ENE [Krausz Jenő]

Nyomtatóbarát változat

Február 26-án kiszabadult a Lefortovo börtönből Alekszandr Ruckoj exalelnök és néhány társa: Ruszlan Haszbulatov egykori parlamenti házelnök, Viktor Baranyikov exbelbiztonsági miniszter és Dunajev volt belügyminiszter-helyettes, akiket a tavaly októberi „véres események” óta tartottak fogva „tömeges rendzavarás szervezésének” vádjával. A kommunista-nacionalista többségű orosz Állami Duma – mint az várható volt – a vizsgálati fogságban sínylődő „ellenzék” vezéreire is kiterjesztette az amnesztiarendelet jelcini tervezetének hatályát. A döntés elleni tiltakozásul lemondott Kazanyikov főügyész, aki Jelcin elnök feltétlen híveként tavaly októberben vette át az orosz főügyészség vezetését a parlamentet támogató Sztyepankovtól (Beszélő, 1993., 39. sz.).

Ruckoj exalelnök nemcsak „tömeges rendzavarás szervezésében” volt vétkes: 1993 augusztusa óta korrupciós ügyben is folyt ellene eljárás. Csakhogy a moszkvai főügyészség ez év januárjában „bűncselekmény hiányában” megszüntette ebben az ügyben a nyomozást, elindította viszont ismeretlen tettes ellen – az orosz Btk. 130-as paragrafusa értelmében – rágalmazás miatt. A rágalmazást azokkal az utóbb hamisnak bizonyult bizonyítékokkal követték el, amelyeket a tárcaközi korrupciós bizottság „legfelsőbb állami vezetők korrupciós ügyeivel foglalkozó” albizottsága nyújtott be a moszkvai ügyészséghez, illetve hozott nyilvánosságra tavaly augusztusi sajtótájékoztatóján. A becsületsértő rágalmazóra a Btk. szerint akár 5 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható, de a „bizonyítékokat” megtaláló és nyilvánosságra hozó „ismeretlen tetteseknek” nem kell túlzottan aggódniuk, hisz ma is magas rangú állami vezetők vagy Duma-képviselők, s így mentelmi joguk van. Az albizottság egyébként tavaly év végén megszűnt: Andrej Makarov alsóházi képviselő, az albizottság egyik vezetője szerint „teljesítette küldetését”. Igaz, fennállása alatt egyetlen esetben emelt vádat, mégpedig Szilveszterov vezérőrnagy ellen, a Németországban állomásozó Nyugati Hadseregcsoportnál történt visszaélések miatt. Pedig ügy lenne bőven: Ella Panfilova volt szociális miniszter asszony szerint az orosz privatizáció a korrupció melegágya, az orosz ÁVÜ vezetője, Anatolij Csubajsz szerint azonban minden rendben van a privatizáció körül… Legalábbis egyetlen magas rangú privatizációs hivatalnok sem bukott le.

A tárcaközi korrupciós bizottság nem is az ilyen ügyek kivizsgálására született – méghozzá a későbbi fővádlóit, Alekszandr Ruckoj alelnök vezetésével –, hanem egyértelműen a politikai kikészítés eszközeként. Ruckoj tavaly márciusban látványosan szakított Jelcin elnökkel, s ő vetette be először a korrupciós „fegyvert” egy héttel az áprilisi „bizalmi szavazás”, a referendum előtt.

A gyanúsítottak akkor Jelcin belső körének ismert személyiségei voltak. Mihail Poltoranyint – aki akkor épp az orosz sajtót felügyelő Információs Központ vezetője volt – a berlini szovjet kultúra házának elkótyavetyélésével gyanúsították, Vlagyimir Sumejkót – akkori első miniszterelnök-helyettest – pedig egy bébiétel-vásárlási tranzakcióban, továbbá nagy értékű külföldi ingatlanok eladásában játszott szerepe tette gyanússá. (A bébiételért átutalt 15,5 millió dollár fejében csak 5,5 millió dollárnyi áru érkezett Oroszországba…) A bizottság fénykorában állítólag tizennyolc bőröndnyire rúgott a terhelő adatokat tartalmazó dossziék mennyisége.

Ruckoj akciója nem maradt válasz nélkül. Május elején Jelcin alelnöke minden megbízatását visszavonta, testőrségét – tekintettel a feladatok hiányára – a minimumra csökkentette… A gépezet azonban már beindult. A Ruckoj–Haszbulatov-párti főügyész, Sztyepankov emberei elindították a vizsgálatot Poltoranyin és Sumejko ügyében. A tárcaközi bizottság élére azonban friss erők kerültek: ők viszont épp a Ruckoj- és Haszbulatov-párti politikusok ellen kezdtek terhelő bizonyítékokat gyűjteni. A korrupiós ügyekben szaktekintélynek számító Andrej Makarov ügyvéd annak idején olyan sikeresen védte Brezsnyev vejét, a korrupcióval vádolt Csurbanov belügyminiszter-helyettest, hogy több mint 700 ezer rubelről alig 4 ezerre faragta le a vesztegetések összegét, a biztos halálos ítélettől mentve meg ezzel védencét (az akkor hatályos szovjet Btk. szerint ugyanis 10 ezer rubel felett már halállal is büntethették a korrupciót). A sztárügyvéd ezúttal a másik oldalon mint vádló sem vallott szégyent. Alig két hónap alatt bizonyítékok sokaságát szerezte meg Baranyikov belbiztonsági miniszter, Dunajev belügyminiszter-helyettes, pontosabban feleségeik ellen: a feleségek több tízezer dollárt költöttek svájci bevásárlókörútjukon, melyet a koronatanú, Dmitrij Jakubovszkij szerint egy nyugati üzletember finanszírozott. Hamarosan Ruckojról is sikerült kideríteni, hogy saját cége van Svájcban, ráadásul a számla kezelését egy kanadai üzletemberre bízta, aki a vizsgálat idején sajnos már nem volt az élők sorában. A Trade Links Ltd. bevétele természetesen bébiétel-vásárlási machinációkból származott… A cégalapító okiratot és egyéb terhelő dokumentumokat ugyancsak egy bizonyos Dmitrij Jakubovszkij segítségével szerezte meg a tárcaközi bizottság nyomozócsoportja. A szenzációs eredményekről augusztus 18-án sajtótájékoztatón számolt be Makarov ügyvéd, majd a 700 oldalnyi bizonyítékot átadta a moszkvai városi ügyészségnek. Ezen a sajtótájékoztatón már magát az orosz főügyészt, Sztyepankovot is korrupcióval vádolta az albizottság…

Poltoranyin és Sumejko ártatlannak bizonyult, a másik tábor pedig „tömeges rendzavarás szervezéséért” rács mögé került.

A korrupciós kriminek itt akár vége is lett volna, ha a moszkvai ügyészség nyomozói el nem jutnak Svájcba. A svájci út azonban fényt derített néhány olyan tényre, amely elkerülte a tárcaközi bizottság figyelmét, egyúttal megkérdőjelezte a korábban bemutatott bizonyítékok hitelességét. Ruckoj a szovjet hadsereg tisztjeként 1990 februárjában nehezen alapíthatott céget Svájcban, így aztán sem az alapító okiraton, sem a cég banki kartotékján nem szerepel a neve, aláírása. Az időközben elhunyt kanadai üzletemberrel – akire a „bizonyítékok” szerint 1991. augusztus 27-én a számlakezelést bízta – nehezen találkozhatott, hiszen ebben az időpontban Ruckoj nem járt Kanadában, a kanadai pedig az éber szovjet határőrség adatai szerint nem lépett be a Szovjetunióba. Egy közös ismerősük azért volt, Dmitrij Jakubovszkij, az egész történet kulcsfigurája, aki hol az egyik oldalon, hol a másikon bukkan fel. Az egykori repülőtéri hadnagy az SZKP vagyonának átmentésével alapozta meg karrierjét. Fergeteges katonai pályafutására – négy hónap alatt lett hadnagyból ezredes – nem más, mint Vlagyimir Sumejko tette volna fel a koronát, vezérőrnaggyá nevezve ki harminc-egynéhány éves nem hivatalos tanácsadóját, ha az nem távozott volna titokzatos körülmények között külföldre. Mindenesetre a tárcaközi bizottság szinte az összes fontos terhelő bizonyítékhoz „Gyima tábornok” külföldi ténykedésének eredményeként jutott hozzá.

Jakubovszkij – orosz sajtóértesülések szerint – jelenleg Moszkvában tartózkodik, annak ellenére, hogy a főügyészség 25 millió USD elsikkasztásával vádolja. Vlagyimir Sumejko, akit időközben az orosz parlament felsőházának elnökévé választottak, erkölcsi kár címén 5 millió rubelre (kb. 3 ezer USD) perelte be a szélsőséges Gyeny című lapot, mely korrupcióval vádolta őt. A perdöntő bizonyíték a főügyészségi nyomozást lezáró határozat volt, mely ártatlannak nyilvánította a politikust. Mint kiderült, a vád tárgyát képező visszaéléseket nem Sumejko, hanem két „tanácsadója”, Jakubovszkij és társa követte el: együtt több mint 40 millió USD-t tüntettek el – gyanútlan főnökük tudta nélkül.

• Külföld