–rég [Rejtő Gábor]

Nyomtatóbarát változat

Hegel és Fukuyama után hazai szociálliberálisaink is megneszelhettek valamit. Azt mondják, nem kell már itt politizálni, az emberek csordultig teltek politikával, unják, szórakozni akarnak, kikapcsolódni, annyi vészterhes év után. Politika nem kell, közszolgálatiság kell. Persze egyes hazai szociálliberálisaink nem magát a politikát temetnék úgy általánosságban, „csupán” az elektronikus médiumban és a sajtóban való politizálást.

Számos kérdés felvetül ilyenkor a tétova állampolgár fejében. Rögtön az első, hogy a politikát unják-e az emberek, vagy csupán annak terhes megvalósulását, melynek során egykor távoli s inkább csak tankönyvekből ismert fogalmak váltak hétköznapjaik meghatározójává, úgymint infláció, munkanélküliség, létbizonytalanság stb. Nem arról van-e szó inkább – s a ’94-es választások részvételi aránya ezt támasztja alá –, hogy az emberek, ha tehetik, politizálnak, aztán vívják tovább névtelenül, arctalanul mindennapi küzdelmeiket – amíg bírják erővel.

S vajon a májusi dacos politizáláshoz nem járult-e hozzá vastagon, hogy az elmúlt periódusban, de akár ’89-et megelőzően is mennyi volt az ostobaság, gőg és hozzá nem értés, amit politizálás címén a tévében, a rádióban és a sajtóban kaptunk a mindenkori hatalom képviselőitől, és mennyi a lehetséges kritika, ami velük szemben egyáltalán megfogalmazódhatott. Dehogynem.

Akkor pedig a depolitizálást sürgető sugallatokra csak két magyarázat lehet. Az egyik szerint (ez a jóhiszemű variáns) ez már itten a történelem vége, a világszellem beteljesedése, a Kánaán immár karnyújtásnyira van, a politikát pedig már különben is szentek csinálják. Azt a maradék kis érdekellentétet, ami tízmilliót szabdal keresztbe-kasul, az ötórai teánál a cukorral együtt könnyedén fel lehet oldani.

A rosszhiszemű variáns szerint társadalmunk újsütetű mérnökei egy célirányos vonalzómozdulattal, mintegy elterelő hadműveletként jól fejbekólintják a demokráciát, mondván, nincs itt már szükség akadékoskodásra, kritikára, ellensúlyra, mi tudjuk a dolgunkat, ti pedig csak közszórakozzatok. Műveljétek kertecskéiteket. Ezt a gondolkodásmódot bizonyos civilizációkban a nyilvánosság előtt manipulatívnak szokás nevezni, persze csak ott, ahol politizálnak is a közszolgálatiság mellett. Vagyis ahol valódi nyilvánosság van.

Mert abban a pillanatban, amikor a nyilvánosság elveszti évszázadok óta létező ellenőrző, számonkérő funkcióját, a hatalom játékszerévé válik. Akárcsak azok a milliók, akik nézik, hallgatják, olvassák, akik fogyasztják a nyilvánosságot. S az cseppet sem vigasztaló, ha ezt a hatalmat történetesen szociálliberálisnak hívják.

• Néző-pont