(újvárosi–kőszeg)

Nyomtatóbarát változat

Testületi szellem

Jó egy évvel ezelőtt, 1992. május 13-án a Ferenc körút–Üllői úti aluljáróban két rendőr összetűzött három kínaival. Az esetről Solt Ottilia számolt be a Beszélő következő, május 23-i számában. Közöltük a látleleteket is a duzzanatokról és a hámhiányokról, amelyek a rendőri intézkedés során, illetve a IX. kerületi kapitányságon keletkeztek. A kínaiak a rendőrök ellen „hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt”, a rendőrök a kínaiak ellen „hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt” tettek feljelentést. Egy év után a Budapesti Ügyészség Nyomozó Hivatala mindkét eljárást megszüntette, az elsőt bűncselekmény, a másodikat bizonyíték hiányában.

Az esemény másnapján a metrórendőrség illetékes vezetője azt mondta, hogy nem sikerült kideríteni, kik intézkedtek az aluljáróban. A IX. kerületi kapitányságon nem tudtak róla, hogy ott az épületben bárkit bántalmaztak volna.

Ebben a két vonatkozásban az ügyészségi vizsgálat tisztább helyzetet teremtett. Megállapította, hogy az igazoltatást a BRFK Metró Alosztály kötelékébe tartozó Suha Lajos főtörzsőrmester és Juszku Rudolf szakaszvezető kezdeményezte (mert a kínaiaknál nagy csomagok voltak), az intézkedés során a BRFK Akció Osztálya állományába tartozó Ficzere Miklós főhadnagy, Boros Attila százados és Rézműves Gyula zászlós, továbbá a IX. kerületi kapitányság állományába tartozó Szép Zsolt szakaszvezető és Stenger Lajos szakaszvezető csatlakozott hozzájuk. Ők, valamint Ruskár Vendel törzszászlós ügyeletes tiszt fordultak meg a IX. kerületi kapitányságon abban a várakozó helyiségben is, ahol az előállított kínaiakat fogva tartották.

A húsz év körüli Gao Min Wei elmondta, hogy a várakozóhelyiségből egy folyosóra vitték, ahol négy-öt rendőr húsz percen át ütlegelte, egy civil ruhás pedig ököllel gyomorszájon vágta. A látlelet szerint arcán és lábszárán zúzódások keletkeztek, szájában a nyálkahártya felrepedt. Kezdetben azt állította, hogy felismerné bántalmazóit, később úgy vélte, nem biztos, hogy felismerné őket. „Erre tekintettel kérte a személyfelismertetés mellőzését.”

Az ügyészi határozat megállapítja, hogy Gao Min Wei vallomását a másik két előállított kínai vallomásai, a szembesítések során tett nyilatkozataik, továbbá az orvosi látleletek alátámasztják.

Mindebből az ügyészségi nyomozóhivatal vezetője az alábbi következtetést vonta le:

„A nyomozás során azonban, részben a kihallgatott és elfogulatlannak nem tekinthető rendőrtanúk vallomásai alapján, részben Gao Min Wei azon előadására figyelemmel, hogy bántalmazóit »nagy valószínűséggel« nem ismerné fel, az ismeretlen elkövetők kilétét megállapítani nem lehetett, s további nyomozástól nem várható eredmény, ezért a nyomozást a tettes ismeretlen volta miatt megszüntettem.” Az ügyész határozata ellen a kínaiak nem kívántak panaszt emelni, így az jogerőre emelkedett.

Kérdéseink a következők:

Hogyan felejthette el Gao Min Wei olyan hamar bántalmazói kinézetét? Miért nem akart megpróbálkozni legalább a felismerésükkel? Nem lehetett-e megállapítani, hogy május 13-án éjszaka a kapitányság épületében tartózkodó rendőrök közül ki volt civil ruhában? Hogyan lehetséges, hogy Ruskár Vendel ügyeletes tisztnek nem tűnt fel, hogy a szobája előtti várakozóhelyiségből húsz percre elvezetik az egyik előállított személyt. Hogyan lehetséges, hogy nem tudja, kik vezették el és milyen célból? „Az elfogulatlannak nem nevezhető tanút” a büntetőeljárásban nem hamis tanúnak hívják-e? Hogyan viszonylik a rendőrtanúk elfogultsága ahhoz a testületi szellemhez, amelyre Boross Péter belügyminiszter olyan elismeréssel hivatkozott július 2-i napirend előtti felszólalásában? A szervezett bűnözők összehangolt vallomása minősíthető-e a testületi szellem megnyilvánulásának? Hogyan lehetséges, hogy az ügyészség által megnevezett kilenc férfias rendőr közül egy sem akadt, aki jelentkezett volna a parancsnokánál, és megmondta volna: „Jelentem, én voltam.” Vagy ez a fajta tisztesség nem része a rendőri férfiasságnak? Nem lehetséges-e, hogy a testületi szellem az ügyészségi nyomozóhivatalban is érvényesül? Hiszen a katonai ügyészségek megszűntéig, azaz 1990-ig a hivatal vezetője, a megszüntető határozat aláírója, dr. Gáspár Attila maga is rendőrtiszt volt, a Fővárosi Katonai Ügyészség belügyi osztályának vezetője.

Keveset keres: közérdeket sért

Klu Moses Mensah harminchárom éves ghanai állampolgár három éve él Magyarországon. Kérelmét, hogy a tartózkodási engedélyét hosszabbítsák meg, a Budapesti Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészet Külföldieket Ellenőrző Osztálya június 17-én elutasította. Fellebbezésnek helye nincs, a határozat a jogorvoslati kérelemre tekintet nélkül végrehajtható. Azaz a ghanai vendégmunkásnak egy héten belül el kell hagynia az országot.

A döntést Bárkányi János idegenrendész, osztályvezető a következőképpen indokolta:

„Kérelme alapján megállapítottam, hogy ön turistaként érkezett hazánkba, ennek ellenére 1990. 07. 27-től munkát vállalt a Kőbányai Sörgyárban, ahol fizetése évről évre csökken. Havi keresete (9500 Ft) olyan alacsony, hogy Magyarországon lakhatása és megélhetése ebből az összegből nem biztosított.”

Az osztályvezetőnek teljesen igaza van. A Központi Statisztikai Hivatal legújabb létminimum-számítása szerint egy egyedülálló személy megélhetéséhez városban havi 15 197 forintra van szükség.

A textiliparban a nettó átlagbér 11 783 forint: a lakhatása és a megélhetése eszerint a textilipari dolgozóknak sincs biztosítva.

Az azonnali végrehajtást a határozat külön indokolja:

„A fellebbezési jogosultság kizárása az 1982. évi 19. törvényerejű rendelet 8. § (1) bekezdésén alapul, az azonnali végrehajtást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény 72. § (3) bekezdése alapján mondtam ki, mivel további tartózkodása a közérdeket sérti.”

A textilipari dolgozók alacsony munkabére nem sérti a közérdeket? Nem kellene őket is kiutasítani?

Az idegenrendészet csupa hatályos pártállami rendelkezésre hivatkozik. Sajnos a rendszerváltás alkalmából életbe lépett új alkotmány szinte minden államigazgatási határozattal szemben biztosítja a bírói felülvizsgálat lehetőségét. Így a végső szót nem az idegenrendészet, hanem a bíróság mondja ki. A Pesti Központi Kerületi Bíróság máris elrendelte a végrehajtás felfüggesztését. Mensah tehát még egy ideig sértheti a közérdeket kritikán – és a létminimumon – aluli fizetésével.

• A törvény szövedéke