–eö– [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

„Azt mondják, hogy nincs sajtószabadság. Hát, ha őket lehet a rádióban hallani, akkor mégiscsak van sajtószabadság. Miért nem maradnak a kisszínházukban? Miért kívánnak a nép elé szórni ilyen hülyeségeket? Itt most tizennégyen ülünk értelmiségiek, de nem mondjuk meg a nevünket és címünket, mert félünk a bosszújuktól. Ismerjük a kartársaknak a mocskosságait.”

---

„Nem szeretem az olyan embereket, akik azt mondják: »mi magyarok«, és a saját nevüket nem képesek viselni. Becsülök mindennemű külföldi embert, aki magyar lett, aki megtartja a nevét, de aki magyarosítja, az valami mögé bújik, és valamiért bújik, mert nem őszinte, ez a Farkasházy-Wolfkazenre vagy a többire éppúgy vonatkozik.”

---

„Ezeket a striciket hogy engedik mikrofonközelbe, a Farkasházyt meg a Selmeczit? Menjenek a bús francba a Haszbulatovval meg a Bánó úrral! A nép fel van háborodva, a környékünkön mindenki! Rohadt trógerek! Mindkettő a Bánóval meg a Hardy Mihállyal. Be kell őket csukni a Haszbulatov mellé, Moszkvába!”

---

„Eszméletlen, hogy mit engednek meg maguknak! Sajnos azért tart itt ez az ország, mert ilyen embereknek hangot adnak. Még beszédhibás is, még beszélni sem tud, az ilyen embereknek még a közszolgálatban, a műsorszolgálatban se volna szabad részt venni, nem hangulatot kelteni a tüntetéstől kezdve. Csak rá kell nézni, hogy semmi jót nem lehet várni tőle, és csak az ellenzék szócsöve, és csak a Biberach szerepét tölti be.”

---

„Ennél gyalázatosabb műsor, mint amit most a Farkasházy végez, nem is létezik! Itt annyira fogják utálni a csaló zsidókat, a szemteleneket, akik ilyen gyalázatos műsorokat csinálnak, hogy az borzasztó! Ha már nincs semmi humoros témájuk, akkor hagyják abba ezt a gyalázkodást, …-né vagyok, zsidó öreg nő, aki utálom a Farkasházy Tivadart és mindazokat, akik gyalázzák az embereket.”

---

„Ez már rég nem kabaré, ez már rég kimeríti az izgatást és az anarchiakeltést. Kérem, ne engedjék ezt a hangot tovább uralkodni a rádióban!”


Kommentár és kiegészítés

Csúcs László a Rádiókabaréról kialakítandó vélemény alátámasztása gyanánt küldte el egy beosztottjának a fenti (fé)sületlenségeket. Ekképp a (fé)sületlenségek nem a közönséget minősítik, hanem azt, aki érvként használja föl őket a cenzúra uralmáért folytatott nemes harcában.

Az idézett kedvességek november 6-án és az azt követő napokban érkezhettek be a rádióhoz a magát – érthetően – megnevezni nem kívánó informátorunk szerint. Van viszont egy másik fölmérés, Farkasházy Tivadaré, aki beszámolt róla: november 10-én – ami alatt a letiltott műsor helyett mást adott a kabaré – további 148 hallgatói telefont rögzítettek; ekkor 122-en (82 százalék) nyilatkoztak pozitívan a november 6-i adásról, 14 vélemény semleges volt, és csak 12-en foglaltak róla negatívan állást.

Farkasházy Tivadar, a rádió főmunkatársa ellen egyedül folyik vizsgálat a Rádiókabaré négy szerkesztője közül. Először is a rádió felügyelőbizottsága készített munkásságáról egy értékelést (ismerteti a Pesti Hírlap november 9-i száma, maga Farkasházy is innen értesült róla). Indítottak másrészt egy pénzügyi vizsgálatot is külön ellene, alig néhány hónappal az Állami Számvevőszék vizsgálata után, megállapítandó: vajon mennyi nála a percköltség.

A meg nem ismételt Rádiókabarét (szövege élvezhető a Magyar Hírlap november 20-i kulturális mellékletében) Csúcs és Dénes főként amiatt tartja „vállalhatatlannak”, mert a Rádiókabaré nem átall a médiaháborún viccelődni, holott a témát korábban letiltotta az adófőszerkesztő. Cenzori vihart kavart föl az is, hogy a műsor párhuzamot von az új rendszer és az órendszer között (nyilván úgy gondolják: az órendszerben nem működött cenzúra), és hogy elhangzott benne egy foszlány Nagy Imrétől („Csapataink harcban állnak.”), amely aztán több máshonnan vett foszlány társaságában Hardy Mihály Egyenlegbeli bejelentkezésének szintén szomorúan elmúlt epizódjánál lyukadt ki. Farkasházy egyébként elmondta: ehhez előzőleg megszerezte Nagy Erzsébet egyetértését.

Egy konkrét gazdasági vád is fölmerült, amire valószínűleg a következő dialógusrészlet szolgáltatta az alapot:

„– Milyen érzés remittenda-raktárban lenni?

– Nagyszerű, ennyi Hócipőt még sohase láttam!”

Csúcs szerint itt a Hócipő „reklámozása” forog fenn, és vizsgálat tárgyát képezi, hogy vajon a kétheti szatirikus lap (Farkasházy lapja) fizetett-e ezért.

• Belföld