Skip to main content

Bérfagyasztó…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Várhegyi György: Meglepetéssel értesültünk arról, hogy a közoktatási minisztérium azt a parlamenti döntést, amely a pedagógusok bérének felemelésére kötelezte, úgy hajtotta végre, hogy az alapítványi és magániskolákban dolgozókat különböző indokok alapján kihagyta belőle. Különösen meglepett minket a helyettes államtitkár magyarázata. Ő először is azt részletezte, hogy az egyházi iskolák pedagógusai miért részesülnek a béremelésben. Azért, mert az egyházi iskolák részt vállaltak az önkormányzati oktatási feladatok ellátásában, erre szerződést is kötöttek az önkormányzatokkal. Ez így igaz, de minden Magyarországon működő, engedélyezett iskola csak így működhet, tehát az alapítványi és magániskolák is ugyanúgy szerződésben vállalták az oktatási feladatok teljesítését. Jogilag tehát semmiféle különbség nincs a különféle fenntartású iskolák között.

A másik indok az volt, hogy az egyházi és az önkormányzati iskolákban dolgozó pedagógusoknak „köztudomásúlag” alacsonyabb a bére, mint az alapítványi és magániskolákban dolgozóknak. Az államtitkár-helyettes asszony igen figyelemreméltó módon hangsúlyozta, hogy a fizetések nagyságára nekik ugyan semmi rálátásuk nincsen, de ezt az adóhatóság pontosan meg tudja mondani.

Beszélő: Igaz ez?

– A mi ismereteink szerint nincs nagy különbség, sőt nem egy olyan alapítványi pedagógusról tudunk, akinek a bére jóval kisebb, mint az önkormányzati vagy egyházi iskolákban dolgozóké. De már maga a szemlélet is elfogadhatatlan. A parlamenti döntés arról szól, és ezt a költségvetési törvény is rögzíti, hogy az az oktatási ágazatban dolgozóknak jár a béremelés, és nemcsak a közalkalmazottaknak.

Eddig a számtalan oktatási törvénytervezetben a minisztérium azt az álláspontot képviselte, hogy fenntartótól függetlenül egyenlő elbánásban kell részesíteni mindazokat az intézményeket, amelyek részt vállalnak az állami oktatási feladatok elvégzésében. Ezzel az elvvel azonban a kirekesztő döntés ellentétes.

Beszélő: Hány iskola tagja az egyesületnek?

– Idén szeptemberben kilencven-egynéhány magán- és alapítványi iskola kezdte meg működését az országban, szemben a tavalyi hetven-egynéhánnyal. Egyesületünknek jelenleg ötvenkét intézmény a tagja. Ezek között óvodától egyetemig minden intézménytípus megtalálható. A szakképző, a szakképesítést adó iskolák száma a legkisebb. Ezekben az iskolákban a szülők, a pedagógusok és a gyerekek egyfajta új, alternatív pedagógiai kultúrát fejlesztenek ki, új tanterveket, új taneszközöket, új módszereket dolgoznak ki. A béremelés ügyében mi már augusztus 26-án levelet írtunk a közoktatási miniszternek, a parlament kulturális és közoktatási bizottságának, valamint az önkormányzati bizottságnak. A három közül csak a kulturális és oktatási bizottság elnöke méltatott válaszra bennünket, ő azt írta, hogy levelünket átküldte az illetékes minisztériumnak.

Bizonyára megérkezett.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon