A címben szereplő téma egy az egyben Bibó egyetlen írásában sem szerepel. Mégis, az etnicitás és a legitimitás összefüggése a szerző számos munkájában előfordul, és lényeges problémák kapcsán. Ezért érdemes megnézni, hogyan vélekedett erről a kérdésről Bibó.

Előadásomban az egymással családi kapcsolatban (após-vő viszonyban) álló Ravasz László (1882–1975) református püspök, a két világháború közti magyar közélet nagyhatású alakja és Bibó István (1911–1979) jogtudós, a Nagy Imre-kormány államminisztere politikai gondolkodásának egy fontos szegmensét, nemzetfelfogásukat, illetve ennek kapcsán az alkat-diskurzusban elfoglalt helyüket vizsgálom.

Előadásomban arra keresem a választ, hogy milyen jellegűek voltak és hogyan kapcsolódtak egymáshoz három történelmi elbeszélésbe ágyazott kollektív identitásprogram nemzetfogalmai. Mindhárom konstrukció a nemzeti alkat-diskurzus etnokulturális beszédmódjának a sajátosságait viselte magán, kettő annak paradigmatikus része és alakítója volt, a harmadik pedig a diskurzus lezárójának tekinthető.

Bibó István a Borbándi Gyulához írott levél-esszéjében megpróbálta a népi mozgalmat elhelyezni a politikai eszmetörténet színképében.