.

1991. július 1. Lech Walesa aláírja a választási törvényt.

1991. július 4. Walesa ismét megkísérli a választási törvénytervezet módosítását, hogy elérje a külföldön élő lengyelek választhatóságát és a szavazás módjának megváltoztatását.

A szejm elveti Walesa javaslatát.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon