Skip to main content

AZ SZDSZ jogvédő szolgálatának kartotékjaiból

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Testületi szellem

Jó egy évvel ezelőtt, 1992. május 13-án a Ferenc körút–Üllői úti aluljáróban két rendőr összetűzött három kínaival. Az esetről Solt Ottilia számolt be a Beszélő következő, május 23-i számában. Közöltük a látleleteket is a duzzanatokról és a hámhiányokról, amelyek a rendőri intézkedés során, illetve a IX. kerületi kapitányságon keletkeztek. A kínaiak a rendőrök ellen „hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt”, a rendőrök a kínaiak ellen „hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt” tettek feljelentést. Egy év után a Budapesti Ügyészség Nyomozó Hivatala mindkét eljárást megszüntette, az elsőt bűncselekmény, a másodikat bizonyíték hiányában.

Az esemény másnapján a metrórendőrség illetékes vezetője azt mondta, hogy nem sikerült kideríteni, kik intézkedtek az aluljáróban. A IX. kerületi kapitányságon nem tudtak róla, hogy ott az épületben bárkit bántalmaztak volna.

Ebben a két vonatkozásban az ügyészségi vizsgálat tisztább helyzetet teremtett. Megállapította, hogy az igazoltatást a BRFK Metró Alosztály kötelékébe tartozó Suha Lajos főtörzsőrmester és Juszku Rudolf szakaszvezető kezdeményezte (mert a kínaiaknál nagy csomagok voltak), az intézkedés során a BRFK Akció Osztálya állományába tartozó Ficzere Miklós főhadnagy, Boros Attila százados és Rézműves Gyula zászlós, továbbá a IX. kerületi kapitányság állományába tartozó Szép Zsolt szakaszvezető és Stenger Lajos szakaszvezető csatlakozott hozzájuk. Ők, valamint Ruskár Vendel törzszászlós ügyeletes tiszt fordultak meg a IX. kerületi kapitányságon abban a várakozó helyiségben is, ahol az előállított kínaiakat fogva tartották.

A húsz év körüli Gao Min Wei elmondta, hogy a várakozóhelyiségből egy folyosóra vitték, ahol négy-öt rendőr húsz percen át ütlegelte, egy civil ruhás pedig ököllel gyomorszájon vágta. A látlelet szerint arcán és lábszárán zúzódások keletkeztek, szájában a nyálkahártya felrepedt. Kezdetben azt állította, hogy felismerné bántalmazóit, később úgy vélte, nem biztos, hogy felismerné őket. „Erre tekintettel kérte a személyfelismertetés mellőzését.”

Az ügyészi határozat megállapítja, hogy Gao Min Wei vallomását a másik két előállított kínai vallomásai, a szembesítések során tett nyilatkozataik, továbbá az orvosi látleletek alátámasztják.

Mindebből az ügyészségi nyomozóhivatal vezetője az alábbi következtetést vonta le:

„A nyomozás során azonban, részben a kihallgatott és elfogulatlannak nem tekinthető rendőrtanúk vallomásai alapján, részben Gao Min Wei azon előadására figyelemmel, hogy bántalmazóit »nagy valószínűséggel« nem ismerné fel, az ismeretlen elkövetők kilétét megállapítani nem lehetett, s további nyomozástól nem várható eredmény, ezért a nyomozást a tettes ismeretlen volta miatt megszüntettem.” Az ügyész határozata ellen a kínaiak nem kívántak panaszt emelni, így az jogerőre emelkedett.

Kérdéseink a következők:

Hogyan felejthette el Gao Min Wei olyan hamar bántalmazói kinézetét? Miért nem akart megpróbálkozni legalább a felismerésükkel? Nem lehetett-e megállapítani, hogy május 13-án éjszaka a kapitányság épületében tartózkodó rendőrök közül ki volt civil ruhában? Hogyan lehetséges, hogy Ruskár Vendel ügyeletes tisztnek nem tűnt fel, hogy a szobája előtti várakozóhelyiségből húsz percre elvezetik az egyik előállított személyt. Hogyan lehetséges, hogy nem tudja, kik vezették el és milyen célból? „Az elfogulatlannak nem nevezhető tanút” a büntetőeljárásban nem hamis tanúnak hívják-e? Hogyan viszonylik a rendőrtanúk elfogultsága ahhoz a testületi szellemhez, amelyre Boross Péter belügyminiszter olyan elismeréssel hivatkozott július 2-i napirend előtti felszólalásában? A szervezett bűnözők összehangolt vallomása minősíthető-e a testületi szellem megnyilvánulásának? Hogyan lehetséges, hogy az ügyészség által megnevezett kilenc férfias rendőr közül egy sem akadt, aki jelentkezett volna a parancsnokánál, és megmondta volna: „Jelentem, én voltam.” Vagy ez a fajta tisztesség nem része a rendőri férfiasságnak? Nem lehetséges-e, hogy a testületi szellem az ügyészségi nyomozóhivatalban is érvényesül? Hiszen a katonai ügyészségek megszűntéig, azaz 1990-ig a hivatal vezetője, a megszüntető határozat aláírója, dr. Gáspár Attila maga is rendőrtiszt volt, a Fővárosi Katonai Ügyészség belügyi osztályának vezetője.

Keveset keres: közérdeket sért

Klu Moses Mensah harminchárom éves ghanai állampolgár három éve él Magyarországon. Kérelmét, hogy a tartózkodási engedélyét hosszabbítsák meg, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészet Külföldieket Ellenőrző Osztálya június 17-én elutasította. Fellebbezésnek helye nincs, a határozat a jogorvoslati kérelemre tekintet nélkül végrehajtható. Azaz a ghanai vendégmunkásnak egy héten belül el kell hagynia az országot.

A döntést Bárkányi János idegenrendész, osztályvezető a következőképpen indokolta:

„Kérelme alapján megállapítottam, hogy ön turistaként érkezett hazánkba, ennek ellenére 1990. 07. 27-től munkát vállalt a Kőbányai Sörgyárban, ahol fizetése évről évre csökken. Havi keresete (9500 Ft) olyan alacsony, hogy Magyarországon lakhatása és megélhetése ebből az összegből nem biztosított.”

Az osztályvezetőnek teljesen igaza van. A Központi Statisztikai Hivatal legújabb létminimum-számítása szerint egy egyedülálló személy megélhetéséhez városban havi 15 197 forintra van szükség.

A textiliparban a nettó átlagbér 11 783 forint: a lakhatása és a megélhetése eszerint a textilipari dolgozóknak sincs biztosítva.

Az azonnali végrehajtást a határozat külön indokolja:

„A fellebbezési jogosultság kizárása az 1982. évi 19. törvényerejű rendelet 8. § (1) bekezdésén alapul, az azonnali végrehajtást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény 72. § (3) bekezdése alapján mondtam ki, mivel további tartózkodása a közérdeket sérti.”

A textilipari dolgozók alacsony munkabére nem sérti a közérdeket? Nem kellene őket is kiutasítani?

Az idegenrendészet csupa hatályos pártállami rendelkezésre hivatkozik. Sajnos a rendszerváltás alkalmából életbe lépett új alkotmány szinte minden államigazgatási határozattal szemben biztosítja a bírói felülvizsgálat lehetőségét. Így a végső szót nem az idegenrendészet, hanem a bíróság mondja ki. A Pesti Központi Kerületi Bíróság máris elrendelte a végrehajtás felfüggesztését. Mensah tehát még egy ideig sértheti a közérdeket kritikán – és a létminimumon – aluli fizetésével.








































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon