Skip to main content

K. M. [Kovács Miklós]

K. M. [Kovács Miklós]: Thaiföld fél évszázada


1932: Vértelen államcsínnyel véget ér a 700 esztendős abszolút monarchia. Az ország államformája ettől kezdve: alkotmányos királyság.

1942: Thaiföld Japán mellé áll a háborúban, hivatalosan azonban nem üzen hadat az Egyesült Államoknak.

1946: Titokzatos körülmények között meghal II. Ráma király, és utóda, a mindmáig uralkodó Bhumibol Andjadedzs.

1957: Újabb vértelen puccs, hatalomra kerül Sarit Thanarat marsall.






K. M. [Kovács Miklós]: Willem de Klerk, aki „civilizálta” Dél-Afrikát


A búr származású Frederik Willem de Klerk 1936-ban született Johannesburgban. A Potchefstroom Universityn szerzett jogi diplomát, ahol a dél-afrikai fehér elit túlnyomó többsége végzett. Egyetemi katedrát kínáltak neki, ám az ambiciózus De Klerk a politikát választotta. A parlamentbe 1972-ben került be.

K. M. [Kovács Miklós]: Kék sisakban


Az ENSZ Biztonsági Tanácsa február 22-én döntött a békefenntartó erők jugoszláviai telepítéséről, s a hét elején meg is kezdődött az UNPROFOR angol nyelvű rövidítéssel azonosított misszió felvonulása.

A világszervezet fennállásának közel 50 esztendejében 20 alkalommal rendeltek ki ENSZ-csapatokat a világ különböző zugaiba. Az ENSZ-missziók és kontingensek összlétszáma félmillióra tehető, s nyolcszáz körül van azoknak a kéksisakosoknak a száma, akik életükkel fizettek a gyakorta törékenynek bizonyuló béke fenntartásáért.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon