Skip to main content

Titkok tudói

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Gálszécsy-ügy


A múlt héten az SZDSZ parlamenti frakciójának tagja, Eörsi Mátyás nyílt levelet intézett a legfőbb ügyészhez, melyben Gálszécsy Andrást, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjét államtitok megsértésével vádolja. Állítása szerint Gálszécsy olyan határozatokról hozott információkat a közvélemény tudomására, melyeket az Országgyűlés december 18-i zárt ülésén tárgyaltak. A Legfőbb Ügyészség a nyílt levelet büntetőfeljelentésnek tekintette, és az ügyben vizsgálatot indított. Megkérdeztük Eörsi Mátyást, hogy szerencsésnek tartja-e, hogy egy szabadelvű párt képviselőjeként az államtitok ilyen mérvű, már-már abszurd betartását szorgalmazza. Itt egy alapvető félreértés van – válaszolja. Pontosan a helyzet abszurditására próbáltam felhívni a figyelmet. A lehető leghatározottabban szeretném leszögezni, hogy nem kívánom Gálszécsy megbüntetését. A nyílt levél közzététele előtt volt egy parlamenti felszólalásom, melyben azt kértem a parlamenttől, vizsgálja meg, hogy szükséges-e az államtitok fenntartása. Az SZDSZ-nek ugyanis az a véleménye, hogy nincs olyan információnk, amely ezt indokolná. Ebben a felszólalásban mintegy mellékzöngeként megemlítettem, hogy úgy tűnik, mintha Gálszécsy András sem tekintette volna ezt olyan hatalmas államtitoknak. Azt reméltem, hogy ez ráébreszti az MDF-többséget arra, hogy a zárt ülésen elhangzottakat nem érdemes államtitokként kezelni. Ők ennek ellenére úgy döntöttek, hogy fenntartják az államtitkot. Amikor az ügyészhez a nyílt levelet intéztem, abban bíztam (nem is alaptalanul), hogy ez továbbra is fenntartja a vitát az államtitok kérdésében. A célom tehát nem az volt, hogy valakit megbüntessenek, hanem hogy ne legyen államtitok az, amit most annak minősítenek.

Amit ezzel az üggyel kapcsolatban még mindenképpen szeretnék megemlíteni, folytatja Eörsi, az Gálszécsy védekezése. Ő azt állítja, hogy nem volt ott a zárt ülésen, és az ott elhangzottakról a későbbiekben sem tájékoztatták, következésképpen nem is fecseghetett el államtitkokat. Ha érvelésének az a része igaz, hogy őt nem tájékoztatták, akkor ez egészen elképesztő: a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője, a legfőbb titkok őre, nem tudja, hogy milyen titkokra kell vigyáznia. Ezt tartom az egész ügyben a legabszurdabbnak.




A Legfőbb Ügyészség kiadott egy közleményt a Gálszécsy-ügyben. Eszerint a Fővárosi Ügyészség megállapította, hogy a Gálszécsy által adott interjúban közölt adatok nem képeznek államtitkot, s ezért az ügyben a vizsgálatot megszüntették. Most már csak egy kérdés maradt: a Fővárosi Ügyészség vajon honnan tudja, hogy mi hangzott el a parlament zárt ülésén?







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon