Skip to main content

Beszélő hetilap, 14. szám, Évfolyam 4, Szám 14

lt [Solt Ottilia]: Svédország észhez tért

nwa [Nagy W. András]: Oidipusz álmatlansága / Szorozzátok meg! / Bős / Chisinau

Eörsi János: Változatok a kiszolgáltatottságra

Kőszeg Ferenc: Doktor Boross törvénye – II.

Révész Sándor: Levelező harcfolyam II.

Dokumentum a médiaháborúról

Upor Péter: A politbüro és a puccsisták

solt: AIDS, avagy mi a demokrácia

–efhá– [F. Havas Gábor]: Szedresi Cigány Szövetség

[Szabó Lívia]: „Rajtunk a bélyeg!” – a GYIVI garzonháza Egerben

révész: Kisebbség és még kisebbség

Vajna János: A spanyol nemzeti érdek

Juhász József: Nyílik a második front?

K. I. [Kiss Ilona]: Milyen háború folyik Moldáviában?

Bíró Béla: Sztálin vagy Stefan cel Mare?

Feischmidt Margit: Vaklárma a platformok körül

Beszélgetés Cs. Gyímesi Évával

Martin Bútora: Együtt élünk, együtt gyűlölünk

Neményi László: Búcsú egy „gyanús kozmopolita liberálistól”

Friedrich August von Hayek (1899–1992)

L. F. [Langmár Ferenc]: Bábszínház az értékpapírpiacon

Illés Iván: Az önmarcangolás határai

Komoróczy Géza: Álomegyetem

Tézisek helyzetünkről, teendőinkről, lehetőségeinkről

Hajdu István: Megszámított pátosz

Gérard Garouste munkái az Ernst Múzeumban

(bikácsy): Nabokov professzor

[Kisbali László]: Egyetem, akadémia, állam

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon