Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

1992. március 2.

A múlt héten már írtunk ennek a napnak az eseményeiről. A miniszterelnök ezen a hétfőn három levelet ír. Az egyikben lediktálja a televízió elnökének a kormány által elfogadható Szervezeti és Működési Szabályzat rá és főleg az alelnökére vonatkozó részét. A másikban értesíti az aznap kinevezett alelnököt, hogy helyettes államtitkári „járandóságokat és kötelezettségeket” állapít meg a számára. A harmadikban emlékezteti Hankiss Elemért arra, hogy Nahlik Gábor a televízió elnökének általános helyettese.

Nahlik Gábor kinevezésének napján munkához lát, és kiadja az 1/1992. sz. Alelnöki Utasítást. Az utasítás teljes szövege a következő:

Kedves Munkatársaim!

az 1990. évi LVII. törvény és az 1074/1974. (IX. 18.) MT-határozat alapján a Magyar Televízió elnökét távollétében az alelnök helyettesíti. (…)

A gazdasági és szervezeti viszonyok áttekintése után, a működés folyamatosságának biztosítása érdekében a következők tudomásulvétele szükséges:

–  a Magyar Televízió pillanatnyilag fizetésképtelen; az MTV Pénzügyi Főosztály közlése szerint,
– a ki nem fizetett számlák összege: 1017 millió;
– az egyszámlán található összeg: 29 millió.

Tehát az Országgyűlés által megvont egymilliárd forint összegű költségvetési támogatás már most sem lenne elegendő a fizetőképtelenség, a pénzügyi gondok megoldására.

A vázolt okok miatt neveztek ki alelnökké, a válság menedzselésére, ezért a következő utasítást hozom.

1.  A politikai és hírműsorok – beleértve a parlamenti közvetítést – kivételével új műsorok megrendelése átmenetileg tilos.

2.  A HÉT és a Híradó mellett létrehozott Egyenleg című hírműsor párhuzamosan jelentkező irreálisan magas költségeit meg kell szüntetni. A hírműsorok indokolatlan költségeit csökkenteni kell. Ennek érdekében a hírműsorok közös főgyártásvezetőjévé Dobrovics Istvánt nevezem ki a hírműsorok főgyártásvezetője minőségben.

3.  Az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a Magyar Televízió munkatársai számos olyan szerződést kötöttek, amelyek a jövőbeni műsorok tartalmát – beleértve a reklámot is – befolyásolják. Ilyenek például a műsorok készítésére, forgalmazására, rendelések felvételére, más szervezeteknek, gazdasági társaságoknak adott megbízások. A szerződésekben vállalt  kötelezettségek  egységes   rendszerbe foglalása érdekében minden olyan érvényes szerződésről, amely a jövőben a Magyar Televízió számára műsorkötelezettséget vagy gazdasági társaságban való részvételt jelent, a szerződést aláírók két példányt juttassanak el a titkárságomra (III. emelet 306). A szerződéseket lajstromba kell venni. A lajstromba nem vett szerződés nem teljesítéséből keletkező kárért a szerződést aláírók felelnek.

4.  Előleget – jogcímre való tekintet nélkül – kifizetni nem lehet.

5.  Az Igazgatási és Ellenőrzési Főosztály vezetőjének munkakörét visszaállítom, ellátására dr. Tihanyi Viktort kértem fel.

6. Mivel az 1. pont alatti utasítás betartása egyeztetést és összehangolást igényel az adások szerkesztésében, az intendatúrák azonnal jelezzék ez irányú gondjaikat. Az optimális megoldás érdekében műsorfőszerkesztő koordinátort nevezek ki, aki az MTV gazdasági helyzete miatt a két csatorna esetleges műsorváltoztatásait összehangolja. A műsorfőszerkesztő koordinátor: Párkány László.

7. Kérem a Magyar Televízió minden munkatársát, hogy munkakörét az eddigi odaadással, eredményességgel, lelkesedéssel, a minőség és a nézők iránti tisztelettel lássa el.

Budapest, 1992. március 2.

dr. Nahlik Gábor
általános alelnök
az elnöki jogkör gyakorlója

Erről az utasításról a következőket állíthatjuk bizonyosan: egyfajta szükségállapotot vezet be, ellenkezik az intézmény elnökének a nyilvánosság előtt is ismert álláspontjával és intencióival, az elnökkel való egyeztetés nélkül és az ő tudtán kívül adták ki, mégpedig szándékosan úgy, hiszen minden, a téma iránt érdeklődő újságolvasó tudja, hogy az elnök naponta telefonon konzultál az itthoni vezetőkkel.

Konkrétan: az első bekezdésben hivatkozott jogszabályok nem foglalkoznak az elnök helyettesítésének kérdésével. A televízió pénzügyi helyzetét összegző és a Tv-híradóban nyilvánosságra hozott állítások a szöveg szerint és az alelnök későbbi nyilatkozata szerint is szóbeli közlésen alapulnak, és nem veszik tekintetbe a televízió kintlevőségeit, anélkül pedig aligha ítélhető meg egy intézmény pénzügyi helyzete. („V. Gy.: Még kinevezése előtt egy telefonbeszélgetésben azt mondta, a korábbi vizsgálatok bebizonyították, hogy a tévé pénzügyei rendben vannak. Mégis fizetésképtelenségről beszélt. Nahlik Gábor: Erre vonatkozó adatokat a televízió pénzügyi főosztályának vezetőjétől, Szalacsy úrtól kaptam, aki állítja, hogy megfelelnek a valóságnak. Lehetnek esetleg eltérések, a lényeg a nagyságrend: fél-egymilliárd görgetett adósságállomány, amit csak nagyon nagy kamatterhekkel lehet finanszírozni. V. Gy.: És a bevételi oldal? Nahlik: Ott nem feltétlenül könnyen behajtható kintlevőségek vannak.” – Népszabadság, 1992. március 15.) A harmadik bekezdés téves állítást tartalmaz: az Országgyűlés elvetette az egymilliárd forint megvonására vonatkozó javaslatot, a szóban forgó összeget nem megvonták, hanem zárolták. Az Egyenleg című hírműsor „irreálisan magas költségeire” vonatkozó állítást később az alelnök visszavonta.

Természetesen nem lehet dokumentumok alapján válaszolni arra a kérdésre, hogy a miniszterelnök tudott-e előzetesen azokról az intézkedésekről, amelyeket Nahlik Gábor munkába lépésének első óráiban meghozott. Csupán azt lehet tudni az alelnök nyilatkozatából (HVG, 1992. február 29.), hogy a minszterelök megbízásából Kulin Ferenc már három hónappal azelőtt tárgyalt vele alelnöki szerepvállalásáról, hogy a korábbi alelnökjelöltek jelölését visszavonta volna. Nahlik azóta gondolkodik a feladaton. Mint láttuk, az SZMSZ-re vonatkozó javaslatával is a miniszterelnökhöz fordult, s az a miniszterelnök javaslataként érkezett meg a televízió elnökéhez.

Fent már idézett nyilatkozatában Nahlik egyrészt azt mondja, hogy „már az előző napokban fogalmazgattam magamban, milyen első lépést kellene megtenni”; másrészt pedig azt, hogy „a miniszterelnök úrtól olyan felhatalmazással indultam a tévébe, hogy kötelességem helyettesíteni a távol lévő elnököt”.

1992. március 3.

Antall József ezen a napon két levelet ír Hankiss Elemérnek. Az egyikben engedélyezi számára a június végéig kért fizetés nélküli szabadságot azzal, hogy „fenntartom magamnak azt a jogot, hogy szabadságát félbeszakíthassam és munkavégzésre rendelhessem”. A másik levél Hankissnak a reggeli lapokban megjelent telefoninterjújára reagál:

A mai napon értesültem a magyar újságokból (Népszabadság, Magyar Hírlap) arról a telefonon adott interjújáról, amelyben kijelenti, hogy „nagy valószínűséggel fegyelmit indít Nahlik Gábor hétfőn beiktatott alelnök ellen”.

Felhívom szíves figyelmét arra, hogy a Magyar Televízió elnöke államtitkári besorolású, alelnöke pedig helyettes államtitkári besorolású személynek minősül, ezért rájuk az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló, többször módosított 1077/1978. (XII. 31.) MT-határozat rendelkezései vonatkoznak. E hatályos jogszabály 29/b. pontja alapján helyettes államtitkár (beleértve a helyettes államtitkári besorolású személyt is) ellen fegyelmi vizsgálatot a munkáltatói jogot gyakorló vezető a kormánynál kezdeményezhet. (…)

A fentiek szerint Ön nem jogosult fegyelmi eljárás megindítására és lefolytatására, csak a fegyelmi vizsgálat kormánynál történő kezdeményezésére…

1992. március 4.

Hankiss Elemér ezen a napon délután érkezik haza. Előzetesen e napi dátummal faxon közli Nahlik Gáborral, hogy fegyelmit indít ellene. Részletek az indoklásból:

„– Ön a Tv-híradó 1992. március 2-i adásában olyan információkat adott közre, amelyek részben tévesek, illetve megtévesztők, súlyosan sértik az MTV érdekeit, és megsértették a 9/1991-es Elnöki Körlevélben foglalt rendelkezéseket.

– Ön, saját állítása szerint, az elnöki hatáskörbe tartozó kinevezési jogkörrel élt. Ha valóban ez történt, akkor Ön visszaélt az elnök jogkörével. E jogkört ugyanis én nem ruháztam át Önre, sőt közöltem Önnel – ezt Ön elfogadta, s kinevezését tudomásom szerint a köztársasági elnök úr ennek tudatában írta alá –, hogy Ön csak azután kezdi el konkrét tevékenységét a Magyar Televízióban, miután munkakörét s jogkörét én meghatároztam. (…)

…Ön alig egy-két órával kinevezése után nagy horderejű kritikai kijelentéseket tett a televízióban Ön szerint szükséges teendőkről, anélkül hogy előzetesen a televízió egyetlen felelős beosztásban lévő vezetőjével beszélt volna és alaposan tájékozódott volna. Néhány nappal ezelőtt mint egy kereskedelmi vállalkozás vezetőjének, Önnek joga volt – komoly ismeretek nélkül is – bírálnia azt a munkát, ami a Magyar Televízióban folyt és folyik. De mint az MTV kinevezett alelnöke kritikai észrevételeit, javaslatait, terveit mindenekelőtt munkatársaival és a televízió elnökével köteles megvitatni, s kifelé köteles a közös álláspontot képviselni. Amennyiben fontos kérdésekben nem ért egyet az elnökkel, lelkiismereti kötelessége, hogy lemondását benyújtsa a köztársasági elnök úrnak. (…)

Következő intézkedésemig semmiféle jogkört nem gyakorolhat, és semmiféle intézkedést nem hozhat…”

A fegyelmi megindításáról az elnök a kormányfőt is értesíti. Antall József ismét egyetlen perc időveszteség nélkül még ezen a napon reagál, s ismét leszögezi, hogy a „Nahlik Gábor alelnökkel szemben indítottfegyelmi eljárás jogellenes”.

Nahlik Gábor beszámol a miniszterelnöknek:

„Amint azt Miniszterelnök úr kifejtette, a Magyar Televízió elnöke távollétében kötelességem az elnök helyettesítése.

Az Állami Számvevőszék jelentése, a pénzügyi helyzet áttekintése megkövetelte, hogy a Magyar Köztársaság törvényeinek betartása érdekében azonnal intézkedjek. (…)

Az intézkedések teljesen rutinjellegüek, amelyek megtétele minden képzett menedzser kötelessége.

Azonban az utasításom végrehajtását dr. Hankiss Elemér elnök úr nem engedélyezte, továbbá külföldről küldött üzenetében a Magyar Televízió dolgozóit arra utasította, hogy semmilyen intézkedésemnek ne tegyenek eleget, mert fegyelmi eljárást kezdeményez ellenem.

Dr. Hankiss Elemér elnök úr eljárását vezetés-módszertani szempontból súlyosan kifogásolhatónak tartom, bár az együttműködést Vele megkísérlem.

Azonali kiállását megköszönöm, őszinte tisztelője:

Dr. Nahlik Gábor”

1992. március 5.

Az alelnök ismét levelet írt Antall Józsefnek:

„Sajnálattal kell informálnom arról, hogy mindazok, akik a Magyar Televízióban az alelnöki jogköröm gyakorlásában eddig segítettek, egzisztenciális veszélyhelyzetbe kerültek.

Intézkedéseim hatálytalanítása mellett dr. Tihanyi Viktor – akit nemcsak én, hanem a Magyar Televízió egyik korábbi elnöke: Nemeskürty István is kitűnő ellenőrzési szakembernek tartott – nem töltheti be az igazgatási és ellenőrzési főosztályvezetői posztot. Ezzel nemcsak ellenőrzési szempontból válik gazdátlanná a Magyar Televízió, hanem a munkájába visszatért dr. Hankiss Elemér elnök úr sem rendelkezik önálló, az előírásoknak megfelelő belső ellenőrzési apparátussal.

Az ellenőrök szakmai irányítás nélkül, ad hoc feladatokat oldanak csak meg.

Szalacsi T. Albert pénzügyi és számviteli főosztályvezetőt állásából egy hónapra felfüggesztették, és ellene fegyelmi eljárást indítottak. Ő ma is kiáll a nekem szolgáltatott információk helyessége mellett, őt dolgozószobájából durva módon kitiltották, annak ajtaján zárakat cseréltek. A házba bejárnia tilos.

Góg Pál szállítási főosztályvezető, aki utasításomra a belső ellenőröket fogadta a 48 db Volga gépkocsi eladásának kivizsgálása érdekében, munkaviszonyát felmondták. Választhat a kényszernyugdíjazás, alacsonyabb munkakörbe való kerülés vagy munkaviszonya megszüntetése között.”

A miniszterelnök e napi levelében visszavonja Hankiss fizetés nélküli szabadságához való két nappal azelőtt adott hozzájárulását, s közli az elnökkel, hogy „a holnapi napon munkavégzés céljából köteles munkahelyén megjelenni.”

1992. március 6.

Hankiss Elemér válasza Antall Józsefnek:

Megkaptam március 5-én kelt levelét. Bizonyára elkerülte Miniszterelnök Úr szíves figyelmét az, hogy én szabadságomat már március 2-án felfüggesztettem, visszatértem Magyarországra, és a munkát felvettem.

Egyetértek Miniszterelnök Úrral abban, hogy most szükség van jelenlétemre. (…)

…Fenntartva azt az álláspontomat, hogy véleményem szerint szabadságügyekben nem kell kikérnem Miniszterelnök Úr hozzájárulását, természetesen tudomásul veszem Miniszterelnök Úr kívánságát, és mindent el fogok követni annak érdekében, hogy külföldi kötelezettségeimet – amelyet korábban is és most is az Ön tudtával vállaltam – átrendezzem úgy, hogy televízióelnöki teendőim elvégzésében ne akadályozzanak. Ezt elintézendő e hét végén néhány napra visszatérek az egyetemre, és megpróbálom velük elfogadtatni megállapodásunk módosítását. (…) A jövő hét végén, illetve az azt követő hét elején visszatérek munkahelyemre.

A Legfőbb Ügyészség közleményt ad ki, amelyben megtámogatja a miniszterelnök álláspontját az alelnökkel kapcsolatos fegyelmi jogkör kérdésében.

A miniszterelnök estig a hivatalában várja, hogy megérkezzen a Hankiss álláspontját tartalmazó iromány. Néhány száz méterrel odébb, a tv épületében az elnök és tanácsadói rohammunkában dolgoznak a részletes állásfoglaláson. A kormányfő háromnegyed kilencig vár, majd a Miniszterelnöki Sajtóirodán keresztül kiadja az alábbi közleményt:

Ismeretes, hogy 1992. március 5-én megbeszélésre került sor Antall József miniszterelnök és Hankiss Elemér, az MTV elnöke között. A jogi vélemények kicserélését követően az MTV elnöke kötelezettséget vállalt arra, hogy a Nahlik Gábor alelnök ellen jogellenesen indított fegyelmi eljárással kapcsolatos végleges álláspontját március 6-án, pénteken délelőtt 9 óráig hivatalosan, írásban közli a miniszterelnökkel.

Erre többszöri sürgetés és az MTV elnöke által tett ismételt ígéretek ellenére 20.45-ig nem került sor. Ezért a miniszterelnök – a Legfőbb Ügyészség közleményében foglaltakkal összhangban – fontolóra veszi az MTV elnöke által előidézett jogellenes helyzet megszüntetése érdekében teendő intézkedéseket.

A közleményt az utolsó pillanatban adták ki ahhoz, hogy az MTI-n keresztül még elérje a lapzártát a napilapoknál, és megjelenhessen másnap reggel a baljóslatú zárómondattal együtt.

1992. március 7.

A közlemény megjelenik a napilapokban, Hankiss Elemér állásfoglalása pedig megérkezik a miniszterelnökhöz. A terjedelmes állásfoglalás leglényegesebb részleteit idézzük:

(…) Jóváhagyott Szervezeti és Működési Szabályzat hiányában a Magyar Televízió elnöke köteles meghatározni helyettesítésének rendjét. (…)

Nincs olyan jogszabály, amely a televízió kinevezett alelnökét egyben és automatikusan általános elnökhelyettesi jogkörrel ruházná fel.(…)

A Magyar Rádióról és a Magyar Televízióról szóló, többször módosított 1047/1974. (IX. 18.) MT-határozat nem minősíti a Magyar Televíziót állami, ill. államigazgatási szervnek, vezetői tehát nem állami, ill. államigazgatási vezetők. Erre utal az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók alapbérének megállapításáról szóló 11/1983. (XII. 17.) ABMH sz. rendelkezés 2. sz. melléklete is, amely a Magyar Televíziót államigazgatási és igazságszolgáltatási szervnek nem minősülő szervezetként jelöli meg. (…)

Jelenleg tehát nincs olyan hatályos jogszabály, amely egyértelműen meghatározná a Magyar Televízió jogállását, és amely rendezné elnökének jogi státusát. Ennek megfelelően nem jelenthető ki az, hogy a Magyar Televízió elnöke ex lege államtitkár, alelnöke pedig helyettes államtitkár, illetőleg ilyen besorolású személy. Ezen álláspontomat alátámasztja még az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény is, amely megszüntette az országos hatáskörű állami szerveket vezető államtitkári beosztást. (…)

Nahlik Gábor úr 1992. feburár 28-án kelt kinevezési okmányában kizárólag az szerepel, hogy a köztársasági elnök úr őt 1992. március 1 -jétől a Magyar Televízió alelnökévé nevezte ki. Nem ruházza fel az alelnököt helyettes államtitkári ranggal a Miniszterelnök Úr kiegészítő levele sem, amely leszögezi, hogy a helyettes államtitkári járandóság és kötelezettség biztosítása nem jogosítja fel az alelnököt a helyettes államtitkári cím viselésére.

Nem akarom azonban az MTV működőképességét egy esetleg hosszan elnyúló fegyelmi eljárással veszélyeztetni. Figyelembe veszem az enyhítő körülményeket is. Ennek értelmében a mai napon, eljárás mellőzésével, szigorú megrovás fegyelmi büntetést szabtam ki rá. Ezzel felfüggesztése automatikusan megszűnik, és én a magam részéről az ügyet lezártnak tekintem.

Hankiss még elutazása előtt ideiglenesen utasításban szabályozta az alelnök munkakörét és az elnök helyettesítésének rendszerét, hogy egyhetes távolléte alatt ne érjék őt újabb meglepetések.

Az elnök tizenhat pontban terjedelmes feladatlistát állított össze az alelnök számára, s az intézmény számos egységét helyezte a felügyelete alá, de a központi alkotói irodák és az archívum kivételével nem azokat, amelyek a miniszterelnök által „leterjesztett” tervezetben szerepeltek, hanem politikai szempontból kevésbé jelentőseket, és ezek vezetői tekintetében sem adta át a munkáltatói jogokat; nem adott feladatot az alelnöknek az Országgyűléssel, a kormánnyal és a többi közszolgálati médiummal való kapcsolattartásban és a közönségszolgálat, a tájékoztatás, a szóvivői rendszer irányításában. Az utasítás első pontja szerint: „Az elnököt távollétében, illetve akadályoztatása esetén a 7/1992-es számú elnöki utasításban foglaltak szerint helyettesíti.”

Az itt hivatkozott utasítás ugyanezen a napon született. Eszerint az elnököt távolléte esetén az alelnök helyettesíti, de az elnök kizárólagos jogkörében fenntartott kérdésekben csak az elnök írásbeli felhatalmazásával dönthet. Ez a korlátozás akkor szűnik meg, ha az elnök folyamatos távollétének vagy akadályoztatásának az időtartama meghaladja a három hónapot. Ez a szabályozás tehát csak abban gátolja az elnököt helyettesítő vezetőt, hogy a legfontosabb kérdésekben az elnök szándékával szemben álló döntést hozzon. A hozzájárulást igénylő döntések körébe az intézmény szervezeti rendjével, gazdálkodásával, bér- és létszámpolitikájával, műsorpolitikájával kapcsolatos alapvető kérdések és a lényegesebb személyi döntések tartoznak. Továbbá: „Az alelnök nem hozhat olyan rendelkezést, amely az elnök korábban kiadott rendelkezésével ellentétes.”

Az alelnök feladatkörét meghatározó utasítást (és értelemszerűen az abban hivatkozott másik, a helyettesítésre vonatkozó utasítást) Nahlik Gábor, ahogy azt a kulturális bizottság tagjai számára szétküldött fénymásolatok igazolják „egyetértéssel és köszönettel átvette” és aláírta.

1992. március 8.

Az elnökök vasárnapi pihenőnapjukon is egymással leveleznek. Két levél érkezik a Kossuth térről a Szabadság térre, s ugyancsak kettő a Szabadság térről a Kossuth térre. A levélváltás egyik témája, hogy Hankiss szabadságolásával kapcsolatosan a miniszterelnöknek milyen jogosítványai vannak, és minősülhet-e esedékes amerikai villámlátogatása hivatalos útnak. Ezzel a témakörrel itt nem foglalkozunk, mert egyfelől periferikus, másfelől a televízió elnöke ebben ellenvéleménye dacára tudomásul veszi Antall József álláspontját.

A levélváltás másik témája ismét a helyettesítés ügye. A miniszterelnök szerint Hankissnak ideiglenes jelleggel sincs joga a helyettesítés kérdését utasításban szabályozni, s ily módon az alelnök helyettesítő jogkörét korlátozni.

1992. március 9.

A miniszterelnök újabb levelében Hankiss Elemér szabadságolásával kapcsolatos adminisztrációs hiányosságókkal foglalkozik: „A munkavállalók évi rendes szabadságáról – a legjobb tudomásom szerint – minden intézményben hivatalos nyilvántartást vezetnek. Ezek után meglepő, hogy a Magyar Televízió részéről az Ön szabadságával kapcsolatban minden alkalommal más és más adatokat jelölnek meg, és azokat az Elnök úr sem képes mind a mai napig pontosan közölni. Remélem, ennek oka nem az, hogy Önről az MTV-ben ilyen adatokat egyáltalán nem tartanak nyilván.”

Antall József – a kormány álláspontját kifejtve – tájékoztatást kér Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyésztől az MTV elnöke és alelnöke felett gyakorolt munkáltatói jogok kérdésében:

A Magyar Televízió kiemelkedő jelentőségére tekintettel önálló költségvetési fejezetbe tartozó állami szerv. A miniszterelnök az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 1077/1987. (XII. 31.) MT-határozat 38. pontjában foglalt felhatalmazás alapján munkajogi kulcsszám tekintetében az MTV elnökét államtitkári, alelnökét helyettes államtitkári besorolásban részesítette. (…)

Mindezek alapján a kormány álláspontja szerint az MTV elnöke, illetőleg alelnöke vonatkozásában a munkaviszony létesítése (kinevezés) és megszüntetése (felmentés) esetét kivéve az egyéb munkáltatói jogokat a kormány gyakorolja.

Az olvasó bizonyára emlékszik arra, hogy a miniszterelnök által egy héttel korábban átküldött SZMSZ-tervezet szerint az „alelnök felett a munkáltatói jogokat – kivéve a kinevezését, felmentését és személyi alapbérének megállapítását – az MTV elnöke gyakorolja”. Ezek szerint tehát a kormány álláspontja egy hét alatt gyökeresen megváltozott. A kormányfő idézett átirata szerint – az 1077/1987. MT-határozat 38. pontjában „foglalt felhatalmazás szerint” részesítette az MTV alelnökét helyettes államtitkári besorolásban. A határozat említett pontja szó szerint a következő: „A miniszterelnök – egyéni elbírálás alapján – állami szervekben fontos feladatot ellátó személyek számára állami vezetői munkabért, illetőleg egyes járandóságokat állapíthat meg.” Ennyi.

1992. március 10.

Megérkezik dr. Györgyi Kálmán válasza, amelyhez a legfőbb ügyész ugyanezen a napon még kiegészítő választ is ír. A legfőbb ügyész a kormány álláspontját támogatja, és részletesen kifejti, hogy az elnök, illetve az alelnök mint állami vezetőknek minősülő, államtitkári, illetve helyettes államtitkári besorolásban részesült személyek esetében milyen munkáltatói jogok illetik meg a kormányt. Azt azonban nem vizsgálta a legfőbb ügyész, hogy minek alapján minősülnek a televízió vezetői (a Hankiss által hivatkozott jogszabályokkal ellentétben) állami vezetőknek, és mi az államtitkári, illetve helyettes államtitkári besorolás jogalapja.

1992. március 11.

Antall József ezen a napon reagál részletesebben Hankiss Elemérnek az elnök helyettesítését és az alelnök jogkörét szabályozó utasításaira. Az alelnöki feladatleírást (amelyet az alelnök már egyetértőleg tudomásul vett) a végleges szabályozás szempontjából „különösen a pénzügyi-gazdasági kérdésekkel kapcsolatos érdemi jogkörök hiánya miatt – a kormány nem tekinti kielégítőnek… ugyanakkor… átmeneti alkalmazása ellen nem emel kifogást”. A miniszterelnök jelzi, hogy továbbra is az általa javasolt változatot tekinti elfogadhatónak (holott az, mint láttuk, a kormány e heti álláspontja szerint jogszabályellenesen határozza meg az alelnökkel kapcsolatos munkáltatói jogokat!). Ellenben: „A Magyar Televízió elnökének helyettesítéséről szóló 7/1992. sz. elnöki utasítást a kormány még ideiglenesen sem tartja jóváhagynatónak. Az utasítás ugyanis olyan mértékben korlátozná az alelnök helyettesítő jogkörét, hogy az az elnök távolléte, illetve akadályoztatása esetén lehetetlenné tenné az intézmény törvényes rendnek megfelelő működését.” (Emlékszünk, hogy két hónappal korábban, amikor a televíziónak még nem volt alelnöke, s „az intézmény törvényes rendnek megfelelő működését” csak a helyettesítéssel megbízott intendáns biztosíthatta, a miniszterelnök az államtitkárán keresztül arra figyelmeztette ezt az intendánst, hogy „az elnök úr által távolléte idejére Önnek adott megbízatás csak a televízió mindennapi, zavartalan működéséhez feltétlenül szükséges, halaszthatatlan intézkedések megtételére terjedhet ki”.)

Ezzel az irománnyal egy napon íródik az Országgyűlés kulturális bizottságának elnökéhez, Kulin Ferenchez szóló levél:

„Hankiss Elemér intézkedéseivel mintegy megkérdőjelezte egyfelől az elfogadott törvényben létrehozott alelnöki intézményt, másfelől az alelnök kinevezésében megtestesülő köztársasági elnöki és kormányzati akaratot.

Megjegyzem, a kormánynak nincs tudomása arról, hogy az MTV elnöke maradéktalanul eleget tett-e az Állami Számvevőszék jelentésében rögzített intézkedési kötelezettségének, illetőleg végrehajtotta-e az intézkedési tervben foglaltakat.

Egyebekben tájékoztatom Elnök Urat, hogy az MTV elnöke többszöri sürgetés és kezdeményezés ellenére sem nyújtott be a kormánynak a hatályos jogszabályokkal összhangban álló, a kormány által jóváhagyható szervezeti és működési szabályzatot.

A fentiekre tekintettel a 1990. évi LVII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése alapján kérem, hogy a bizottság – a kérdés kiemelt politikai súlyát, valamint azt is mérlegelve, hogy az ún. médiatörvény országgyűlési tárgyalása a közeljövőben várható – vizsgálja meg a kialakult helyzetet, hallgassa meg az MTV elnökét, továbbá foglaljon állást, hogy dr. Hankiss Elemért továbbra is alkalmasnak tekinti-e a Magyar Televízió elnöki tisztségének betöltésére.”

A miniszterelnök kezdeményezéséről értesítette a köztársaság, az Országgyűlés és a televízió elnökét, de nem ugyanazzal a szöveggel. A Kulin Ferenchez írott és a Szabad Györgyhöz írott (második, módosított szövegű!) levél szerint a miniszterelnök a kinevezési törvény alapján tette meg javaslatát, az tehát felmentési javaslatnak tekintendő. A Göncz Árpádnak és Hankiss Elemérnek küldött levélből ez nem derült ki.

A kulturális bizottság kormánypárti többsége a kormányfő javaslatának megfelelően kikérte az alkotmányügyi bizottság véleményét.

Egyelőre itt tartunk.

---

Az Olvasó figyelmébe ajánlom az Új Magyarország március 30-i és 31-i számát, amelyben ugyanennek a dokumentumanyagnak (és néhány általam nem ismert, újabb keletű levélnek) az enyémtől eltérő felfogásban készült feldolgozását találja. Biztos vagyok benne, hogy a jelen olvasóinak is és a jövő történészeinek is érdemes kihasználni ezt a szembesítési lehetőséget. Az Új Magyarország összeállítását P. L. kollégám készítette, akiről csak annyit tudok, hogy nem lehet azonos Párkány Lászlóval, a lap állandó munkatársával, akit Nahlik Gábor alelnöksége hajnalán kulcsfontosságú pozícióba nevezett ki. Ő szakmánk oszthatatlan etikai normái szerint aligha írhatott erről az ügyről személyes érdekeltségének elhallgatásával.

• Belföld