Nyomtatóbarát változat

I. A Beszélő régi folyamában a kisebbségi kérdésről megjelent írások 1981–89 között


1. szám. 1981. október


Csehszlovákiában több mint félmillió magyar él. A világháború utáni években még állampolgárságuktól is megfosztották őket. Helyzetükben – különös módon – a „sztálinista konszolidáció” hozott átmeneti, viszonylagos javulást. Ezt a két korszakot tekinti át az első rész (1944–1946).

Fényi Tibor: A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiájából, 62–75.

2. szám. 1982. január

Csehszlovákiában több mint félmillió magyar él. 1965 és 1969 között szabadabban követelhetik kisebbségi sérelmeik orvoslását – de szabadabb teret kap a magyarellenes nacionalizmus is. ’69-től a magyarság elveszti frissen szerzett jogait, általános támadás indul puszta léte ellen:

Fényi Tibor: A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiája, II. rész, 60–87.

3. szám. 1982. május

A hazai közvélemény fölháborodik a román állam nemzetiségi politikáján – de ironizál gazdasági helyzetén.

Garzó Kálmán: Éhség és terror Romániában, 79–88.

A köztudat és a tudomány magyar népcsoportnak tekinti a csángókat. A román nacionalista sajtónak más a véleménye.

Csiky János–Tarr Gergely: A csángó-ügy és a román hecclapok, 106–111.

4. szám. 1982. szeptember

Hogyan látják Erdélyben a magyar állam nemzeti politikáját: Újabb fejlemények a magyar–román kapcsolatokban, 127–128. Ismertetjük a szamizdat folyókától, ahonnan a fenti cikket átvettük:

Fényi Tibor: Ellenpontok Erdélyben, 117–120.

5–6. szám 1982. december

„Nem engedhetjük meg magunknak a csodavárás luxusát.” Memorandum a madridi konferencia résztvevőihez, 45–46. Programjavaslat a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében. (Az Ellenpontok erdélyi magyar szamizdat folyóirat 8. számának teljes szövege.) 47–52.

7. szám. 1983. április

„Meddig tart még és mire vezet a magyar gazdaság állapotának a romlása? – Milyen következményeket hoznak miránk magyarokra a nagyhatalmak elmérgesedő ellentétei? – Mi lesz a sorsa a szomszédos országokban élő magyar nemzeti kisebbségeknek?”

Szerkesztőségi cikkünk ezt a három kérdést elemzi:

Magyarország 1983 tavaszán. 4. A kisebbségek, 14–20.
„Maga ezután nem léphet be Romániába! Soha! Soha!”
Hamburger Mihály: Erdélyi utazás, 23–28.
Duray Miklós pere, 135–137.

8. szám. 1983. október

Kutyaszorító címmel 1983 tavaszán, Püski Sándor New York-i kiadójánál jelent meg Duray Miklós önéletírása. A könyvhöz Csoóri Sándor írt előszót:

Csoóri Sándor: Kapaszkodás a megmaradásért, 88–96.

9. szám. 1984. február

Szlovákiában újabb támadás indult a magyar nyelvű iskolai oktatás ellen. Erről szól interjúnk:

Beszélő-beszélgetés Duray Miklóssal, 61–66.

Előző számunkban ismertetést ígértünk a „Kutyaszorító”-ról:

Eperjesi Géza: Duray Miklós önéletrajza, 107–106.

Az Élet és Irodalomban megrágalmazták a „Kutyaszorító” szerzőjét és Csoóri Sándort, az előszó íróját – a válaszcikkeket a lap nem közölte.

Íme az egyik:

Eörsi István: Egy újságcikk és a „realitások”, 103–106.

10. szám. 1984

„Alkalmasint kormányzati szinten már évtizedekkel előre eldöntötték, hány kisebbségi hallgató lehet az egyetemek és főiskolák nappali tagozatain.”

Erdélyi Árpád–Tegzes András: A romániai magyar értelmiség jelenéről – jövőjéért, 14–29.

„A nemzeti függetlenség eszméje a nemzet–terület–állam hármasság paradoxiája miatt egyként tartalmazza az elnyomás és a fölszabadulás mozzanatát.”

Tamás Gáspár Miklós: A nemzeti függetlenség eszméje és a kisebbségi probléma, 46–57.

11. szám. 1984

7. számunk szerkesztőségi cikkében írtunk arról, hogy mit tehet a magyar állam, mit tehetnek a magyar állampolgárok a határon túli kisebbségek érdekében. Erről szól Magyar László jegyzete is: Amit naponta követelhetünk, 99–101.

A romániai magyarság egyre romló iskolázási lehetőségeiről közöltünk cikket 10. számunkban. Sobri József kiegészítése: A magyar nyelvű oktatás helyzete a Vajdaságban, 102–103.

12. szám. 1985

„Tapasztaltam már: kisebbség lakta területen az élőket nehéz szóra bírni.”

Ipolyi Lajos: Madách-ünnepségek Szlovákiában, 56–59.

13–14. szám. 1985

„Kérjük, hogy a Román Szocialista Köztársaság alkotmánya ne csak személyi, hanem kollektív nemzetiségi jogokat is foglaljon magában.” Szőcs Géza: Két beadvány az RKP Központi Bizottságához, 47–57.

„A kisebbségekből szerveződött többségnek a kinyújtott békejobbja lehetne az általunk elképzelt Kisebbségi Internacionálé.”

Szőcs Géza–Király Károly: Javaslat egy kisebbségi világszervezet létrehozására, 60–61.

„Emberi jogaink tiszteletben tartását és társadalmunk demokratizálását tartjuk legfőbb közös problémánknak.”

A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának levele Jan Carnogurskyhoz, 61.

„Őrült hírekkel jön a papám mindennap haza.”

Levél Erdélyből, 122–123.

„Nem vettem sem télikabátot, sem kalapot, és előfizettem a magyarországi lapokra.”

Levél Szlovákiából, 124.

16. szám. 1986

„Csehszlovákiai magyar vagyok. Őseim között egyetlen zsidó sem található. De kisebbségben élek…”

Balázs Sándor: Egy kisebbségi magyar szemével, 101–104.

Szalai Pál: Tíz megjegyzés Csoóri Sándor előadásához, 94–97.

17. szám 1986/2.

„A kelet-európai kommunista pártok marxizmusa ma is fönnáll persze, csak teljesen negatív: a kifejezetten, nyíltan antimarxista nézetek továbbra is tilosak, legalábbis tilos a marxizmust bírálniuk, ugyanakkor a marxista elmélet is tilos, különösen ha a kommunista rendszerre magára alkalmazzák…”

Tamás Gáspár Miklós: Marxizmus és nacionalizmus Kelet-Európában, 90–113.

„A csehszlovákiai magyar kisebbség kiszolgáltatottságát fokozza, hogy nem védekezhet nyilvánosan.”

Duray Miklós: Levél a tokiói Körösi Csoma Társasághoz, 114–117.

„A szerző szándéka félreérthetetlen: mindazért, ami Romániában rossz volt a románságnak, a magyarokat felelőssé tenni.”

Váradi Béla: Román sztálinizmus – magyar bűnösök, 143–146.

„Zvara a nemzetiségi kérdést úgymond osztályszempontból közelíti meg.”

Szántó Éva: Félúton, 137–142.

„Én inkább Csoóri Sándor véleményét osztom, aki aggódva figyeli a »részmegoldások« elmaradását.”

Hazafiság és nemzetköziség, 157–158.

19. szám. 1987/1.

„Harcolnunk kell. Bebizonyosodott, hogy csak magunkra számíthatunk.”

Haraszti Miklós: Beszélő-beszélgetés Király Károllyal, 121–126.

„Az alkotmányt nem krimibe illő körülmények között sikkasztották el, hanem a totalitárius rendszerekhez illő diktatórikus és manipulatív módszerekkel megváltoztatták.”

Duray Miklós: Vádaskodás vagy helyesbítés? 127–129.

20. szám. 1987. június

Társadalmi szerződés

A határon túli magyar kisebbségek ügye, 52–57.

21. szám 1987/3.

„Ha a Magyar Népköztársaság területén egy, a mostaninál egészségesebb, demokratikusabb és öntudatosabb magyarság élne, akkor a mostani magyarüldözés, beolvasztás sem Romániában, sem másutt így, ebben a mértékben nem volna lehetséges.”

Csurka István: Az első áldozat nevében, 21–30.

(A müncheni Új Látóhatár 1987. júniusi számából.)

„Minden kisebbségnek, a románnak is, pont azokat a jogokat szeretném, mint a magyar kisebbségnek.”

Szélnek eresztve, 64–67.

Beszélő-beszélgetés Szőcs Gézával

22. szám. 1987/4.

1987. november 15-én munkások tüntettek Brassóban a nyomor és a diktatúra ellen. Beszámoló egy tíz évvel korábbi munkásmegmozdulásról:

„Pontosan fel lehetett mérni: amikor kirobban egy munkásmegmozdulás, a Securitate bénán áll. Mert ők csak az elszigetelt egyéni harccal képesek szembeszállni.”

Hosszú István: „Minden követelésetek teljesítve lesz”, Zsil völgye, 1977. 9–19.

„Sok magyar szülőnek nincs más választása: ha nem akar összeütközésbe kerülni a törvénnyel, szlovák óvodába kell íratnia a gyermekét. Gyakran megszégyenítik, csúfolják és büntetik őket a magyar beszédért.”

Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága: Jelentés a magyar óvodák helyzetéről, 119–129.

„A nemzetiségi alkotmánytörvényt a legteljesebb rendben megszavazták.”

Janics Kálmán: A szemfényvesztés tovább terebélyesedik, 130–135.

23. szám. 1988/1.

„Miközben Magyarország a Kádár-korszak szubtilisen bonyodalmas végóráit éli, és reformokkal ámítja magát, Erdélyre rászabadul a pokol.”

Tamás Gáspár Miklós: A bozgor megszólal, 11–12.

„Testvéri rokonszenvünket fejezzük ki nemcsak a magyar kisebbség, hanem Románia egész szenvedő népe iránt.”

A szolidaritási nyilatkozat és aláírói – A Romania Libera válasza – A menekültek ügye és a Menekült Bizottság fölhívása – A tüntetés. Románia-dosszié, 13–25.

Tízéves a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága. A Beszélő testvéri üdvözletét küldi Duray Miklósnak és társainak. Példájukból erőt és ihletet merítettünk – erőt és kitartást kívánunk küzdelmükhöz.

„A zéró időpontban egyikünk sem sejtette, hogy éppen jogvédő bizottság alapításán munkálkodik.”

Duray Miklós: A csehszlovákiai magyar kisebbség társadalmi jogvédelmének tíz éve, 111–118.

„Vajon az orosz nyelvű külföldi tudományos irodalom is hasonló elbánásban részesül?”

Janics Kálmán: Levél a prágai Magyar Kultúrához, 119.

24. szám. 1988/2.

„Magyarország hivatalos magatartásának megváltozása ebben a kérdésben elsősorban az ország belső erőinek a nyomására következett be.”

Duray Miklós: A magyar kisebbségek és az egyetemes magyarság közötti kapcsolatok problémái, 30–34.

„Ki tudja, mikor következik be még egyszer a csillagok olyan együttállása, amikor a magyar és a román nemzeti érdek megegyezik? Ma ugyanis ez a helyzet, s ez belátható időn belül aligha fog megismétlődni.”

Tamás Gáspár Miklós: Erdélyi múlt, román jelen, magyar jövő, 35–39.

„A hivatalos nyilatkozatok minden alkalommal kínos gondossággal kerülik a menekült kifejezést.”

Szent-Iványi István: Menekültek Magyarországon – menekültek a nyilvánosságban, 48.

25. szám. 1988/3.

„Vannak történelmi helyzetek, amikor a tragédiát az is tetézi, hogy elgondolni sem lehet kivezető utat.”

Radnóti Sándor: Az erdélyi tragédia (Csurka István „Megmaradni” c. drámájáról). 28–31.

„Szűnjék meg a nacionalista, soviniszta propaganda. Biztosítsák a románok és a nemzeti kisebbségek békés, testvéri egymás mellett élésének feltételeit.”

A Romania Libera csoport augusztus 23-i felhívása, 65.

„Senkit nem beszélünk rá, hogy elhagyja szülőföldjét, viszont – nemzetiségükre tekintet nélkül segítjük azokat, akik a menekülés útját választották.”

A Menedék Bizottság nyilatkozata, 65.

„Fennáll annak a veszélye, hogy a diszkrimináció etnocídiumba csap át.” A Demokratikus Peresztrojka Klub tagjainak és vendégeinek felhívása:

Állítsuk le az esztelen terveket, 65–66.

„A bennünk reménykedő menekülőt kiszolgáltatni üldözőinek: az emberiesség törvényeinek cinikus lábbal tiprása, sötét bűn.”

Dr. Bognár Éva–Csalog Zsolt–Fényi Tibor: Nemcsak hírlik, 66–68.

„Nekünk magyaroknak mindenki másnál fontosabb, hogy tiszta szándékkal, egyenesen kezet nyújtsunk a fázó, éhező, agyonnyomorgatott, kenyérjeggyel kifizetett román munkásnak.” November 15, Budapest – dokumentum-összeállításunk:

Memento Brassó! 68–72.

26. szám. 1989/1.

„A bilincsbe vert, szíjra fűzött csoportot szombat délelőtt végigviszik a főutcán, hirdetve, hogy már a magyar nemzetiségűeket is visszaadják.”

Fényi Tibor: A romániai menekültek visszaadásáról, 70–72.

27. szám. 1989/2.

„Nem tudjuk, ki adta ki a parancsot a tbiliszi öldöklésre. De azt nagyon is jól tudjuk, hogy ez csakis azután történhetett, hogy a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elfogadta a különleges alakulatok felállításáról szóló rendeletet.”

A tbiliszi vérengzésről, 98.

Beszélgetés az Észt Köztársaságban végbemenő változásokról:

Az „énekes forradalom”, 98–101.

Az Észtországi Népfront kiáltványa, 101.

II. Írások a „SZAMIZDAT ’81–88. HÍRMONDÓVÁLOGATÁS” című készülő könyvből

(Megjelenik: az AB-Beszélő Kiadónál)

Kende Péter: A kisebbségek és a magyar sérelemérzet
Határainkról
Az erdélyi kihallgatásokról Mihnea Berindei–Ditrói János: Nyilatkozat
Erdélyi Magyar Hírügynökség hívei
Tamás Gáspár Miklós: Nyílt levél a párizsi–genfi román kongresszushoz
Az Európa Tanács elítélte Románia nemzetiségi politikáját
Garzó Kálmán: 830. sz. határozat a romániai kisebbségek helyzetéről
Szőcs Géza: Kisebbségben
Szőcs Géza: Levél a Magyar Népköztársaság bukaresti konzulátusának egyik tisztviselőjéhez
Románia: Brassó – egy szemtanú beszámolója
A Szabad Románia sajtótájékoztatója Budapesten
A Hírmondó beszélgetése a Menedék Bizottság két tagjával
Tamás Gáspár Miklós: Duray Miklós peréről
Szülők, pedagógusok, iskolabarátok!
Duray Bizottság: Nyilatkozat
Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága: Csehszlovákia
A Charta ’77 levele
Duray Miklós: A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának levele a Szlovák Szocialista Köztársaság főügyészéhez

• Melléklet