Skip to main content

Melléklet

Levél a budapesti párhuzamos fórumhoz, 1985-ből


Drága Barátaim!

Mint romániai magyar író különleges helyzetben vagyok több tekintetben is. 1982 és 1985 között többször fogalmaztam meg véleményemet a kisebbségi és az emberi jogok román értelmezéséről. Némely javaslatom radikálisabb volt, mások kevésbé; volt, mikor a nemzetközi jog terminusaiban fogalmaztam meg indítványaimat, és nagy tekintélyű nemzetközi szervekhez címeztem őket, máskor versben írtam meg ugyanezt, s az egyének lelkiismeretére, történelmi tudatára és erkölcsi érzékére akartam hatni.



Az SZDSZ 1990 februárjában megjelentette Elvi Nyilatkozatát a kisebbségi kérdésről.

1990. március 1-jén az SZDSZ létrehozta Kisebbségi Tagozatát.



I. A Beszélő régi folyamában a kisebbségi kérdésről megjelent írások 1981–89 között


1. szám. 1981. október


Csehszlovákiában több mint félmillió magyar él. A világháború utáni években még állampolgárságuktól is megfosztották őket. Helyzetükben – különös módon – a „sztálinista konszolidáció” hozott átmeneti, viszonylagos javulást. Ezt a két korszakot tekinti át az első rész (1944–1946).

Fényi Tibor: A csehszlovákiai magyar kisebbség történetének kronológiájából, 62–75.

2. szám. 1982.






A szabad demokraták gazdasági programjának összehasonlítása más pártprogramokkal


1.

A legfontosabb, közismert különbség a tulajdonviszonyok ügyében van. Igaz, valamennyi párt vegyes gazdaságot hirdet, többféle tulajdonforma együttélését szorgalmazza. Az MSZP programjának tervezetében és „népi demokratikus” platformjának elképzeléseiben ugyanakkor az állt, hogy „a közösségi tulajdon különböző formáinak” kell uralkodó szerepet játszaniuk. Ma már ezt nem hangsúlyozza a hivatalos MSZP.


az SZDSZ rehabilitációs programjához


1.


Elvetjük a tanácsrendszert


1. Elvetjük az államhatalom egységes helyi szerveként működő tanácsrendszert. A hazai viszonyokra ráerőltetett helyi-területi szovjetek kisajátították és eltorzították a társadalmi önszerveződés természetes lehetőségeit. Meg kell szüntetni a tanácsok tevékenységében kifejeződő mértéktelen állami funkcióhalmozást.


Írd és mondd: már csak tíz nap van hátra a szabad választásokig. A szabad demokratáknak fel kell készülniük a nagy napra (mint ahogy készülnek is, keményen), de gondolniuk és figyelmeztetniük kell arra is, hogy azután sem könnyű idők jönnek. Az ország, avagy ahogy a tavaly áprilisban elfogadott SZDSZ-program írja: A RENDSZER válságban van.

Azóta tovább nőttek adósságaink, különösen, ha a kormány decemberi bevallását is figyelembe vesszük.



I. A Népköztársaság súlyos öröksége

1. Mit köszönhetünk a rendszernek?

A rendszerváltást ígérő választások előtt hazánk gazdasága súlyos válsággal küszködik, s a kormányt március–április után átvevő erőknek reálisan számolniuk kell ezzel az örökséggel.

Miből ered a válság? A bajok gyökerét az eddigi gazdasági rendszer alapjaiban kell keresni.








Találkozunk 1989-ben!
Találkozunk 1989-ben!



I.

Előkészületek

Március 8-i házkutatások (10-i MTI közlemény)

A rendőrség közleménye. Az 1988.




Szontagh Gusztáv politikafilozófiai kísérletében

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon