Skip to main content

Nyugdíjviták a léthatáron

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Louise Fox: Világbanki szemmel


Diagnózis

Alacsony nyugdíjba vonulási korhatár és különleges kedvezmények

1989-ben a legtöbb volt szocialista országban a teljes nyugdíjjal járó nyugdíjkorhatár férfiak esetében 50, nők esetében 55 év volt. A legtöbb érintett országban egyes foglalkozások, illetve iparágak (pl nehézipar, bányászat) dolgozóira különleges kedvezmények vonatkoztak, amelyek lehetővé tették, hogy az ott dolgozó nők már 45, a férfiak pedig 55 éves kortól teljes nyugdíjjal mehessenek nyugdíjba. 1990-ben pl.




S. [Solt Ottilia]: Önkéntes biztosítópénztárak


A legújabb – világbanki ajánlásokkal összehangolt – reformkurzus több éve szándékozik megteremteni a kötelező, egységes társadalombiztosítást kiegészítő nyugdíj- és betegségbiztosítási konstrukciókat. A fejlett országokban, noha van kötelező általános biztosítás, a széles középrétegek időskori és betegség esetén igénybe vehető ellátásainak magas színvonalát főleg ezek a kiegészítő intézményi formák biztosítják. Az önkéntes biztosítások meghonosítása nálunk mégsem olyan egyszerű.


Az évi rendes nyugdíjemelések körül mindig dúl némi vihar, idén azonban különösen. Éppen lapzártakor vetette el az ÉT is (a nyugdíjbiztosítás önkormányzatának elnöksége után) a kormány javaslatait, miszerint a törvényben előírtnak megfelelő, az egész ’94-es évre érvényes 8%-os emelés húzódjék át ’95-re, amikor várhatóan nem is emelkednének a nyugdíjak, s csak két hónapit fizessen ki visszamenőleg a Nyugdíjfolyósító idén, avagy fizessen egész évre, de csak 1–2%-ot.

Összeállításunkban a nyugdíjrendszer problémáiból világítunk meg néhányat.




Megjelent: Beszélő hetilap, 36. szám, Évfolyam 6, Szám 37


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon