Vissza a főcikkhez →

Dr. Frech Ágnes, az 1990-es elsőfokú tárgyalás vezető bírója nyilatkozata: „Mérhetetlenül megviselt ez az ügy… Amikor lélektanilag megoldottam, rájöttem, ezt a jog nem ismeri, nem méltányolja. Azt gondoltam, ezek a gyerekek nem lehettek olyan elvetemültek, hogy egy jogszerűen intézkedő embert, a rendőrt ilyen durván bántalmazzanak, megrugdossanak, végül lelőjenek… Én azt mondtam ki, ha megengedjük az igazmondási kötelezettség terhe mellett valló tanúknak, hogy annyira ellentmondó és egymást kizáró eseményekről számoljanak be, akkor meg kell adnunk a vádlottaknak is azt a lehetőséget, hogy nem feltétlenül kellett azonosan érzékelniök a történteket… mindig az munkált bennem, ha Bukszár Tibor nem száll fel részegen, pisztollyal a zsebében, akkor él. Rájöttem, ezek a villamoson egyébként meglehetősen elítélendőén viselkedő fiúk megzavarodtak a csőre töltött fegyvertől, és a fegyvert támadták. Lehet, a pályám végét jelenti ez az ítélet. Ám ezt az ügyet csakis így tudtam számomra megnyugtatóan megoldani.”

(M. Szabó Imre: Ideiglenes szabadlábra helyezték Solymosi Attilát, Pesti Hírlap, 1990. május 18.)

„Bukszár Tibor, egy bukott rezsim utolsó »hősi« halottja lett, egyszersmind áldozata is. Ugyanúgy a tettes, a tettesek (?) is, akiknek gyanútlansága – a legalábbis irányított – per során föltűnő és árulkodó is egyben, láthatóan fogalmuk sincs ennek a procedúrának tágabb politikai összefüggéseiről. A magát tisztázatlan körülmények között »szolgálatba helyező« rendőr annak az eszmeiségnek az áldozata, amely szerint a rendőr, a rendőrség nem a törvények által korlátozott, szolgáló köztisztviselő, illetve szervezet, hanem a hatalom ökle, s aki ebbe az ökölbe belemar, az az egész rendszerrel találja magát szembe.”

(Mihalicza Tamás: Könnyező villamosok, Pesti Műsor, 1990. szeptember 5.)

„Szinte kiesik a kezemből a telefonkagyló… a rendőrgyilkos szabadlábon van! Már lassan fél éve. De még nem véglegesen. A fiú öt évet kapott, az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Ezután Solymossy Attilát kiengedték. A Legfelsőbb Bíróság legöregebb, legtapasztaltabb pillérei nem hittek a szemüknek, de hallgatnak.”

(Kutassy Róbert: Szabadlábon a rendőrgyilkos!, Sport Plusz, 1990. október 20.)

„A hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet fogyatékosságait dr. Pálinkás György, a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezető bírája félreérthetetlenül összefüggésbe hozta bizonyos rendőrellenes politikai áramlatokkal, és leszögezte: A történtek nem lehetnek alkalmasak a rendőri tekintély politikai célzatú lejáratására, s azt a feltételezést, amely szerint a nyomozóknak erkölcsi érdekeltségük fűződött ahhoz, hogy Bukszár Tibor főtörzsőrmestert »pozitív színben« állítsák be, nem más, mint rosszindulatú fikció.”

(Újra kezdődik a rendőrgyilkossággal vádolt fiú pere, Magyar Nemzet, 1990. december 12.)

„Az eljárásra tehát befolyással lehetett, hogy az átlagpolgár a törvényes rend védelmére fellépő rendőrben is hajlamos volt az elnyomó diktatúra eszközét látni, az indulatokat pedig még a sajtó egy része is korbácsolta, amikor helyt adott a különböző vádaskodásoknak. Ráadásul dokumentumfilm készült, amelyet egy jogerősen be nem fejezett ügyben forgatni legalábbis etikátlanság. Pálinkás György éppen erre hivatkozva kérte a fotósokat, hogy távozzanak a tárgyalóteremből.”

(Lencsés: Újabb eljárás a Bukszár-ügyben, Magyar Hírlap, 1990. december 12.)

„Különböző orgánumokban azt hirdették, hogy Solymosi Attila és társai az arc nélküli hatalom ellen emeltek fegyvert. A főtörzsőrmester emlékét pedig egyesek nem átallották bemocskolni. Ennek a hangulatkeltésnek a következménye, hogy még a mai napig sem látni tisztán a tragikus történetet.”

(S. A.: Ismét hatályon kívül helyezték a rendőrgyilkos és társai ügyét, Népszava, 1990. december 12.)

• Belföld