Skip to main content

Melléklet

Sárközi Mátyással beszélget Hegedűs B. András


1937. július 19-én Budán, a Városmajor mentén születtem. Édesapám Sárközi György költő, aki irodalmi munkássága mellett az Athenaeum Könyvkiadónál az irodalmi cégvezető tisztét látta el, és szerkesztette a népi írók folyóiratának nevezett Választ. Egy évvel korábban vette el édesanyámat, Molnár Mártát, aki Molnár Ferencnek, a világhírű színpadi szerzőnek a leánya volt. Méghozzá két gyerekkel vette el, mert édesanyámnak ez már a második házassága volt.

Mink András
Interjú Kis Jánossal


Tavaly karácsonyi Magyar Hírlap-beli cikkében, amikor már tudható volt, hogy az akkori kormánypártok vereséget fognak szenvedni a választásokon, azt írta, hogy a leendő győzteseknek nagyvonalú gesztusokat kell lenniük, hogy a magyar politikai erők közötti viszony normalizálódhasson. A vereség elsöprő volt. Ön szerint a győztesek megtették a kívánt gesztusokat?


A kormánypártok tettek fontos gesztusokat de nem elég a választások után egyszer gesztusokat tenni.


Amint azt gondos amerikai politológusok számon tartják, a volt szovjet tömb 27 utódállamából 23-ban van valamiféle exkommunista utódpárti kormány; a maradék négy is gyanús.

(Naplójegyzetek – 1956. október 24–31.)


Se eleje, se vége


Nyomdafestéket még nem látott, a forradalommal egyidős jegyzeteket kap kézhez az Olvasó.


A teljes cím e fejtegetések élén,[1] ha a tárgy pontos leírását akarnám adni benne, talán kissé körülményesebb volna; valahogy így: „Másodlagos antiszemitizmusok: A háború utáni Németország és az iszlám világ (Christian Meier és Bemard Lewis könyvei kapcsán).” S hozzátehetném még ezt is: „Tanulságokkal magunk számára.” Egyáltalán nem könyvismertetésre készülök. De az alcím megfogalmazása jelzi, hogy amiről beszélni akarok, nem egészen a saját témám.

Töprengések az európai jövőről


Hans Paeschkének, a „Merkúr” alapítójának, 80. születésnapjára

A 80-as évek közepéig úgy tűnt, hogy a történelem a „posthistoire” kristályos állapotába érkezett. Arnold Gehlen kifejezése volt ez arra a furcsa érzésre, hogy minden változik, de már semmi sem halad. Rien ne va plus – már semmi igazán meglepő nem történhet. Úgy tűnt, hogy a rendszerkényszerek üvegburája alatt minden lehetőség kihunyt, minden alternatíva befagyott, a még nyitott opciók jelentéktelenekké váltak. Időközben ez a hangulat az ellenkezőjébe csapott át.


Koncepció


A szocialista előzmények

1.

A termelőeszközök kisajátítása a 40-es évek végén, az ötvenes évek elején – a nagyobbaké államosítások, a kisebbeké szövetkezetesítés révén – nemcsak a tervezéssel, utasításokkal és jövedelem-újraelosztással működtetett szocialista gazdaság tulajdonviszonybeli megalapozását szolgálta. Az eszközök kisajátításának legalább ilyen fontos funkciója volt a szocialista hatalmi viszonyok megalapozása szempontjából is.




A Szabad Demokraták Szövetsége a munka világának megújításáról


Milliók félnek

Ők azok, akik a szocializmus alattvalói voltak: bérből, fizetésből éltek és élnek ma is.

Milliók félnek attól, hogy az átalakulás összes terhét nekik kell viselniük, és a piacosítás, a privatizáció áldozatává: munkanélkülivé lesznek.

Milliók ábrándultak ki a politikából, mert úgy érzik, senki nem segít nekik a megkapaszkodásban.

Milliók érzik úgy, hogy:

– nem bízhatnak a régi-új munkaadókban és a régi-új szakszervezeti apparátusban, ám
– nincs erejük újjászerveződni sem.

Félelmeik miatt milliókat fenyeget













Beszélgetés Dancig Szergejevics Baldajevvel, a Gulag-sztori szerzőjével


– Édesapját, mint a „nép ellenségét” 1935-ben letartóztatták, Önt pedig mint a „nép ellenségének a fiát” gyermekotthonba tették. Kikkel volt itt együtt?

– Azokkal a gyerekekkel, akiknek édesapját, a Különleges Távol-keleti Vörös Hadsereg parancsnokait és munkatársait, ártatlanul letartóztatták. Később a magunk módján igyekeztünk a szüleinket letartóztató NKVD-seken bosszút állni: régi lakcímünkre leveleket küldözgettünk, s ebbe azt írtuk, hogy a kertben vagy a padláson fegyvereket rejtettek el.



I. A Beszélő régi folyamában a kisebbségi kérdésről megjelent írások 1981–89 között


1. szám. 1981. október


Csehszlovákiában több mint félmillió magyar él. A világháború utáni években még állampolgárságuktól is megfosztották őket. Helyzetükben – különös módon – a „sztálinista konszolidáció” hozott átmeneti, viszonylagos javulást. Ezt a két korszakot tekinti át az első rész (1944–1946).

Fényi Tibor: A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiájából, 62–75.

2. szám. 1982.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon