lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Dr. Surján László népjóléti miniszter, kereszténydemokrata pártelnöktől arról értesülhettünk, hogy azok az országok, amelyek a szociálpolitikai szolgáltatásokat magas szintre emelték, a munkaerkölcs új, rohamos visszaesésével találkoztak. Ez késztette politikaváltásra végül is mostanában Svédországot. A magunk részéről megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a svéd választópolgárok végre levonták a megfelelő következtetéseket a maguk csodálatos szociálpolitikájáról, ám nem kevésbé örvendezünk azon, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének népjóléti miniszteri minőségében alkalma van hathatósan védelmezni a magyar munkaerkölcsöt. A jó egy éve késlekedő szociális törvényünknek – hála istennek – „nem lesz olyan üzenete az állampolgár felé, hogy te ne törődj semmivel, ne csinálj semmit, az állam majd eltart”. (Idézet Surján doktortól, Magyar Hírlap, március 30.)

Egy szociális törvény persze mindig veszélyes. Például az is, amit a Népjóléti Minisztérium most egyeztet a tárcákkal, hiszen ebben is szerepel valamilyen minimálisan garantált jövedelem, ami az erkölcsök híján lévő embert majd eltántorítja a munkától. Szerencsére ezt, az 1992-es esztendőt még munkaerkölcs-nemesítésre fordíthatjuk, a szociális törvény ugyanis csak a következő költségvetési évben léphet életbe. S a Népjóléti Minisztérium, élén a kereszténydemokrata pártelnökkel, nyilván erkölcsnemesítő programja keretében utasította vissza keményen az idei költségvetéshez tett indítványainkat, amelyekkel rnár ebben az esztendőben megvalósítható lett volna valamilyen garantált jövedelemminimum. Így azután azt a legalább 80 ezer embert, akinek nincs ugyan munkahelye, de munkanélküli-ellátást nem kap, azt a további legalább 30 ezret, aki most még részesedik belőle, de az év folyamán túllépi a járadék folyósíthatóságának határát, ám munkahelye azután sem lesz, valamint gyermekeiket nem fenyegeti az a veszély, hogy munkamoráljuk megromlik. (Megjegyzem ezek a becslések a regisztrált munkanélküliek számán alapulnak, a garantált jövedelmet nélkülözők tényleges száma sokkal nagyobb, alighanem a munkaügyi hivatalok adatának többszöröse.)

A miniszter igazán emelkedett lélek. Az ő fejét nem fájdítja, hogy ez a tömeg csakis fekete munkából élhet, koldulhat – jó esetben a városi ingyenkonyhán – lophat vagy rabolhat, kitaszíttatott a társadalom közösségéből, felelősségi körünkben nem létezik. A népjóléti minisztert a munkaerkölcs foglalkoztatja.

Talán Magyarország is észhez tér.

• Fül