Skip to main content

Új tartomány a Soros-birodalomban

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Beszélgetés Soros György új felsőoktatási programjáról


 A Soros-birodalom belső világát a kívülálló sokszor nehezen látja át. Hogyan illeszkedik az új program a már meglévő intézményekhez?

– A magyar Soros-alapítvány, illetve a prágai és budapesti székhelyű Közép-európai Egyetem két teljesen különálló intézmény, bár a két független alapítvány kuratóriumának számos közös tagja, munkatársa van. Az új program, angol rövidítéssel, a HESP, közvetlenül a Közép-európai Egyetemhez tartozik. Soros nem titkolja, hogy alapítványai közül ez az egyetem áll legközelebb szívéhez, de nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy csak saját egyetemének sorsa foglalkoztatja. Az új program létrehozásával épp a térség többi felsőoktatási intézményét kívánja támogatni, ugyanakkor szeretné, ha e program megkönnyítené a Közép-európai Egyetem beilleszkedését a már meglévő egyetemek, főiskolák rendszerébe.

 Sokan felteszik a kérdést, mit akar Soros György elérni azzal, amikor elárasztja Közép- és Kelet-Európát alapítványi pénzekkel. És egyáltalán, ha nem titok: ehhez a programhoz menynyi pénzt ad?

– Ötmillió dollárt évente, ugyanannyit, amennyivel a Közép-európai Egyetemet támogatja. De hogy tisztázzuk a nagyságrendeket: ez bármennyire is nagyvonalú adomány, nem veszi fel a versenyt a Világbank vagy az Európai Közösség felsőoktatási támogatásával. A HESP célja „csupán” az, hogy sok fontos, ám jellegénél fogva kisebb költségvetésű kezdeményezést segítsen az indulásnál – a balti államoktól kezdve Albániáig. A hazai világbanki hitel, a FEFA például 3-4 milliós költségvetés alatt nem is fogad el pályázatokat. A HESP ezért épp a kevéssé költségigényes kezdeményezéseknek kíván gyors és hatékony segítséget nyújtani a társadalomtudományok területén. Másfelől Sorost valóban a nyílt társadalom létrehozásának rejtelmei érdeklik, s ehhez leginkább az oktatáson, az iskolás, egyetemista nemzedéken keresztül lehet eljutni.

 Májusban jelentették be az indulást. Milyen programjaik futnak már?

– A HESP nem a semmiből pattant elő. Volt egy elődje, az Externial Teaching Program, ettől is, az alapítványtól is örököltünk pályázatokat, elképzeléseket. Mindenekelőtt a társadalomtudományokra szakosodtunk, tehát a jog, a közgazdaságtan és a bölcsészettudományok terén nyújtunk támogatást – kizárólag oktatási intézményeknek, tehát politikai pártok s azok oktatási programjai nem is adhatnak be kérelmet.

Programjaink három fő kategóriára oszlanak: regionális, nemzeti és intézményi programokra. A regionális programok közül már működik az ún. Civil Education Project (CEP) másfél millió dolláros költségvetéssel: ennek keretében 88 fiatal amerikai társadalomtudományi oktató dolgozik kilenc kelet-európai ország több mint negyven egyetemén. Angolul tanítják a világ vezető egyetemeinek tananyagát, de döntő szerepük lehet a tananyagfejlesztésben, a nemzetközi kapcsolatok kialakításában is – de ez már a fogadó tanszékeken múlik. A nemzeti program egy példája lehet az itthoni Bölcsész Reform Program, ami 27 millió forint értékben támogat tanszéki kezdeményezéseket. Ehhez járul 7 millió forintos szakkollégiumi program. Egy-egy intézményt kiemelten is támogatunk: például félmillió dollárral a varsói New Center for Social Analysis létrehozását, a krakkói ZNAK katolikus politikai filozófiai csoportot, Sgall professzor prágai nyelvészeti intézetét, a Donyecki Egyetem most megszülető Politikatudományi Intézetét, hogy csak ötletszerűen említsünk néhányat.

 Milyen új terveken dolgoznak pillanatnyilag?

– Ami a hazai olvasókat leginkább érdekelheti, az a Soros Professzorátus Program, mely hosszú idő után először tenné lehetővé, hogy magyar egyetemek professzori, illetve docensi állásokat nemzetközi fórumokon hirdessenek meg. Mivel a 400 dollár körüli magyar professzori fizetések inkább elriasztják, semmint vonzzák a magasan képzett oktatókat, a HESP kipótolná ezt az összeget egy nemzetközileg elfogadott szintre, így a külföldi professzorok nemcsak látogatóba, hanem akár 3-4 évre is jöhetnének. Sokkal inkább kötődhetnének egy-egy magyar intézményhez, tanítványokat nevelhetnének ki, az egyetem teljes jogú tagjaiként vehetnének részt a tanszékek fejlesztésében.

 Vannak-e bürokratikus kötelmeik?

– Mindenféle bürokratikus áttételt kiküszöbölve, folyamatosan vesszük át a pályázatokat, s azonnal továbbítjuk az egyes országok kuratóriumaihoz, illetve a HESP igazgatótanácsához. A nyertes pályázóval mi magunk kötünk szerződést.

 És a Művelődési és Közoktatási Minisztériummal jóban vannak? Vannak kapcsolataik?

– Sajnos, nincsenek, pedig sokat tudnánk egymásnak segíteni, ha másban nem, az információcserében. Szerencsére az egyetemek már vannak olyan autonómok, hogy maguk is tudják ügyeiket intézni. Más kérdés, hogy azt miképp teszik… Derek Bok, a Harvard Egyetem nyugalmazott elnöke nagyobb tanulmányban szedte pontokba magyar és csehszlovák tapasztalatait: szerinte a magyar felsőoktatás talpra állítását három fő akadály fékezi – a pénztelenség, a szervezetlenség és az „intézményesült ellenérdekeltség”. És ebbe a három falba mi is nap mint nap beleütközünk.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon