Skip to main content

Konszolidálatlan hitelek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A hitelkonszolidáció meglepetései


A magyar gazdaság általános visszaesése, az eddig mesterségesen kialakított és fenntartott körülmények megszűnése, a piacvesztés, vagyis a kelet-európai értékesítési lehetőségek szűkülése következtében a gazdaság szereplőinek helyzete az utóbbi években jelentősen romlott. Ennek egyik jele, hogy a bankoknál megnőtt a minősített hitelek állománya, amely 1992. szeptember 30-án már 262 mdFt-ot tett ki, ez a bankok által nyújtott hitelek 17,2%-át jelentette. Ebből 125 mdFt volt a rossznak minősített hitel.

A minősített hitelek után képzendő céltartalék mértéke, a pénzintézeti törvény átmeneti intézkedése alapján 1992. szept. 30-ig 43 mdFt volt. Mivel a bankok adózatlan eredménye 35 mdFt volt, így a bankszférában 8 mdFt veszteség, ezen keresztül pedig tőkecsökkenés keletkezett. A magyar bankok tőkemegfelelési mutatója eddig is gyenge volt, és ez még tovább rontja a helyzetüket.

Az így kialakult helyzet javítása lenne a célja a PM által 1993-ban meghirdetett hitelkonszolidációs programnak, illetve az 1992. október elseje előtti, rossz minősítésű hitelekre vonatkozó korlátozott hitelkonszolidációnak. Ez utóbbi lényege, hogy a bankok rossz hiteleiket átadják az állam nevében eljáró Magyar Befektetési és Fejlesztési Rt.-nek, cserébe pedig kapnak minden 10 millió Ft könyv szerinti értékű hitelért 100 Ft készpénzt, illetve a fennmaradó érték 50,80 vagy 100%-áért államkötvényt.

A PM-től származó információk szerint 1992. december 29-ig 14 pénzintézet és 112 takarékszövetkezet 150,6 mdFt értékű rossz minősítésű hitelt ajánlott fel megvételre, melynek az államot terhelő vételára 117,7 mdFt lenne, a tervezett 80 md helyett.

A bankoknak a csere fejében fel kell vállalniuk bizonyos kötelezettségeket, amelyek kidolgozását a PM-ben január 31-ig ígérik, ezek fogják meghatározni a hitelkonszolidációban részt vevő pénzintézetek jövőbeli tehervállalásainak szabályait.

Az 1992. december 29-én aláírt szerződéstől, melynek értelmében az állam, illetve a MBF Rt. megvásárolta a bankok 1992. október elseje előtt rossznak minősített hiteleit, 1993. március 10-ig mindkét fél következmények nélkül elállhat, a bankok ez irányú döntését a pótlólagos feltételek tisztázása meghatározóan befolyásolhatja.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon