Skip to main content

Kisebbségi Tagozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A demokratikus ellenzék és az SZDSZ a határon túli magyarságért – Válogatás tíz év dokumentumaiból


Az SZDSZ 1990 februárjában megjelentette Elvi Nyilatkozatát a kisebbségi kérdésről.

1990. március 1-jén az SZDSZ létrehozta Kisebbségi Tagozatát. A Tagozat alapító tagjai: a 80-as évek eleji Duray Bizottság néhány tagja, a Menedék Bizottság több munkatársa, valamint olyan jogászok, közgazdászok stb., akik az elmúlt időszakban a kisebbségi kérdéskörben közreműködtek.

A Kisebbségi Tagozat létrejöttét bejelentő nyilatkozatban – a Romániában kialakult helyzetre való tekintettel – egyben jeleztük, hogy az SZDSZ kezdeményezi – mint ahogy ezt már a kisebbségi kérdésről kiadott Elvi Nyilatkozatában is bejelentette – nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer létrehozását, ill. a romániai politikai választások idejére nemzetközi megfigyelők helyszínre küldését, ami a március 19–20-i marosvásárhelyi események miatt még sürgetőbbnek látszik.

Már az Elvi Nyilatkozat megfogalmazásakor felmerült, hogy a Közép-Európában 1989 végére kialakult új helyzetben a politikai gondolkodásnak a kisebbségi kérdésben is új utakat kell keresnie. A diktatúrák bukása után fel kell készülni a nacionalizmusok átmeneti megerősödésére. Ezért szükségesnek látszik az Elvi Nyilatkozaton túl kidolgozni egy rövid távú és egy hosszú távú stratégiát, hogy a politikai cselekvés lehetőségeit megtaláljuk. Nem fogadható el ugyanis a magyar külpolitikának és tömegkommunikációnak sem az a gyakorlata, amely hosszú éveken keresztül nem vett tudomást ezekről a problémákról, de nem lehet egyetérteni az utóbbi hónapok „kardcsörtető diplomáciájával” sem.

Ezeknek a stratégiáknak a kialakítását elkezdtük, de a feladat súlyossága és nagysága miatt kérünk minden e kérdésben dolgozni kívánó személyt vagy csoportot, jelentkezzen az országos SZDSZ-központon keresztül:

Törzsök Erika

ügyvivő

Tel.: 186-5314

Az SZDSZ Kisebbségi Tagozatának alapító tagjai:

Benda Gyula történész, Danis György orvos, Hack Péter jogász, F. Havas Gábor szociológus, Lengyel Gabriella szociológus, Mécs Imre mérnök, Nagy Balázs jogász, Szentiványi István etnológus, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Tölgyessy Péter jogász, Türei Sándor közgazdász, Törzsök Erika szociológus, Vargha János újságíró.

Budapest, 1990. március 1.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon