Török Monika

Nyomtatóbarát változat

Várhegyi György (az iskola igazgatója), Szeszler Anna (az elemi tagozat vezetője) és Nagy Sz. Péter (a középiskolai tagozat megbízott vezetője) beszél arról, ők hogyan csinálnak iskolát.

Szeszler Anna: Rengetegen jelentkeznek a közvetkező tanévre az elemi tagozatra is. Kénytelenek leszünk válogatni, de minőségi szelekciót nem akarunk. Elsősorban a saját óvodánkból érkezőket veszünk majd fel, aztán azokat, akiknek a testvére már idejár, és azokat, akik egy évet vártak a bekerülésre. A többi helyre – úgy, mint erre a tanévre – ismét csak jelentkezési sorrendben bárki bekerülhet.

Annak ellenére, hogy nem szelektálunk, az elképzelésem szerint elit iskolát fogunk csinálni. Méghozzá azért, mert odafigyelünk minden egyes személyiségre, a lehető legtöbbet kihozzuk belőle. Óriási teljesítmény ezt elérni, az elitet a szónak ebben az értelmében használom.

Nagy Sz. Péter: A most indult hetedikes évfolyamunknak nem volt felvételije, mindenki bekerülhetett. De a többszörös túljelentkezés miatt kénytelenek leszünk bevezetni magyarból és matematikából a felvételi vizsgát.

Már most is elit iskola vagyunk. Két szempontból is jót és érdekeset csinálunk. Egyrészt a hagyományos tantárgyakban szeretnénk eredményt elérni, ehhez nagyon jó tanáraink vannak, akik a speciális tananyagot a saját elképzeléseik és tanterveik szerint tanítják. Másrészt a kettős identitáshoz kötődő tantárgyakra is hangsúlyt fektetünk. Ehhez a gyerekek ismeretanyagot kapnak, amit aztán vagy elfogadnak, vagy nem. Kötődést senkire nem erőltetünk. Végül is minél többfajta kultúrát megismernek, annál szélesebb lesz a látókörük.

Szeszler Anna: Nem vettünk át pedagógiai módszereket, programokat teljes egészükben. Az összes forgalomban lévő taneszközt megismertük, és kiválasztottuk a nekünk leginkább megfelelőket. Az órarendünkben az állami iskolákéhoz hasonlóan szerepel az anyanyelv, a matematika, a természetismeret, a mozgás, a zene. Ezeket a képességek köré csoportosítva tanítjuk. A nem hagyományos tantárgyakon belül a tradíciókat és a nyelvet Vető Eszter izraeli pedagógus tanítja, ottani tanterv és módszer szerint, a gyerekek hazulról hozott ismereteire, érdeklődésére és beállítódására figyelve. Ehhez speciális tankönyveink vannak.

Félévkor kezdtek a gyerekek angolul is tanulni. A nyelvtanulás nálunk nem pusztán éneklésből és mondókák mondogatásából áll, másfél hónap alatt a gyerekek eljutottak oda, hogy mondatokat tudnak használni angolul.

Mozgásfoglalkozást mindennap tartunk, ebből egy az úszás, télen a korcsolya. Sajnos tornatermünk nincs, kétszer egy héten bejutunk a szomszéd iskoláéba, a többi szabadtéri mozgás. Az ének-zenei nevelést is igazi profi végzi, saját tanterv, tanmenet és tananyag szerint, Bánki Vera a Tanítóképző Főiskoláról.

Várhegyi György: A középiskolai tagozat jelentősen eltér az állami iskoláktól. A curriculum kidolgozásában igen neves szakemberek voltak a segítségünkre. Természetismeret tantárgyblokkban Marx György, Csányi Vilmos, Nahalka József, Havas Péter és mások; a történelem-filozófia-társadalomismeret-szociológia-politológia-közgazdaság-tudomány témacsoportban Gerő András, Szalai Júlia, Bencze György; matematikában Pósa Lajos és munkatársai; informatika-számítástechnika tárgyban Vámos Tibor akadémikus, Surányiné Benedikt Vera; a magyar irodalom-művészet-vizuális és zenei kultúra témacsoportban Eörsiné Hajdú Mariann, Bánréti Zoltán, György Péter; zsidó történelemben pedig Turán Tamás. Ők az iskolának olyan munkatársai és külső szakemberek, akik a mi pedagógusainkkal együttműködve hat év alatt fejlesztik és próbálják ki ezt a sajátos tantervet.

Szeszler Anna: A két elemi elsős osztályunkhoz két-két tanító és egy ún. „speciális” pedagógus van. A tanítók időbeli átfedéssel dolgoznak, a speciális pedagógus pedig egy-egy óráról emeli ki az ilyen vagy olyan szempontból különleges gyerekeket. Ez korrekciót, korrepetálást és tehetséggondozást is jelent.

Nálunk nincs időbeli korlátozása az óráknak, nincs csöngetés, mert tudjuk-látjuk, hogy egy-egy tevékenységformából mennyi elég a gyerekeknek. A pihenésről sem a megszokott szünetekkel gondoskodunk csupán. Az a szerencsénk, hogy az osztálytermeink nagyok. Az egyik felükben vannak az asztalok és a székek, a másikban pedig szőnyegek, matracok, párnák: ha a gyerek fáradt, bármikor lepihenhet.

Egy osztályon belül gyakran tíz-tizenkétféle tevékenység is folyik, de ez csak a tanítónak nehéz feladat, a gyerekek megtanulnak választani, váltogatni az aktív és kevésbé aktív időszakokat. Mi a gyereket tartjuk fontosnak, nem a tantervet.

Nagy Sz. Péter. Van egy alaptantervünk, ezt a minisztérium jóváhagyta. A tizenkettedik év végén állami érettségit tesznek a tanulók. De a különböző tantárgyakban sajátos tanterv szerint tanítunk. A kettős identitáshoz kötődő tárgyakon túl az angol, a számítástechnika és a vizuális kultúra tanításában különbözünk az állami iskoláktól.

De ezen túl még egy dologban más ez az iskola. Nincs feleltetés, nincs osztályzás, érdemjegy helyett minden félévkor és év végén részletes, szöveges értékelést kapnak minden tantárgyból. Bizton állíthatom, hogy még Nyugaton sem általános az ennyire részletes értékelés. Persze, ha valamelyik tanuló vagy szülő kéri, megkaphatja az osztályzatot is, bizonyítvány formájában. Erre főleg akkor van szükség, ha valaki át akar menni más iskolába. Remélem, erre nagyon ritkán fog sör kerülni.

Szeszler Anna: Ez nem vallási alapon nevelő iskola, de minden lehetőséget megadunk azoknak, akiknek erre igényük van. Mi magunk azonban nem szorgalmazzuk ezt. A gyerekek számára természetes ez a fajta közösség, hiszen ebben élnek. Érzelemgazdag, szép ünnepeink vannak, amelyeket azonban tradicionális ünnepként élünk át. Együtt játszunk, énekelünk a gyerekekkel és a szülőkkel.

Nagy Sz. Péter: Én nem látom a szembenállást a két identitás között. Az amerikai példát tudom idézni, ahol természetes, hogy mindenkinek több gyökere van. Ismeretanyagot akarunk csak nyújtani, nem kötődést erőszakolni.

Várhegyi György: 1989-ben, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület keretében került szóba először az iskola létrehozásának az ötlete. Úgy gondoltuk: ahhoz, hogy a magyar zsidóság vallástalan csoportjai megtalálhassák keresett identitásukat, szükség van egy iskolára. A Holocaust utáni nemzedék félelemből törekedett az asszimilációra, és ez nagyjából-egészéből sikerrel is járt. Így az ezt követő generáció már keveset tud a zsidóságról, a zsidó kultúráról, a vallásról, a hagyományokról. Szükség van egy olyan intézményre, ahol mindezzel megismerkedhetnek.

Az elképzelésünk az volt, hogy hat év alatt fokozatosan építjük ki az iskolát. Kidolgoztunk egy egységes, tizenkét éves tantervet 6+6-os felosztásban, amelynek nagy előnye a jelenlegi 8+4-essel szemben, hogy kiküszöböli a tananyagbéli ismétlődéseket.

Ez az iskola struktúrájában és curriculumában is sajátos. Nemcsak a speciálisan zsidó tantárgyakban térünk el az állami oktatás szellemiségétől, a poroszos-oroszos iskolatípustól, hanem részben angolszász, részben skandináv, izraeli tanterveket és pedagógiai elveket is figyelembe véve próbáltuk a saját arculatunkat megteremteni.

1990 őszén az óvodát és az elemi iskolát terveztük indítani, megvolt hozzá a felkészült és lelkes pedagógusgárdánk, akik egységes koncepcióval rendelkeztek ehhez. A középiskolát csak egy évvel később akartuk megnyitni, de akkora volt az igény, hogy végül beadtuk a derekunkat.

Az elemi tagozat első három évfolyamában nagyjából azokat az alapismereteket tanítjuk, amelyeket az általános iskola első négy osztálya tud nyújtani. A következő három évben a felső tagozat anyagát tanítjuk, persze nem mindent, de a hatéves középiskolánkhoz szükséges alapokat feltétlenül.

Két jellemző sajátossága van ennek az iskolának. Az egyik, hogy ez zsidó iskola. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy zsidó tradíciókat, történelmet és héber nyelvet tanítunk. Más zsidó iskoláktól abban különbözünk, hogy mi „világiak” vagyunk, nem vallásos alapon nevelünk, nem kötelező sem zsidónak, sem hívőnek lenni.

A másik sajátosság – amelyet a nevünkben is hangsúlyozunk –, hogy „közösségi” az iskola. Így mindenfajta vallási irányzatnak és a vallástalanoknak is helyt adunk.

A hit, a származás magánügy. Soha senkitől nem kérdezünk ilyesmit. Az egész iskola, a szellemisége, a nevelés, az ünnepek megtartása azt sugározza, hogy ez egy zsidó közösség. Nem több, de nem is kevesebb.

Aki mást mond, az eltér a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola eredeti célkitűzésétől.

• Oktatás