Skip to main content

József Attila Móron

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A kábel kelendő, alkalmas kötegekbe rendezve még inkább, tehát arra is szükség van, aki konfekcionálja. Mert ezt a munkát nem lehet gépesíteni, illetve biztosan lehetne, csak az túlontúl drága. S ez itt a lényeg, a drágaság. A munkaerő ára.

Gyárat avattak Móron, s azért itt, mert Mór Magyarországon van. Messze a Michels cég Észak-Rajna-Vesztfáliában lévő anyaüzemétől, ahol ugyanezért a munkáért a többszörösét kell kifizetnie a tulajdonosnak.

A gyárudvaron takaros sátrakat állítottak fel a jeles alkalomra. Tálcákon falatnyi szendvicsek, pezsgő, üdítő, kávé. A megélénkülő szélben pörköltszaftszag. A konyhasátorban jelentős dolgok történnek. Persze azon kívül is. Sürgés-forgás, szapora magyar–német, német–magyar beszéd. Eljött a Michels vezérkara, a városi notabilitás, minisztériumi és követségi (német) tisztségviselők, a Móri Ifjúsági Fúvószenekar Ácsai Sándor karnagy vezetésével. Kosztümök, öltönyök, formaruhák. És az elmaradhatatlan biztonsági emberek. Fülükből konfekcionált kábel lóg. Távreccsen egy hang: Jenőt rendeli a hátsó kapuhoz.

Benn az üzemcsarnokban rend, tisztaság és fegyelem. Semmi pörköltszaftszag. A munkásosztály munkával ünnepel, két műszakban. Látszólag semmiség, amit csinálnak. Összeválogatják a kábeleket, szigetelőszalaggal, patentokkal, övekkel egymáshoz rögzítik őket. Akik itt dolgoznak, többségükben lányok, asszonyok. A műszaki osztály vezetője szerint a karjuk, a csuklójuk van leginkább igénybevéve. Hogy ki mennyit keres, titok. A lányok azonban beszélgetnek egymással, és nem túl elégedettek a fizetésekkel. Az átlag húszezer forint lehet (bruttó), de a selejtért levonás jár. Minden munkapadnál fémkeretes irattartó. Azon papír a dolgozó nevével, s alatta német és magyar nyelven az értékelés: „laza kötegelés”, s mellette 5 strigula.

A rövid terepszemle a munka világában arról győz meg: kábelt konfekcionáló asszony sem szeretnék lenni. Ha már lenni kell valaminek, akkor talán biztonsági ember. Itt most könnyű dolguk van, áttekinthető a terep. Az egybegyűltek egybegyűltek, s a tág terű sátor alatt fegyelmezetten hallgatják a szónokokat. Üdvözlő beszédek diszkrét tapssal.

Nincs disszonáns hang. Minden és mindenki a korrekt együttműködést dicséri. Tiszták a játékszabályok, semmi sem marad rejtve. Stephan Szakal, a Német–Magyar Ipar- és Kereskedelmi Kamara képviselője szerint „Németországban sok cég kényszerül arra, hogy bizonyos komponensek gyártását kitelepítse annak érdekében, hogy gyártmányai a világpiacon versenyképesek maradjanak”. Megjegyzi azt is, hogy Lengyelországhoz és a Szlovák Köztársasághoz képest itt, minálunk az átlagbérek viszonylag magasak, ami csak akkor tartható, ha a magyar vállalatoknál magasabb termelékenységet érnek el. A német nagykövetség kereskedelmi tanácsosa mindezt megfejeli azzal, hogy a külföldi cégek adótámogatásának év végi megszűnte után is demonstrálni kellene: szívesen látják a befektetőket.

Felszólalt Westfelhaus úr, a Michels GmbH felügyelőbizottságának elnöke, Günther Mertin úr, a GmbH ügyvezetője, Kocsis István, az IKM helyettes államtitkára, Hans-Jürgen Moecke, a német követség gazdaságpolitikai referense, a már említett Stephan Szakal, valamint Szántó Hajnalka kábelkonfekcionáló.

Szántó Hajnalka rövid beszéde elején a maga és munkatársai nevében üdvözölte a megjelent tulajdonosokat és a kedves vendégeket. Mint megtudtuk: a dolgozók számára nagy öröm ez a nap, hisz találkozhattak azokkal az emberekkel, akik a gyár alapítását elhatározták és megvalósították. „Akik segítettek abban, hogy Magyarországon, sőt mi több, Móron, a mi városunkban épüljön fel ez a szép gyár.”

Szántó Hajnalka kábelkonfekcionáló dicsérte a szép, tiszta környezetet, „mely kedvesen és barátságosan fogadta az embereket. Ahol az öltöző, a fürdő és a szociális létesítmények is minden igényt kielégítenek.” És bár Szántó Hajnalka szerint a minőségi munka nem kis követelményeket támaszt velük szemben, ők tudják, hogy előrelépés csak akkor lesz, ha a mennyiség mellett a minőségre helyezik a hangsúlyt. „Hiszen már József Attila is azt üzente nekünk: »dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.«”

Igaz, a költő üzent mást is, méghozzá mindjárt az idézett vers elején: „Ne légy szeles. / Bár munkádon más keres – /.” Meglehet, a csorbítatlan strófát nem tűrhette a protokoll.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon