Skip to main content

Vegyespereskedés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Miután az illetékes szervek már sokszorosan alaptalannak nyilvánítottak minden vádat, amelyek ürügyén Hankiss Elemért és társait kisöpörték a Magyar Televízióból, Nahlik Gábor januárban ismét összeállított egy feljelentést a régi vádakból. Az ORFK központi vizsgálati osztálya március 18-án határozott a nyomozás megtagadásáról, de ezzel még nem zárul le az ügy, mert ez ellen a határozat ellen is panaszt lehet tenni. Az alelnök úr pedig mindent megtesz, amit lehet, s nem csupán azt, amit nem lehet.

A feljelentést ismertető és a nyomozás megtagadását indokló dokumentum fölöttébb alkalmas az olvasó szórakoztatására.

Nahlik a pénzügyminiszter által kiküldött könyvvizsgáló 1992. decemberi jelentésére hivatkozva állítja 1994 januárjában, hogy az MTV 700 millió forinttal kevesebb pénzt kapott a reklámbevételek után az IP Budapest Kft.-től, mint amennyi járt volna, miközben ugyanez a szakértő már 1993 januárjában megállapította, hogy az IP Budapest éppenhogy nem kevesebbet, hanem 302 millióval többet fizetett a kelleténél, s ezt a többletet a Nahlik vezette MTV 1993 folyamán már vissza is fizette!

A feljelentés megismétli többek között azt a vádat is, hogy a Mikrostúdió Kft. javára több mint 12 millió forintos jogtalan kifizetés történt, miközben az MTV új vezetése az elszámolások több hónapig tartó vizsgálgatása után 1993 áprilisában elismerte a követelés jogosságát, és a gazdasági főigazgató felkérte a Mikrostúdiót, hogy számlázzák le az összeget. Az MTV-t éppenséggel azzal érte anyagi veszteség, hogy egyoldalúan felmondta a Mikrostúdióval kötött szerződést, s emiatt 72 milliós kötbér terheli.

Az alelnöki vádirat szerint könnyelmű elődei rossz boltot csináltak, amikor közel 70 millióért megvették a Miami Vice sorozatot, az ORFK határozata viszont megállapítja, hogy „Amennyiben az MTV tartja magát a szerződésben vállalt kötelezettségéhez, akkor a reklám- és egyéb bevételek révén a vállalkozás nyereséges lehetett volna.” Csakhogy a szerződést az MTV Hankissék eltávolítása után azonmód megszegte, a sorozatot kivonta a főműsoridőből, utóbb már nem is szervezett rá reklámot, és nem is vetítette le a sorozat összes megvásárolt részét.

A feljelentés a Columbiával kötött szerződés kapcsán Bányai Gábor angol nyelvtudásának hiányosságaira is kitér. Hogy ez a büntetőjogilag a feljelentő szerint sem értékelhető szerződés miért került be a feljelentésbe, azt csak az sejtheti, aki hallotta már az alelnök urat angolul beszélni. Az alelnök úr talán csak azt a megnyugtató mondatot kívánta kihúzni az ORFK illetékeseiből, hogy „a hiányos angolnyelv-tudás… nem a bűncselekmények kategóriájába tartozik”. Kihúzta.

Ez a feljelentés sajnos csak feljelentésnek komolytalan. Stratégiának nagyon is komoly. A helyzet az, hogy minél több garancia és fölülvizsgálati lehetőség valószínűsíti, hogy az igazság végső soron érvényre jusson, annál messzebbre tolható az a végső sor, amelyen az igazság érvényesül. A bűnösség vélelmezhetősége is addig tart, ameddig az ártatlanság vélelme. Addig tart a törvényesség vélelme is. Ameddig a törvényesség vélelme tart, addig lehet szabadon törvénytelenkedni. A törvénytelenkedés eredményei visszafordíthatatlanná válhatnak, s a törvénytelenkedő számára többet érhetnek ezek az eredmények, mint amennyit – végső soron – fizetni kell értük. Törvényromboló stratégiát lehet építeni arra a feltételezésre, hogy a végső sor távolabb van vagy távolabbra tolható, mint a cél. Az, hogy a törvénytelenkedő jól számol vagy rosszul, önérdeke szempontjából helyesen határozza meg a célt vagy helytelenül, másodlagos kérdés. Hogy a törvénytelenkedő a rendelkezésére álló időben milyen intézményeket hogyan rombol le, az is másodlagos kérdés. A stratégiához képest másodlagos. A médiaháborúnak nem az a lényege, ami a Magyar Rádióval és a Magyar Televízióval történik, hanem az, hogy a kormány szigorú következetességgel a törvényromboló stratégia szabályait követi.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon