Skip to main content

Új nyelv

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Talán túl sem élnénk ezt az életet, ha nem volnának az ünnepek. Tőlem pedig jobb és több az utóbbi időben nem telik, minthogy egy-egy percre megállva és Önöket is feltartva a jeles napokat noteszukban vörös irónnal bekarikázzam.

Pünkösd gazdag üzeneteket hordoz. A „hetek ünnepé”-nek is nevezik. Az Ígéret Földjén mindig peszach második napján kezdődött az aratás. Naponta egy-egy kalászt félretettek, hetente a szálakat csokorba szedték, s mire a hét kötegből kévét köthettek, befejeződött az aratás. Az ötvenedik napon (görögül pentekoszte), „Pünkösd”-kor új kenyeret, „zsengét” tehettek az Úr asztalára.

De ez a nap a Sínai-hegyen adott Tóra ünnepe is, mert a kivonulás szörnyű-szép éjszakája utáni ötvenedik napon (e napon) álltak meg a hazát keresők a mennydörgő és füstölgő hegy alatt, hogy az Úr igéit szívük tábláira véshessék, hogy a fizikai szabadság után a beteljesülést, a szellemi szabadságot is átélhessék, hogy a különböző törzsekhez tartozó különböző bőrszínű és különböző ígéreteket hordozó embertömegből egy néppé, az Isten kiválasztottaivá legyenek, akiket „igéjének édes tejével” egyformán táplál, s szavai ugyanazt jelentik minden „halló fül”-nek.

Természetesen erre az ünnepre épül a keresztyén Pünkösd is. Jézus széthúzó, egymás mellett elbeszélő, a nép közt „hivalkodó beszédek”-kel bűnbe eső tanítványai nagy belső megújuláson mennek keresztül. Zúgó széllel érkező lángnyelvek jelennek meg a fejük felett, s kiégetnek belőlük minden törpelelkűséget. Újra képesek egy nyelven beszélni, egy nyelvűvé lenni, egymással szót érteni. Újra zárójelbe kerül a bőrszín, a nyelv, a kultúra, a társadalmi különbség. És íme, a széthúzás, az előítéletek, a versengés eltűnésével a félelmük is szertefoszlik.

Nagyon-nagyon szeretném, ha („Piros) Pünkösd napján” eljuthatnánk a szellemi szabadságra is, ha új nyelven beszélhetnénk, melyet mindenki egyformán ért, mely az egymásra találásnak, az egymás egyformán tiszteletre méltó embersége megbecsülésének nyelve. Gyanítom, hogy ez az új nyelv a legősibb, első nyelv volt volna.










Megjelent: Beszélő hetilap, 20. szám, Évfolyam 6, Szám 21


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon