Skip to main content

Önkéntes biztosítópénztárak

Vissza a főcikkhez →


A legújabb – világbanki ajánlásokkal összehangolt – reformkurzus több éve szándékozik megteremteni a kötelező, egységes társadalombiztosítást kiegészítő nyugdíj- és betegségbiztosítási konstrukciókat. A fejlett országokban, noha van kötelező általános biztosítás, a széles középrétegek időskori és betegség esetén igénybe vehető ellátásainak magas színvonalát főleg ezek a kiegészítő intézményi formák biztosítják. Az önkéntes biztosítások meghonosítása nálunk mégsem olyan egyszerű. Egy biztosítópénztárhoz sok pénz kell, és komoly garancia, hogy a befizetések nem vesznek oda; ám a közismerten magas kötelező tb-járulék és adók mellett erre már nem marad elegendő jövedelem sem a gazdálkodó szerveknél, sem az egyéneknél. Csökkenteni kell tehát a magukat (alkalmazottaikat) önként biztosítók közterheit, Csakhogy ebben az esetben a mai nyugdíjakat és betegellátásokat fizető s általában hiányos tb-kasszába kevesebb bevétel érkezik. (A munkáltató mentesül a munkavállalói jövedelem után fizetendő tb-járulék kötelezettsége alól a munkavállaló javára a biztosítópénztárba befizetett összeg erejéig, legfeljebb évi 500 ezer Ft-ig.)

Több nekifutás után 1993 novemberében végül is a Magyar Országgyűlés törvényt fogadott el az önkéntes biztosítópénztárakról. Működésüket külön pénztárfelügyelet engedélyezi.

Tájékoztatásuk szerint eddig hét pénztár kapott engedélyt, további tizennyolcat már bejelentettek, és legalább még tizenötnek a szervezéséről tud a felügyelet. Biztos, hogy egy pénztár országos körű, tíz megyei, tizenegy munkahelyi lesz. (Három alapszabályát a felügyelet még nem ismeri.) 22 pénztárnak (amelynek anyaga már a felügyeletnél van) saját előrejelzésük szerint 1994 végére 32 ezer tagja lesz. Egyelőre a legtöbb pénztárnak 2000-nél kevesebb tagja van, illetve lesz az év végére; négynek 100-nál is kevesebb, s az összes pénztári vagyon (befizetés) mintegy 300 millió forint lesz az év végére. Ez azt jelenti, hogy a kötelező tb kasszája 44 millió forintnyi befizetéstől esik el.

Az önkéntes biztosítópénztárak szervezésére eddig legalább öt társaság alakult. Legutóbb pl. Realitás néven, 10 milliós törzstőkével az MSZOSZ alapított egyet.

A társaságban 30% az MSZOSZ részesedése, 49% a Postabanké, a maradék pedig az MSZOSZ egyes tagszervezeteié. (Vasasok, postások, ruházatiak.)

Egyelőre az önkéntes biztosítók által lekötött pénz és a tb-kassza vesztesége nem jelentős. De mégis van bizonyos pikantéria abban, hogy az az MSZOSZ szervezi az önkéntes biztosítópénztárakat, amelyik uralja a tb-önkormányzatokat is, tehát mintegy önmaga versenytársa. Vajon melyik fele lesz erősebb?












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon