Skip to main content

Egy alsós mama

Vissza a főcikkhez →


„Nem értek a pedagógiához, de a lányom imád idejárni. Nem megy valami fényesen a tanulás neki, több tárgyból is nagyon gyenge. De a tanítónő nagyon kedves, mindig azt veszi figyelembe, hogy az előző feleléshez képest mennyit javult a gyerek és mennyire szorgalmas.

Ha valakinek a fia-lánya annyira fantasztikusan tehetséges, akkor vigyék el a szülei más iskolába, ahol zsenit csinálnak belőle. De a többségnek szerintem ez a jó hangulat kell. Nálunk otthon sincs valami nagy szigor.

Azt mondják más szülők, hogy sokkal lassabban haladnak itt a tananyaggal, mint más iskolában. Miért baj ez? Az iskola nem lóverseny, a gyerekek sem lovak. Jó ez így.”






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon