Louise Fox

Vissza a főcikkhez →

Diagnózis

Alacsony nyugdíjba vonulási korhatár és különleges kedvezmények

1989-ben a legtöbb volt szocialista országban a teljes nyugdíjjal járó nyugdíjkorhatár férfiak esetében 50, nők esetében 55 év volt. A legtöbb érintett országban egyes foglalkozások, illetve iparágak (pl nehézipar, bányászat) dolgozóira különleges kedvezmények vonatkoztak, amelyek lehetővé tették, hogy az ott dolgozó nők már 45, a férfiak pedig 55 éves kortól teljes nyugdíjjal mehessenek nyugdíjba. 1990-ben pl. Lengyelországban az összes öregségi nyugdíjas 40%-a fiatalabb volt a hivatalos nyugdíjkorhatárnál. A fenti okok következtében a volt szocialista országokban a férfiaknál 57, a nőknél pedig 53 év az átlagos tényleges nyugdíjkorhatár. Figyelembe véve, hogy ugyanezen országokban a 60 éves korban várható átlagos élettartam a férfiaknál 18, a nőknél pedig 19 év, a tényleges átlagos nyugdíjasidő a nyugdíjba vonulást követően átlag több mint 25 éves nyugdíjfizetést jelent.

1. táblázat: Nyugdíjasok a lakosság %-ában

Év<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />	Hollandia	Németo.	Nagy-Britannia	Magyaro.
1980	11,5	15,5	14,9	18,8
2000 (becslés)	13,5	17,1	14,5	25,9 ('92)

Magas kiadási szintek és járulékfizetési százalékok

Az elmúlt évtizedben magasak voltak és erősen növekvő tendenciái mutattak a nemzeti jövedelem százalékában mért nyugdíjkiadások. 1992-ben számos volt szocialista országban a nemzeti jövedelem ugyanakkora százalékát fordították ilyen célokra, mint azokban a jóléti államokban, ahol az egy főre eső jövedelmek legalább ötször olyan magasak voltak.

A volt szocialista országokban az állami nyugdíjkiadások a rendelkezésre álló erőforrások sokkal nagyobb részét emésztik fel, mint a többi, azonos jövedelmi szintű országban.

A nyugdíjkiadások növekedése a nemzeti jövedelem %-ában

A bérhez képest magas induló nyugdíjak, amelyek nem követik az inflcáiót

A központi ármeghatározás időszakában a teljes nyugdíjasok megbízható jövedelemben részesültek. Amikor azonban a gazdasági átmenet időszakában felszabadították az árakat, az infláció erodálta a nyugdíjak reálértékét, és az átlagos nyugdíj sok országban minimálnyugdíjjá vált. Oroszországban pl. a nyugdíjasok 50%-a minimálnyugdíjat kap, Kirgizisztánban ez az arány több mint 70%. Romániában az átlagnyugdíjak az átlagos nettó keresethez viszonyított aránya a 80-as években 65% körül volt, az árliberalízáció kezdeti időszakában ez kb. 40%-ra esett vissza.

Túlzott nagyvonalúság a rokkantság megállapításánál

Magyarországon a nyugdíjasok közel 30, Lengyelországban 36%-a rokkantnyugdíjas.

2. táblázat: Rokkantnyugdíjasok az összes sajátjogú nyugdíjas %-ában

1990	1991	1992
március	március	július
27,1	27,5	29,2

Terápia

A Világbank szakemberei hosszabb távon egy több pilléren álló, új nyugdíjrendszer kiépítését javasolják a ma még csaknem egyeduralkodó „állami” nyugdíj-biztosítási rendszer visszafejlesztésével és a magánkézben lévő elkülönült nyugdíjalapok kifejlesztésével.

Első pillér: „állami” rendszer

Erre két változatot dolgoztak ki.

A változat (járulékon alapuló modell)

Mindenki jogosult, aki legalább 20 évig járulékfizető volt, és elérte a nyugdíjkorhatárt (minimum 65 év).

A jogosultak kezdetben az átlagbér 30-35%-ának megfelelő, egységes összegű alapnyugdíjat kapnak. Később – a kiegészítő rendszerek kiépülésével párhuzamosan – az átlagbérhez viszonyított arány 20%-ra csökken. Minimális mértékű differenciálás elképzelhető a járulékfizetési idő hossza alapján.

Az alapnyugdíjat a mainál lényegesen kisebb járulékokból fedeznék.

B változat (szolidaritási modell)

Az A változattól elsősorban az különbözteti meg, hogy nem feltétel az előzetes járulékfizetés. Vagy minden megfelelő életkorú (65 évesnél idősebb) állampolgár kapná, vagy mindenki, aki a jövedelemvizsgálat alapján rászorultnak minősül. A B változat költségeit a költségvetés fedezné.

3. táblázat: Nyugdíjkorhatár néhány nyugati országban

Ország	férfiak	nők
Németország	65	65
Nagy-Britannia	65	60
Franciaország	60–65	60–65
Dánia	67	67

Második pillér: kötelező megtakarítások

A foglalkoztatottak a kötelezően előírt mértékű járulékot magánkézben lévő alapokhoz fizetik be. Az alapok vagyonát az állami vállalatok részvényeivel is növelni lehet.

A juttatásokat a befizetett járulékok hozamából fizetik, és azzal arányosak. Az ilyen elvek alapján létrehozott ellátások még az állami vállalatok részvényeinek bevonásával is csak a korábbi bér 20-30%-át kitevő nyugdíjat biztosíthatnak.

Harmadik pillér: a nem kőtelező (egyéni döntésen alapuló) nyugdíj-biztosítási (öregkorra szóló megtakarítási) formák

Nem valószínű, hogy a világbanki javaslat ebben a formában megvalósul, de befolyásolhatja a hosszú távú, stratégiai döntéseket.

• Belföld