Skip to main content

Közbe kellett volna avatkozniuk!

Vissza a főcikkhez →


A belügyminiszter és a BRFK frissen kinevezett bűnügyi főnöke, Lázár János szerint nincsen jogszabály, amelynek alapján a rendőrség a Kossuth téren felléphetett volna a köztársasági elnök ellen tüntető csoporttal szemben. Sajnos nem mondanak igazat: pont fordítva van. A jogszabályok szerint a rendőrségnek kötelessége lett volna beavatkozni. Az ünnepséget, vagyis a gyülekezést maga a Belügyminisztérium szervezte, a gyülekezésről szóló hatályos 1989. évi IV. törvény szerint tehát neki kellett rendezőgárdáról gondoskodnia. Hogy kik adták a rendezőgárdát, arról nyilatkozni nem nyilatkoztak a szervezők, de arról igen, hogy a karhatalmi rendőrezred és a BRFK adta a rendőri biztosítást. A törvényben ez áll: „11. § (1) A rendezvény rendjének biztosításáról a szervező gondoskodik. (2) A rendőrség és más arra illetékes szerv a rendezvény szervezésének biztosításában a szervező kérésére közreműködik, a rendezvényt megzavaró személyek eltávolításáról intézkedik.”

A Kossuth téri ünnepségnek előre bejelentett programja volt, ennek részét képezte az elnök beszéde, s ezt kétséget kizáróan megzavarták. Az csak a következő kérdés, hogy a rendezvény megzavarásának módja indokolja-e a hatályos 1978. évi IV. törvénybe foglalt „garázdaság” tényállásának rendőri vélelmezését, s a kiemelt személyeket ennek alapján előállítja-e az intézkedő rendőr. Az intézkedő rendőr eljárását azután felülbírálja az ügyész, s ha szükségesnek látja, vádat emel, majd a bíróság dönt. A hivatkozott törvényhely így szól: „271. § (1) Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a garázdaságot

a) csoportosan;
b) a köznyugalmat súlyosan megzavarva követik el.”

Egy harmadik, nyomozásra és vizsgálatra váró kérdés, hogy a rendezvény egyéni vagy csoportos megzavarását előkészítette-e előzetes szervezés, s ezt az igazságszolgáltatás hogyan minősíti.

Míg a rendőrség fellépését a törvény – mint látjuk – kötelezővé tette volna október 23-án, a határőrök közreműködése a rendezésben törvénysértés. A határőrség a határkörzeten kívül csak szükségállapotban mozgósítható, s ez akkor is így van, ha a kivezényelt sorállomány egyenruha helyett lila széldzsekit húz.











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon