Nyomtatóbarát változat

A parlamenti választások első fordulójának legfontosabb tanulságai az országos összesítő adatokból is világosan kiolvashatók. E tekintetben az eddigi elemzéseket legfeljebb azzal egészíthetjük ki, hogy a magyar választópolgárok magatartását 1990 óta két egymásnak ellentmondó jellegzetesség határozza meg. Egyfelől nagyfokú bölcsességről téve tanúbizonyságot gondoskodnak egy egészséges parlamenti pártstruktúra kialakításáról és fenntartásáról. (A politikai paletta közepén elhelyezkedő pártoknak szavaznak bizalmat, kirekesztik a szélsőségeket, megakadályozzák a politikai erők szétaprózódását stb.) Másfelől viszont a bizalmukkal kitüntetett politikai pártok egymás közötti erőviszonyainak meghatározásában rendkívül csapodárnak mutatkoznak, hiszen az eddigi három választás alkalmával mindig más pártot (pártokat) hagytak elszaladni a mezőnytől, ráadásul úgy, hogy a többiek bottal üthették a nyomukat. 1990-ben a parlamenti választásokon az MDF, az őszi helyhatósági választásokon (legalábbis a városokban) az SZDSZ–Fidesz alkotta liberális blokk, most pedig az MSZP győzött utcahosszal. (Úgy véljük, már a második forduló előtt jogos a múlt idő.) Ebben a vonatkozásban tehát még nem követjük a nyugati országok példáját, ahol többnyire néhány százaléknyi bizonytalan szavazat „ingázása” dönti el a választások végeredményét.

• Beszélő