Skip to main content

Svédország észhez tért

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Dr. Surján László népjóléti miniszter, kereszténydemokrata pártelnöktől arról értesülhettünk, hogy azok az országok, amelyek a szociálpolitikai szolgáltatásokat magas szintre emelték, a munkaerkölcs új, rohamos visszaesésével találkoztak. Ez késztette politikaváltásra végül is mostanában Svédországot. A magunk részéről megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a svéd választópolgárok végre levonták a megfelelő következtetéseket a maguk csodálatos szociálpolitikájáról, ám nem kevésbé örvendezünk azon, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének népjóléti miniszteri minőségében alkalma van hathatósan védelmezni a magyar munkaerkölcsöt. A jó egy éve késlekedő szociális törvényünknek – hála istennek – „nem lesz olyan üzenete az állampolgár felé, hogy te ne törődj semmivel, ne csinálj semmit, az állam majd eltart”. (Idézet Surján doktortól, Magyar Hírlap, március 30.)

Egy szociális törvény persze mindig veszélyes. Például az is, amit a Népjóléti Minisztérium most egyeztet a tárcákkal, hiszen ebben is szerepel valamilyen minimálisan garantált jövedelem, ami az erkölcsök híján lévő embert majd eltántorítja a munkától. Szerencsére ezt, az 1992-es esztendőt még munkaerkölcs-nemesítésre fordíthatjuk, a szociális törvény ugyanis csak a következő költségvetési évben léphet életbe. S a Népjóléti Minisztérium, élén a kereszténydemokrata pártelnökkel, nyilván erkölcsnemesítő programja keretében utasította vissza keményen az idei költségvetéshez tett indítványainkat, amelyekkel rnár ebben az esztendőben megvalósítható lett volna valamilyen garantált jövedelemminimum. Így azután azt a legalább 80 ezer embert, akinek nincs ugyan munkahelye, de munkanélküli-ellátást nem kap, azt a további legalább 30 ezret, aki most még részesedik belőle, de az év folyamán túllépi a járadék folyósíthatóságának határát, ám munkahelye azután sem lesz, valamint gyermekeiket nem fenyegeti az a veszély, hogy munkamoráljuk megromlik. (Megjegyzem ezek a becslések a regisztrált munkanélküliek számán alapulnak, a garantált jövedelmet nélkülözők tényleges száma sokkal nagyobb, alighanem a munkaügyi hivatalok adatának többszöröse.)

A miniszter igazán emelkedett lélek. Az ő fejét nem fájdítja, hogy ez a tömeg csakis fekete munkából élhet, koldulhat – jó esetben a városi ingyenkonyhán – lophat vagy rabolhat, kitaszíttatott a társadalom közösségéből, felelősségi körünkben nem létezik. A népjóléti minisztert a munkaerkölcs foglalkoztatja.

Talán Magyarország is észhez tér.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon