Skip to main content

Ki kit támogat?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A parlamenti választások első fordulójának legfontosabb tanulságai az országos összesítő adatokból is világosan kiolvashatók. E tekintetben az eddigi elemzéseket legfeljebb azzal egészíthetjük ki, hogy a magyar választópolgárok magatartását 1990 óta két egymásnak ellentmondó jellegzetesség határozza meg. Egyfelől nagyfokú bölcsességről téve tanúbizonyságot gondoskodnak egy egészséges parlamenti pártstruktúra kialakításáról és fenntartásáról. (A politikai paletta közepén elhelyezkedő pártoknak szavaznak bizalmat, kirekesztik a szélsőségeket, megakadályozzák a politikai erők szétaprózódását stb.) Másfelől viszont a bizalmukkal kitüntetett politikai pártok egymás közötti erőviszonyainak meghatározásában rendkívül csapodárnak mutatkoznak, hiszen az eddigi három választás alkalmával mindig más pártot (pártokat) hagytak elszaladni a mezőnytől, ráadásul úgy, hogy a többiek bottal üthették a nyomukat. 1990-ben a parlamenti választásokon az MDF, az őszi helyhatósági választásokon (legalábbis a városokban) az SZDSZ–Fidesz alkotta liberális blokk, most pedig az MSZP győzött utcahosszal. (Úgy véljük, már a második forduló előtt jogos a múlt idő.) Ebben a vonatkozásban tehát még nem követjük a nyugati országok példáját, ahol többnyire néhány százaléknyi bizonytalan szavazat „ingázása” dönti el a választások végeredményét.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon