Liskó Ilona

Nyomtatóbarát változat

Az Országos Közoktatási Intézetben Báthory Zoltán és Szebenyi Péter sajtótájékoztatót tartott arról, hogy áll a Nemzeti Alaptanterv (NAT) ügye. A Báthory Zoltán által vezetett kutatócsoport még Glatz Ferenc minisztersége idején kapott megbízást a NAT elkészítésére. Azóta lezajlott a rendszerváltás, miniszterek és államtitkárok jöttek-mentek, a kutatóintézeteket átszervezték, és az oktatásirányítási kurzus is ide-oda ingadozott. A NAT készítése hol kiemelt és támogatott állami feladatnak, hol elnézett vagy éppen csak megtűrt kutatói hobbinak számított. A munkát azonban nem hagyták abba. 1990-ben elkészült a NAT első változata, megvitatták, átdolgozták, és 1991 tavaszára elkészült a második változat is. Ezt is megküldték az iskoláknak egy kérdőív kíséretében, amely a pedagógusok véleményét tudakolta.

A sajtótájékoztató aktualitását most többek között ez a pedagógus-közvéleménykutatás adta.

Az ország valamennyi tantestületének megküldött postai kérdőívek 33 százaléka érkezett vissza kitöltve az intézethez. Mint kiderült, a kérdőíveket kitöltő tantestületek megfelelő arányban képviselték az általános és középfokú, valamint a különböző településtípusok iskoláit is. Nem mondható el ugyanez a szakirányú középfokú iskolákról, s még kevésbé a szakmunkásképzőkről. Ez nemcsak azért sajnálatos, mert a középiskolás korú gyerekek több mint 40 százaléka szakmunkásképzőkbe jár, hanem azért is, mert a NAT bevezetése éppen ezt az iskolatípust érintené a legérzékenyebben.

A NAT ugyanis 6 éves elemi és 4 éves alapozó iskoláztatási ciklusra ír elő mindenki számára kötelezően egységes tantervet, ami azt jelentené, hogy ezentúl a 16 éves iskolakötelezettségi korhatárig ezt a tantervi minimumot minden iskolának – így a szakmunkásképzőknek is – teljesítenie kell. Mint köztudott, a szakmunkásképzők eddig a gimnáziumokhoz, illetve a szakközépiskolákhoz viszonyítva jócskán csökkentett mennyiségben és színvonalon oktattak közismereti tárgyakat. Az egységes tanterv bevezetésével tehát a legfigyelemreméltóbb változás ebben az iskolatípusban következne be. Sajnálatos, hogy a közvélemény-kutatás éppen a szakmunkásképzők tantestületeinek álláspontjáról nem szolgált semmilyen információval.

A kérdőívekre válaszoló 976 általános iskolai és 166 középiskolai tantestület véleménye tökéletesen megoszlott abban, mi legyen a bevezetendő tanterv neve. 30 százalékuk a Nemzeti Alaptanterv, 28 százalékuk a puritánabb Alaptanterv elnevezés mellett voksolt, 16 százalékuk pedig nem tulajdonított az elnevezésnek jelentőséget.

A tantestület 93 százaléka szeretné az olvasási követelmények, 90 százaléka az idegen nyelvi követelmények, 96 százaléka a matematikai követelmények egyértelmű és világos meghatározását látni a tantervben. 96 százalékuk voksolt arra, hogy a tanterv a művészeti oktatás területén valamilyen formában alkotók és művek felsorolását is tartalmazza. Vagyis a pedagógusok többsége a tantervtől nem általános előírásokat, hanem a konkrét követelményszint pontos meghatározását várja.

A tantervkészítők a kötelezően előírt műveltséganyag tartalmáról is érdeklődtek. Eszerint a tantestületek 99 százaléka tartja minden iskolában kötelezően oktatandónak a történelmet, 81 százaléka a társadalomismeretet, 73 százaléka az erkölcsismeretet, 67 százaléka az emberismeretet és 39 százaléka a vallásismeretet. A vélemények tehát ebben a tekintetben korántsem egységesek. A végső javaslat megfogalmazása előtt talán nem volna érdektelen az iskola fogyasztóinak, vagyis a szülőknek a véleményét is megkérdezni.

A korábbi egységes tantervi szabályozással szemben a NAT Báthory Zoltán megfogalmazása szerint „redukált bemenetszabályozást és redukált kimenetszabályozást” jelentene, vagyis meghatároznák azt a kötelező tantervi minimumot, amit a vizsgarendszer bevezetésével számon lehetne kérni, és amit a gyakorlatban sokfajta helyi tanterv a helyi igények szerint bővíthetne és tehetne sokszínűvé. Csakhogy egy ilyenfajta tantervi pluralizmus megvalósításához az alaptanterven kívül az iskolákat kiszolgáló infrastruktúra működésére is elengedhetetlen szükség volna: a NAT-hoz illeszkedő vizsgarendszer bevezetésére, a NAT-ra épülő, szabadon választható, alternatív tantervek kínálatának megteremtésére, egy ehhez illeszkedő és bőséges választékot kínáló tankönyvpiacra és nem utolsósorban az új tanterv által előírt új tantárgyakat (pl. idegen nyelvek, erkölcsismeret, társadalomismeret stb.) jó színvonalon oktatni képes tanárokra. Mindezek nélkül az új tantervet nem érdemes bevezetni, mert úgysem lehet megvalósítani.

Arra a kérdésre, hol tart a minisztérium a NAT bevezetéséhez szükséges feltételek megteremtésében, ezen a sajtótájékoztatón csak tétova és bizonytalan válaszokat kaptunk. Lehet, hogy nem a megfelelő helyen érdeklődtünk. Kíváncsian várjuk az MKM sajtótájékoztatóját.

• Oktatás