Újvárosi Viktor

Nyomtatóbarát változat

A Budaörsi Rendőrkapitányság pilisvörösvári rendőrállomásán 1991. június 6-án éjjel 1 órakor felvett jegyzőkönyvből:

„A mai napon Budapestre látogatóba érkezett a piliscsabai lakásomra Agnes Ornelle, Siró Damijatti és egy Patrícia nevű olasz állampolgár. Kb. éjfélkor mentek el tőlem, de 10–15 perc múlva visszajöttek. Agnes Ornelle elmondta, hogy a Damjatti úr által vezetett olasz rendszámú gépkocsival a 10-es számú főút felé haladtak a faluban, amikor egy előttük haladó személygépkocsi megállásra kényszerítette őket oly módon, hogy az amúgy is keskeny úton elébük vágott, majd megállva elállta az utat, és tolatni kezdett, nekikoccanva az ő autójuknak. Ők nagyon megijedtek, és elmenekültek. Az ismeretlen gépkocsi követte őket, és az úton mindvégig kocsijával a vendégeim kocsiját lökdöste. Ők visszajöttek hozzám, és becsengettek, én felöltöztem, és kikísértem őket a házam elé, ahol megmutatták a kb. 50–60 méterre most is ott álló gépkocsit. Mondtam az olasz vendégeimnek, hogy üljünk be az autójukba, és nézzük meg, ki az és mit akar. Odamentünk. Én kiszálltam, és a másik gépkocsi vezetője is kiszállt a kocsijából, és odajött hozzánk. Azt mondta, hogy mit képzelek én, miért nem állok meg, ha ő integet. Valószínűleg azt gondolta, hogy én is a kocsiban ültem, amikor nemrégen megállásra kényszerítette a vendégeimet. Felismertem a férfiban azt a személyt, akit látásból régóta ismerek, és tudom, hogy a rendőrségen dolgozik. Próbáltam megértetni vele, hogy én nem voltam előzőleg a kocsiban, és ha egy civil gépkocsiból egy civil integet, azt a külföldiek nem veszik rendőri utasításnak. Továbbra is csak azt hajtogatta, hogy ha ő egyszer int, akkor meg kell állni. Arra a kérdésemre, hogy ha már olyan gyanúsnak találta az olaszokat, akkor miért nem követte őket a házam udvarára is, hogy igazoltassa őket, azt válaszolta, hogy én Tibi vagyok, nem hülye. Láttam rajta, hogy ittas. Nem állt biztosan a lábán, a szemén is látszott az alkohol hatása. Nehezen fogalmazott, tőmondatokban beszélt, és többször ugyanazt elmondta egymás után.

Vitatkozás közben, váratlanul a zsebéből jobb kézzel elővett egy pisztolyt. A pisztolyt maga előtt tartva jobbra-balra forgatta, majd elrakta. Közben azt mondta, hogy az a szerencsém, hogy ismer, mert lehet, hogy belém lőne. Csitítottam és kértem, hogy üljön vissza az autójába, amit végül meg is tett, és elment.

Az olasz állampolgárokban nagy riadalmat okozott a fegyver elővétele. A Tibi nevű személy világoskék Lada típusú személygépkocsival volt, a rendszáma US 49-88 (az olasz hölgyek írták fel a rendszámot, amíg én vitatkoztam).”

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Osztályának vezetője (Füri István r. őrnagy) 1992. január 31-én kelt 2128/1991. számú levelében arról értesíti a panaszost, hogy a Szini Tibor r. főtörzsőrmester ellen tett feljelentését kivizsgálták, és megállapították, hogy a főtörm. lőfegyverrel visszaélés szabálysértését követte el, ezért a cselekménnyel arányban álló felelősségre vonásban részesült.

A panaszost nem elégítette ki ez a szűkszavú és talányos válasz (amit többszöri utánjárás eredményeként kapott meg), mert szerinte több történt szabálysértésnél. 1991. március 3-án panaszt nyújtott be a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal Pest megyei kirendeltségén. Korábban ugyanitt kifogásolta, hogy a pilisvörösvári rendőrségen szolgálatot teljesítő ügyeletes rendőr akkor éjjel nem volt hajlandó a bejelentését meghallgatni, ezért kénytelen volt bejönni Budapestre, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra; Pilisvörösváron csak a megyeiek utasítására vették fel a jegyzőkönyvet.

Az Ügyészségi Nyomozó Hivatal 1992. március 18-án kelt Nyom. 1/7.15.076/1992. számú levelében arról értesítette a panaszost, hogy:

„…hatóságom Szini Tibor rendőr főtörzsőrmester ellen garázdaság vétsége miatt nyomozást folytat. Kérem, hogy az ön által megnevezett külföldi állampolgárok címét közölje, mert az ügyben tanúként szándékozom kihallgatni őket. Segítségét előre is köszönöm. Dr. Pápai Csaba ügyészségi nyomozó.”

Nem sokkal e biztató fordulat után a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal Pest megyei kirendeltsége 1992. április 6-án kelt határozatával megtagadta a nyomozást.

Dr. Szende Gyula osztályvezető ügyész által jegyzett határozat megállapítja, hogy Szini Tibor cselekményeivel megvalósította az ittas járművezetés szabálysértését, a visszaélés lőfegyverrel szabálysértését és a rendőrség szolgálati szabályzatának 465. pont j) alpontjába ütköző, rendőrhöz méltatlan magatartás fegyelmi vétségét, büntetőeljárásra azonban nincs mód, mert a garázdaság bűncselekményét csak szándékosan lehet elkövetni.

(Az eset kapcsán érdemes idézni a rendőrség szolgálati szabályzatának néhány idevonatkozó passzusát:

465. j) alpont: „A rendőr magánélete, családi élete legyen rendezett, szolgálaton kívül is olyan magatartást tanúsítson, amely nem csorbítja a rendőrség tekintélyét, külső megjelenése legyen ápolt, gondozott.”

423. pont: „A rendőr szeszes ital hatása alatt a szolgálati fegyverét nem tarthatja magánál. Ha a rendőr lőfegyvert tart magánál, szeszes ital hatása alá nem kerülhet. Meg kell tiltani a szolgálati lőfegyver hazavitelét annak a rendőrnek, aki ezt a rendelkezést megszegi.” [Szini Tibornak a parancsnoka már korábban megtiltotta, hogy a szolgálati lőfegyverét hazavigye.]

86. pont: „A rendőr szeszes ital hatása alatt szolgálatilag nem léphet fel, nem intézkedhet, kivéve a Btk. 29. § szerinti jogos védelem és a Btk. 30. §-a szerinti végszükség esetét.”)

A panaszos a Fővárosi Főügyészséghez fellebbezett. Dr. Bócz Endre főügyész a panaszt 1992. június 26-án kelt B. 10.000/1255/1992. számú határozatával elutasította:

„A gépkocsival az út elzárása és a személyek feltartóztatása, majd a gépkocsijuknak ismételt nekikoccanás az adott helyen (egy falusi mellékutca) és az adott időben (éjszaka) bár jogellenes, de nem kihívóan közösségellenes, és nem alkalmas arra, hogy riadalomkeltés útján a közrendet megzavarják. Ezért a cselekmény garázdaság megállapítására alkalmatlan.”

A külföldi vendégei előtt szégyenkező panaszos a legfőbb ügyésztől kért jogorvoslást.

Dr. Kozma Gyula legfőbb ügyészségi ügyész által jegyzett 1992. november 30-án kelt Nyfl. 11.835/1992. számú levélből:

„A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi és Közlekedési Osztály Őr-, Járőr Alosztály vezetője még 1991. június 6-án hajnalban kiment Szini Tibor lakására, akit ittasnak nem látott, ezért és az eltelt időre is figyelemmel, a véralkohol-vizsgálat céljából történő vérvételi intézkedést mellőzte. Szini Tibor a fegyelmi eljárás során azt állította, hogy nem fogyasztott szeszes italt. Az ellentétes nyilatkozatokra figyelemmel már utólag megnyugtatóan és minden kétséget kizáróan nem lehet megállapítani, hogy Szini Tibor r. főtörzsm. a saját gépkocsijának vezetése közben ittas volt-e vagy sem, s ha igen, milyen fokban…

Ha az Ön állítását elfogadjuk, nem kétséges, hogy a garázdaság törvényi tényállását képező kihívó közösségellenesség megállapítható lenne, de még emellett hiányzik a köznyugalom megzavarása…

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a köznyugalom elleni veszélyeztetési bűncselekményről van szó, s ez minőségileg több annál, mint amit egy-két személy nyugalmának veszélyeztetése jelent…

Az elkövetés helyénél és időpontjánál fogva Szini Tibor rendőr főtörm. magatartásáról a gépkocsiban ülőkön kívül közvetlenül más nem szerezhetett tudomást, ezért a cselekmény nem volt alkalmas a köznyugalom megzavarására.”

A garázdaság törvényi tényállásának három alkotóeleme van: a cselekmény kihívóan közösségellenes (ennek egyik tartalmi eleme a köznyugalom megzavarása is), az elkövető cselekménye közvetlen erőszakot valósít meg személy vagy tárgy ellen, s a magatartása alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen. Tehát a köznyugalom megzavarása nem önálló tényállási eleme a garázdaság törvényi tényállásának.

A Btk. 225. §-a szerint hivatali visszaélést követ el – és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali helyzetével visszaél.

A törvény magyarázata szerint ezt a bűncselekményt úgy is el lehet követni, hogy az intézkedés a törvényesnek tűnő eljárás képét ölti, de személyes cél érdekében történik. Ilyen lehet a hivatalos eljárás színlelése (pl. jogosulatlan szolgálatba helyezkedés) vagy a hivatali jogosultság igénybevétele, ha hiányzik annak törvényes feltétele (pl. indokolatlan igazoltatás).

Ha mindezt még ittas járművezetéssel, útonálló módon, lőfegyverrel visszaélve követik el, az akkor rendőrhöz méltatlan magatartás.

Ez nem is lehet vitás, egyébként.

Bizony, bizony. Nagy dolog a rendőr méltósága.

• A törvény szövedéke