Skip to main content

Alattvaló helyett szabadon szerződő, szabadon szerveződő munkavállaló

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Szabad Demokraták Szövetsége a munka világának megújításáról
A hetedik te magad légy!


Milliók félnek

Ők azok, akik a szocializmus alattvalói voltak: bérből, fizetésből éltek és élnek ma is.

Milliók félnek attól, hogy az átalakulás összes terhét nekik kell viselniük, és a piacosítás, a privatizáció áldozatává: munkanélkülivé lesznek.

Milliók ábrándultak ki a politikából, mert úgy érzik, senki nem segít nekik a megkapaszkodásban.

Milliók érzik úgy, hogy:

– nem bízhatnak a régi-új munkaadókban és a régi-új szakszervezeti apparátusban, ám
– nincs erejük újjászerveződni sem.

Félelmeik miatt milliókat fenyeget, hogy még kevésbé lesz erejük állampolgári és munkavállalói aktivitáshoz, ami nélkül nem lesz megoldás.

Van esély!

Soha többé nem lehetünk védett alattvalók. A gazdaságtalan munkahelyek már a régi rendszerben lehetetlenné váltak: épp ezért omlott össze a rendszer.

Esély ma csak a piacgazdaságban van.

A választás: védtelen, beletörődő marad-e a munkavállaló, vagy önvédelemre képes szerződő féllé válik?

Tisztességes politika nem ígérhet és nem követelhet azonnali biztonságot.

Új tulajdonosság és új érdekvédelem kell!

Ezek egyelőre nemigen épülnek.

Olyan működőképes intézmények kellenek, amelyek ellensúlyozzák a munkavállaló hátrányát a tulajdonossal szemben.

Hét pillér

1. Új törvényeket kell alkotni arról, amiben később nincs helye alkunak:

– a munkaviszonyról;
– a minimális bérről;
– a munkaidőről;
– a munkavédelemről;
– a végkielégítésről;
– a nyugdíjról;
– a fizetett szabadságról;
– a munkanélküli-segélyről.

2. Törvényeket kell hozni arról is, kik, hogyan, miről köthetnek alkut:

– a szakszervezetekről;
– a munkaadói szervezetekről;
– a kollektív szerződésről;
– az egyeztetés és a munkaharc intézményeiről.

3. Törvényre van szükség az üzemi alkotmányosságról. Biztosítani kell, hogy a munkavállalók – nemcsak a szakszervezeti tagok – szabad választásokon dönthessenek:

– kik képviseljék őket a helyi és az országos érdekegyeztetésben, a létrehozandó biztosítási önkormányzatokban, az üdülési alapítványokban;
– kire bízzák a munkáltatóval való együttműködést (üzemi tanácsok);
– kire bízzák a korábban felhalmozott közös szakszervezeti vagyon kezelését.

4. Törvényben kell újraszabályozni a munkaügyi egyeztetés és bíráskodás rendszerét:

– a vállalati döntőbizottságok jogosultságait a munkajogi vitákban;
– az üzemi tanács és a tulajdonos konfliktusainak rendezési formáit.

5. Törvényi biztosítékot kell teremteni, hogy a privatizációban a munkavállalói érdekek is képviseletet kapjanak, s a dolgozók is tulajdonhoz juthassanak kedvezményes és ösztönző lehetőségek révén. A jövedelmet kiegészítő tulajdon az esetleges munkanélküliség terheit is enyhítheti.

6. A foglalkoztatáspolitikai intézményrendszert tovább kell építeni, hogy a munkanélküliség ellen ne csupán segélyezéssel védekezhessünk. A szakképzés, továbbképzés, átképzés végre valóban enyhítse a munkaerőpiac feszültségeit.

7. „A HETEDIK TE MAGAD LÉGY!” (József Attila)

Jó törvényeket!

A kormány által készített Munka Törvénykönyv-tervezetet aszerint ítéljük meg, hogy mennyiben biztosítja a fenti feltételeket. Egyelőre megállapíthatjuk, hogy sokat markol, és keveset fog. Sokat markol, mert a régi módon egyetlen törvényben kívánja szabályozni az összes munkaintézményt. Keveset fog, mert amit szabályoz, összefüggéstelenül és hézagosán teszi.

Az eredmény az lehet, hogy ismét tökéletlen törvény születik. Akkor pedig hiába lenne mutogatás, fejek cserélése, mégsem történne rendszerváltás a munka világában.

Kérjük, kövesse figyelemmel a munkatörvények vitáit. Támogassa javaslatainkat, kérje erre országgyűlési képviselőjét!

Üdvözlettel: az SZDSZ, országgyűlési képviselői nevében

Pető Iván
















































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon